2006. július 27.

Gondol

FŐNÖK: Tényleg eljátszuk ezt a hülye filmekből ismert ósdi dramaturgiai képletet? Kemény helyettes kinyírja a főnököt.
FIU: Nem. Ezt nem eljátszuk, ez van.
FŐNÖK: Hallgassuk meg a harangszót!
FIU: Jó. Hallgassuk!
(Csend, harangszó)

FIU: Gondolkodol vagy imádkozol? Milyen vallásos lettél. Mondod, mondod, mondod és a végén hiszel is benne.
FŐNÖK: Idefigyelj, ha az ember elveket terjeszt, akkor nem lehet cinikus.
FIU: Ez jó, ezt megjegyzem, ez jó.
FŐNÖK: Ha én azt mondom hogy Isten, vagy azt mondom neked hogy család, akkor én hiszek is benne.
FIU: Aha, persze, meg hogy demokrácia.
FŐNÖK: Az. Nem fegyver meg erőszak.
FIU: Ahh, Isten ments, testvériség, egyenlőség...
FŐNÖK: Na fejezd be, jó? Az én módszerem az...
FIU: A te módszered az... a te módszered az erőszak, ugyanúgy, fenyegetsz, zsarolsz, korrupt vagy, uszítssz...
FŐNÖK: Az én kezem az nem véres.
FIU: Ahogyan az enyém se lesz az, mint ahogyan szeretnéd. És nem is szivesen robbantaném fel ezt a kocsit veled, golyóval a fejedben.
FŐNÖK: Jó. Add az almát. Had legyen kerek ez az epizód.
FIU: Had legyen.
FŐNÖK: Az életmű...
FIU: Jajj, ne legyél ilyen patetikus. Legyen ez a tiéd, és ez meg az enyém!

Ez most a műveltségi vetélkedő kategóriába megy, rég volt már ilyen. Holnap este Nagyszénason pizzázás, ez meg a szolgálati közlemény rovatba.

2006. július 24.

További megoldási alternativák a Königsberg problémára

Brúderemtől: Königsberg ma oroszországhoz tartozik Kalinyingrád néven. (Kalinyin amúgy soha nem járt itt) A 2. vh után az oroszok az egész várost lerombolták. A folyóágakat is feltöltötték. Ma már csak egy-két épület emlékeztet a régi Königsbergre. Még az utcahálózatot is megváltoztatták. Úgyhogy a ruszkik megoldották a hidak problémáját: betemették a Nyeman ágait.
Azért az úszónadrágos megoldás nekem még mindig szimpibb, meghát lerombolni az emberiség boldogságának középpontját, ez tényleg elszomorit :(

Azért itt egy műhód felvétel.

Na ennyit a műveltségi vetélkedő kategóriában. A tegnapi Colorstar koncert nagyon über volt volt, csak a hőség, nem volt sok mozgás.

2006. július 22.

Balaton-átúszás beszámoló

Ja még mielött elkezdeném, szolgálati közlemény: Vasárnap este 8, ZP, Colorstar koncert. Aki szereti az jöjjön, idén ez lesz az utolsó születésnapi bulim :-D

Hát nem lehet azt mondani hogy nem hagytam magamnak időt arra hogy lelkileg ráhangolódjak a cuccra, már a tavalyin is át akartam úszni csak elmaradt. Frankó lett volna a 25. átúszás a 25. születésnapom környékén, az olyan jelképes értékű, de hát megvagyok az ilyen gagyi szellemi mondanivalók nélkül is :)

Szóval tegnap este a telefonos beszélgetés után rárontottam a MÁV pénztárra (na jó még volt egy kvék elötte), mire odaértem a délibe, elfogyott a dohányzóra is a jegy. Nem volt más megoldás, pontosabban lett volna de nem elég harcos, ígyaztán 'reggel' 2:50 perckor ébresztő, 3 órakor nekivágtam Kelenföld felé, 3:50-kor már a vonaton voltam. Némi késéssel ugyan, de 7:45 körül meg is érkeztünk Révfülöpre, a vonat arrafelé úgy tűnik mindig késik, csak azért nem módosítják a menetrendjét mert akkor már ahhoz képest késne. Út közben egy honvéd sráccal beszéltem, szintén első átúszás, szintén teljesítménytúrázó, anekdotázgattunk.

A szervezés nagyon rutinus, mint az olajosvillám, tényleg. 8 óra elött kicsivel már a startnál álltam, orvosi, csomagszállítás, nevezés, egyebek, minden le volt már rendezve. Na a startnál volt némi torlódás, jó negyed órába tellett mire vizbe jutottam. Meg ott még nagyon egybe volt a mezőny, nem volt olyan jó, persze ezerszer jobb mint egy uszodában. Elöttem a túlpart valami kékes folt, kikanyarodok a kikötő mögűl, innentől úgy 30-50 méterenként vitorlások álltak. Árbóc-erdő, végtelen. Az első kilóméter nagyon motiválólag hatott, hogy na már itt is vagyok, csak mág másfél és már majdnem a felénél vagyok :) Aztán a másodiknél és a harmadiknál már kicsivel türelmetlenebb voltam. Valahol a 4 kilóméternél ki is feküdtem egy hajó mellé, a vitorlásokon az arcok nagyon jó fejek, szölőcukorral és vizzel kinálják az embereket. Hát ott kicsit elidőztem, mert a hajóhoz szirének is tartoztak, de aztán a küldetéstudatom felülkerekedett, meg egy erősen beszédhibás srác is jött nekem hajrázni hogy fel ne adjam. Eszembe se jutott pedig feladni, akkor is ki kell úszni ha feladja az ember. Aztán Boglárlelle kikötője elött megszívtam kicsit megint, mert a rendőrök pont elém beálltak hogy álljak meg, várjak amíg elmegy a hajó, addig valami kurva nagy tömeg verődött össze a vizben megint, és az utolsó kilómétert ebben a tömegben tettem meg.

Kiérve a part közelébe nekiláttam futni, hát igen szárazföldi patkány vagyok. Az meglepett hogy milyen jól megy még ilyenkor is, derékig a vizben a futás, azért ér valamit a szöllőcukor :)

A cél szolgáltatása tulajdonképpen a langyos tea, volt valami pár szem fornetti is, de úgy 200 méteres sor, kettő, hát nem érdemes. Meg én amúgy is úszás közben azt vettem a fejembe hogy egy döglött hal hiányzik a gyomromból. De még elötte meg kellett keresni a hátizsákom, hát kellett keresni, nem tudom miért tették az érkezési területtől ilyen messzire. Ja meg kaptam pólót, hanyagolható, de azért azt vettem fel a régi félmaratonos pólóm helyett, alkalomhozillőbb :)

És akkor futva nekiláttam felkutatni a döglötthal kereskedőket. Találtam is egyet, tipikusan Balaton minőség. Papírtányér, egy kis hekk, egy uborka és egy szelet kenyér egy ezresbe ment. Hát az ilyenekért nem király a Balaton, szemetes nincs, ülőhely sincs, kint a parton nyeltem be. Aztán amikor kész lettem, szétnéztam és rámtört a tömegundor, menekülőre fogtam. Lerontottam az állomásra, 12:58-as elméleti indulással lassan bóklászósan bekocogott alig 4 óra alatt Kelenföldre.

Hát ennyi. Aki egyébként azt mondja hogy a túrázás vagy a futás magányos sport, az biztos nem hasonlította még össze az úszással. A táj is jóval egyhangúbb meg más esztétikai élményben is ritkábban van része az embernek. De azért van egy hangulata.

2006. július 21.

izé icé

- Hát sajnos már nincs hely a nem dohányzó vagonba, de a dohányzó helyek kihasználtsága csak 50%.
- Huhh, hát ez elég bizarul hangzik.
- Megteheti azt is hogy vesz hellyegyet a vonatra és a büfékocsiban utazik.
- Inkáb majd állok.
- 2 óra 50 percet nem lesz könnyű végigállni.
- Igazából az még nem sok ahhoz képest hogy utána át kell úszni a Balatont.


Na ennyi információ van eddig a holnapi bevetésről. Birodalmi Öklök előre!

2006. július 20.

Reggeli Vidámság

Na, tegnap este (A ZP-hez képest) nagyon szinvonalas Korai Öröm koncertben lehetett része azoknak akik eljöttek. Én csak egy régi kollégával találkoztam.

Ma viszont túra arcokkal lesz pizzázás. Jelentkező ugyan van, csak azon gondolkodom hogy hol legyen. Nem sok jó hely van Budapesten :(

2006. július 19.

Korai

Szóval, ma Korai öröm koncert, ZP-ben. Kicsit faradt vagyok. Ennyi, nincsen semmi egyébként.

- Lalikám, az élet szép!
- Tényleg?!?!
- Egy szart!
(Üvegtigris 2)

2006. július 16.

Koncertecske? Senki?

Itsz dzsászt a krossz-táun traffik in di ééér
Koplítli konfjúzd, evriszing evriveer
Bat dö szán vill sájn, dö szán vill sájn evridéj
Bat dö réjn vill fól, dö réjn vill fól evridéj

Hát egyelőre úgy fest a dolog, hogy este senki se jön Kispálra. Jóvanmilyenekvagytok! Valahogy ma a város is szokatlanul kihalt, lebóklásztam az úszodába, majdnem üres volt a medence, hazajöttem, üres volt a busz, kimentem bevásárolni, alig páran lézengtek a boltban. Elrabolták őket a marslakók. Semmi gond, nem hiszem hogy bármire jók lennének, majd visszahozzák őket.

2006. július 15.

Jóccakát MÁV

Nézegettem a megszűnő vasútvonalak listáját (turabázis.hu-n a hirekben megtaláható), szomorúan látom hogy nagyon sok olyan van benne amin én is jártam jópárszor. Túra, nyaralás, ezaz... A Zircre vezető vasút például teljesen frankó volt szerintem, elfért rajta az a napi néhány kispiros. Most meg majd szétlopják meg legányolják ami marad belőle :( Meg buszon biciklit se lehet szálítani.

A hétvége eddig semmittevéssel tellik. Igy nyáron nehéz bármire is összeszedni az embereket, úgyhogy hackelgetek, ilyesmi.

2006. július 13.

Königsberg

Az emberi civilizáció tulajdonképpen ma már leáldozóban van, mégpedig elég régóta. A csúcsa valahova az 1700-as évekre tehető, ekkor volt az emberiség a legboldogabb, leggondtalanabb. A helyét is meg lehet határozni a kollektiv boldogság epicentrumának: Königsberg.

Az 1700-as években a königsbergi polgárok olyan cefetül elégedettek voltak mindennel, hogy már csak egyetlen megoldatlan problémát ismertek, aminek megoldására a mindmáig hires matematikust, Eulert kérték fel. Ez volt a königsbergi hidak problémájára. Euler tisztán matematikai módszerekkel kimutatta hogy a probléma nem megoldható. A civilizációnk elbukott a végső teszten, innentől kezdve egyre rohamosabb zuhanásba kezdett.

Pedig én tudok egy nagyon egyszerű megoldást a königsbergi hidak problémájára, és csak egy úszónadrág kell hozzá.

2006. július 12.

Corvin-80 Képek

Felpakoltam a Corvin-80 túrán készült képeket ide. Szép nagy szétzuhanás volt :)

2006. július 10.

Corvin-80 beszámoló

Nagy rákészülés ide vagy oda, akkor is elszúrtam pár dolgot. Elösször is azt, hogy nem vittem magammal naptejet, csak otthon kentem be magam centi vastagon vele, kommunikációs hibák miatt azt hittem hogy Daniéknak is van. Ebből következüleg Bálint szénné égett a túra során. Meg váltócuccot se vittem magammal a célba, de az már hogyján, végülis annyi csöves van Pesten is :)

Reggel 5-kor találkozó a Kálvin téren Danival és Bálinttal, Újpestről busszal Erdőkertesig, 6:40-kor startoltunk el a célból. Nem szoktunk sokat vacakolni a starttal. Elég lapos terület már az eleje is, csak a meleg volt nagy ellenségünk, szerencsére az elején, ahol nem működnek a kutak, még nem volt annyira meleg, utánna pedig elég sok falun vezetett keresztül az útvonalunk, igy volt alkalmunk befeküdni jónéhány csap alá úgy másfél óránként. Egyébként biztosan apró darabokra hullottunk volna szét már a felénél.

60 kimóméterig csak poénkodtunk, és úgy voltunk vele hogy ha 60-tól továbbindulunk, akkor az már csak egy 20-as, azt meg bárki le tudja nyomni aki akarja. (Induktiv bizonyitás: ha el tudok jutni N kilóméterig, és igaz az hogy bármikor tudok még egy kilómétert megtenni, akkor végtelen távolságot meg tudok tenni. És hogy ne tudnék még egy kilómétert megtenni? :)) A 60 kilóméternél lévő pihenőnél egyszerűen zseniális volt a narancslekvár. Nyeltem is belőle pár szelet kenyérrel. 20 perc pihenő után nyoma se volt a fáradtságnak, nekivágtunk.

Na és ekkor következett az amire én nem számitottam: elfáradtam. Úgy 70 kilóméter körül legszivesebben befeküdtem volna az árokba. Mondtam is Daninak hogy "Menjetek nélkülem nektek élni kell tovább", beültem egy kocsmába, ahol nagyon büntető zene szólt, egymás után guritottam lefele a narancsléket, még a célmotivációs sütit is betöltöttem. A kocsmáros srác viszont jó arc volt, mesélte hogy ő nyomtatta a túrához a lapokat mert eredetileg nyomdász. Innen 3 kilóméterre volt légvonalban a cél, komolyan gondolkodtam az elején hogy megspórolom azt a másik 7-et és levágom, a franc egye meg a kitűzőt meg a nagymellényt, de egy óra pihenés után a lábaim újra hajlandónak mutatkoztak némi munkára. Két kőkemény túrázó arccal indultam tovább, kényelmes tempóban körzőztünk a Margita felé. Na és itt volt az, hogy az ellenőrzőponton két futó arc volt autóval, az autó pedig éppen akkor szart be, mi pedig nekiláttunk autót tolni 75 kilóméter gyaloglás után. Szerintem hatalmas móka. Nekivágtunk utánna Erdőkertes felé, nyomtuk ahogy lehetett, viszont beérve Erdőkertesre teljesen elvesztettük a jelet egy útépjtésnél, elkavartunk a faluban. Aztán elváltam Csanádtól is mert meg voltam győződve róla hogy én sejtem hogy merre kell menni, de aztán vagy Csanád tudta jól, vagy túl gyakran áltam le pihenni, de ő ért oda hamarabb. Mondjuk én már egészen kész voltam és mindenhol elzuhantam, a piactéren befeküdtem az asztalokra, ilyesmi. Csak nem találtam azt az elkúrt ovit, vajon ki találta ki hogy egy faluban több ilyen is legyen, aztán az EP-s csajok találtak meg engem és mondték meg hogy merre kell menni.

Hát igazából pár perccel kicsúsztam az időből, de a Margita ellenörzőpont futóarcai előretelefonáltak hogy mi toltuk a kocsijukat, úgyhogy megadták a teljesitést. Nekem az is mindegy lett volna ha nem adják meg :) Életmentő virsli után Dani és Bálint is harcra kész volt újra, cucc fel, kimentünk a buszhoz, közben Dani elmesélte hogy ők még nálam is jobban elkavartak, a falut tévesztették el. A hazafelé út legnagyobb része kiesett, aludtam mint egy dög.

Vasárnap meg csak aludtam és öntöttem mgamaba a gyümölcslét.

Azért ilyen melegben nem egyszerű eset ez :)

2006. július 6.

Késő bánat

Július 19: Korai Öröm koncert (ZP)
Július 21: Konkrétan ez a születésnapom, de konkrétan nem tudom lesz-e ezen a napon valami emljtésre méltó. A születésnapomat leszámitva :))
Július 22: Balaton átúszás
Július 23: Colorstar koncert (ZP)
Július 24: Legjobb cimbora, futó- és túratárs születésnapja, erről is meg kell majdan emlékezni valami hatékony módszerrel :)

Ilyen sűrű lesz.
Szar a ZP, de a Colorstar-t nem lehet úgy elszarni hogy ne legyen jó.

Ma véglegesen és örökre kitettem a lábam a mo.hu küszöbén, volt aki az utolsó utáni pillanatban is igyekezett meggyőzni hogy milyen jól gondolom, persze a maga módján.

2006. július 1.

Lazítókör

Egészen zseniális (Copyright Dani) idő volt ma, kimentem futottam két lazítókört két büntivel, most olyan jól érzem magam, huhh... most biztos valami nagyon szar dolog jön :)

Gedappppppppaaaa!!!

Na, hát annyi maradt hátra a mo.hu-ból, hogy leadjam a gépemet meg visszakapjam a papírjaimat, engem főleg az utóbbi érdekel, hétfőn remélem ezen is túlleszünk, bár szivesebben szántam volna rá a munkaidőmből egy pár percet. Hát nem fog különösebben hiányozni az egész.

A hétvégi program: Szurdok-40. Kicsit húzós 45 kilóméter, arról szól hogy amit a Pilisben meg lehet szivni azt szívjuk meg. Kb mint a LeFaGySz, csak nem télen.