Best of APEH

Tegnap benéztem az APEH-hoz, hazánk szeretett ranbszolgahajcsárához. Imádom. Amikor bementem éppen egy őrült üvöltözött a biztonsági őrrel, de az egészen jól bírta. Húztam számot, kisorsoltak, ablakhoz mentem a nyereményemért, ott mondták hogy áldozzak fel 300 forintnyi illetékbélyeget a bürokrácia oltárán, ehhez soroljak át a másik pulthoz és ott vegyek, aztán jöjjek vissza és adjam oda. Ez az áldozati procedúra.
És ekkor derült ki, hogy az az őrült, aki akkor még mindig a biztonsági őrnek örjöngött, tőle kell venni a bélyeget. Kicsit mondjuk visszábfogott amikor rosszul adott vissza, meg akkor sem kezdett el pusztítani amikor szóltam neki hogy bélyeget is adjon azért, még akkor sem amikor mondtam hogy 300 forintnyit, szóval adjon csak még. A pénzáldozat bemutatása is speciális mutatvány természetesen, mert nem elég csak úgy odaadni, úgy kell adni hogy a banknak is jusson egy kicsi. Szeretet.

Bürokrácia a bürokráciáért. A jövő héten divat-bürokrata leszek. Mondjuk a divat-feminista hetet is nagyon elhanyagoltam, szinte semmi ide tartozót nem csináltam, látszott hogy nem azonosulok szívből a ideológiával, de most rákapcsolok.

Karib tengeres kalózós

Mozi, most megint úgy egy évig nem megyek moziba, még akkor se ha ingyen van, mint ez.
A grafikusok minden dicséretet megérdemelnek, még ennyi és ilyen grafikát belegyúrni egy filmbe, hát le a kalappal. A forgatókönyvírók is keményen megdolgozhattak, egy történetbe ennyi szerelmi háromszöget, négyszöget, oktaédert és paralepipedont, párhuzamot és ellentétet, drámai fordulatot, miegymást és csingilingit kemény lehetett belegyúrni. De megtették, sajnos a műveletbe a történet belehalt, mint a gyár többi filmjében is. Miszlikbe tépték és összeragasztottak belőle egy zombit. Logikus, egy zombifilmnek így lesz méltó sztorija.
Ha ez a film ház lenne, úgy nézne ki mint a két cigány-palota amit Dani fényképezett tavaly Erdélyben. A giccs szó nem elég, de kár is rá pazarolni a rossz szót :)

Végfelhasználói szemszögből

Kicsit furcsa belááításai vannak a budapesti bringautak jelzőlámpáinak. Látszólag tiszta eset, párhozamos a gyalogos és a bicikliközlekedés, a gyalogosoknak zöldet jelez, a bringásoknak viszont pirosat. Gondolhatnám azt hogy biztos mert féltik szegény bringásokat mert felelőtlenek és butábbak mint a gyalogosok hogy ilyen szarokkal közlekednek, viszont vannak egészen hajmeresztő esetek is, például a Könyves Kálmán körút és az Üllői út kereszteződését ha északrol közelíted meg az Üllői úton, akkor jó eséllyel pont ugyanakkor kapsz zöld jelzést mint 4 sávnyi kamion elötted.

A rosszul felkonfigurált eszközök csak rontják a rendszer használhatóságát. Majd ezt mondják az első ember temetésén aki beteker a kamionok alá ebben a kereszteződésben.

Mátrai Csillagok 2007

No, hazatérés, szétzuhanás és alvás megvolt. Nézzük. Jelenlevők: Szandra&anyukája (túrázó család), Mazsi, Tamás, láttuk még Joe-t is, meg úgy 500-an akiket nem ismerek annyira :-)
Odautazás busszal, a hivatalos közlemény szerint egyes diákok jegyára 80-100 százalékkal nőttek, nos akkor szerintük én már nem vagyok diák mert nekem kerek 400 százalékkal nőttek egy hónap alatt. A tömegközlekedés becses szolgáltatásait mostanában minnél ritkábban próbálom igénybevenni, és akkor is bliccelve :-D
A tavalyi túrával összehasonlítva:

• sokkal több volt az ember
• sokkal kevesebbet kavartunk el
• sokkal kevesebb volt az eső is, de azért volt a végén egy kicsi csak a hangulat kedvéért
• Idén is sok jó nő volt, ezt majd kicenzúrázom ha felébredtem normálisan...
• Volt randiszendvics és ilyesmi, de a célban tavaly volt valami menza-leves is.
• Idén is elfogyasztottam útközben egy zacskó szotyit
  
• Idén nem sikerült elfáradni, még annyira se mint tavaly, csak fejben
  
• Az idei jelvény kerek és az nem áll jól a hátizsákomon :-)

Mivel most a járható volt a túra második szakasza, új útvonalon mentünk. Nekem igazából nem jött be ez a vasúti tültésen botorkálás, onnantól hogy leértünk a hegyek közül én a célt szivesebben vettem volna célba a célt mint egy extra ellenőrzőpontot csak hogy meg legyen a kilóméter pöccre és pontosan.

Na hát ennyi.

The Atomic Cafe

Ma megnéztem egy filmet a fenti címmel a 80-as évekből. Pihenésképp... Az alkotók semmi mást nem csináltak csak feltúrták az amerikai archívumokat katonai reklámok, híradások és más felvételek után kutatva, aztán időrendbe tették és megvágták, kész a film. Semmi komment, semmi keverés.
Például van benne egy pár felvétel az említett Castle Bravo teszt útóhatásairól a Bikini zátony lakosságával. Nem akármilyen sugárdózist kaphattak, az arcuk és a bőrük mintha összeégett volna, a hajuk kihullott, másokon rettenetes elváltozások és daganatok.
Aztán a saját katonáikat hajtották bele egy atomrobbanásba. Villanás, gombafelhő, lökéshullám, az emberek előugrálnak és célbaveszik a területet úgy 2-3 kilóméterrel elöttük amit vastag, kavargó, forró radioaktív por fed, elrohannak hogy legyőzzék a képzeletbeli ellenséget -ami valahogy túlélte az atombombát- miközben beszereznek egy valódi sugárfertőzést. A malacok is kiveszik a harcból a részüket, ipari mennyiségben telepítik őket a robbanás helyszinére, aztán a félig elégett jószágokat teherautókra dobálják, még van amelyik mozog.
Közben elhangzanak ismerős szövegek a kommunistaellenes reklámblokkban: Miért nem mennek el egy olyan országba ahol kommunizmus van? Miért nem tudja mindenki pont azt gondolni amit én? Nem olyan nehéz,
A gyerekeket meg az asztal alá bujtatták az atombomba elől. A reklámok se változtak semmit, abban nem mutattak összeégett embereket.

Apróbb számítási hibák

Majdnem 50 éve, amikor az amcsik és az oroszok a megalomániás bombáikat gyártották, az amcsik kipróbáltak a Bikini zátonyokon -ami elötte lakott volt- egy 5 megatonnásra tervezett bombát. Ez volt a Bravo bomba, a név alighanem megelőlegezni szándékozott a felrobbanását követő tapsvihart. 5 megatonna már magában sem apróság, de hogy meglepődhettek amikor valahogy 15 megatonna erővel robbant fel. Na erről találtam valami kissé bizonytalan anyagot, hogy az extra erő az abból következett, hogy nem számoltak a Litium-7 izotóp hasadásával, ami a ugyanúgy deutériumra és tríciumra hasadt, de még egy extra neutront és eredményezett, ami még rásegített a plútóniumnak a hasadásba, mégtöbb hő, mégjobb fúzió. Jó mi?
Persze ez még nem lett volna akkora gebasz, egy háromszoros robbanóerejű bomba nem tarol le háromszor akkora területet, de viszont ezek az elmés amcsik a szélirányban levő szigetekre telepítették ki a lakosságot.
Nos, a Bikini-zátony története itt körülbelül véget is ért volna, kurvára radioaktív lett, pár évvel később viszont a mi kis optimista empirialistáink ismét lakhatónak nyilvánították a zátonyt és visszatelepítették a lakosságot. Kellett hozzá megint pár év hogy valaki odamenjen és megmérje mégegyszer hogy tökre nem egészséges az a radioaktivítás ami ott van, akkor megint kitelepítés, pármillió dolcsis pereskedés, ügy és terület lezárva.

Mellesleg, erről a zátonymaradványról kapta a nevét a kétrészes fürdőruci. Biztos a mellek és a bomba kapcsolatát akarták vele érzékeltetni, ma már kicsit kevésbé jó marketingfogásnak számít a bármit a radioaktivítással kapcsolatba hozni.

Osztás szorzás kivonás és tapasztalatlevonás következik, ta-taaam:

1. Mindig mindenkinek van még mit tanulni.
2. Ez azokra is vonatkozik akikben éppen valamiért megbízunk.
3. Na és pont az ilyen "megbízok benned, te jót akarsz nekem, csináld csak" hatalmakról szokott kiderülni hogy valójában leszarják mi lesz velünk.
4. Megfelelően választott marketinggel viszont elfeledtethetjük a közösség nagy részével azt hogy egy kissebb részét igen aljas módon megszopattunk. Mellekkel meg bármit fel lehet dobni.
   

Na és most a történelmi tapasztalatok birtokában mérlegeljünk hogy mennyire baszunk ki az unokákkal, Paks, meg az ilyesmi, hogy vajon télleg annyira zseniálcsákók vagyunk-e hogy mi erről az egészről mindent tudunk 10millió évre előre.

Ennyi kérem, szombaton éjszaka Mátrai CSillagok, addig legyetek jók és ne engedjétek senkinek hogy hidrogénbombát teszteljen a lakóhelyeteken, akármilyen mélyre is ássa a lyukat!

Összeesküvéselméletes

A jövő héten divat-feminista leszek. Gondolva a jövő hét utáni hétre, amikor divat-hímsoviniszta, nem szúrom magam ugyan tökön, de kurvára le fogok nézni mindenkit aki szerint nincs férfiuralom.
Ez sok gyakorlást nem igényel szerencsére, pár hete voltam egy hétig divatnáci, akkor azokat kellett lenézni akik még nem hallottak zsidóuralomról.
Egyszer ki kéne próbálni az ufóhívős dolgot is, csak erről még nincs elég infóm, hogy pontosan kik is nyomnak el ilyen esetekben, de ennek az egésznek lehet a nagy mértékű homály adja meg a fílingjét.
Valami hasonló azért van a divat-feminista dologban is, mert még soha senki nem volt férfi is meg nő is egyszerre hogy el tudta volna dönteni hogy mi van. De hát ezek a dolgok nem az egyenlőségen meg a megértés eszmélyén alapszanak, szóval holmi testvériség egyenlőség lószarral ne tessék jönni ám.

Hajrá a holnapi napra a Kinizsi százasoknak! Én dolgozgatok...

Gyógyfürdő lovaknak és német nyugdijereknek

Adóbevallás, fáradtság, undor a közélettől. Ez van most. Hajrá.

De legalább nem a zsidóknak dolgozok
(Az élet értelme - Monty Python)

Ma bort iszom, holnap nem lesz.

Útálom azokat akik a tudományos igazságokból gyakorlati következtetéseket vonnak le és átviszik a tant az életbe,

A küzdelem itt is egy legendás és alaktalan fikcióért folyik, mint a tudományban, ahol a nem létező és nem is kivánatos igazságot keresik. Itt meg azt a vagyont aminek már méreteinél fogva sincs semmi értelme, ennek a kedvéért veszítik el azt a vagyont aminek értelme van.

Erre alszok be mostanában. Kapa beszél benne az etruszkok nagypinájú halál-alakjáról, érdekes. Ez az egész egyébként az Utas és holdvilág hangjátékból lett kirángatva.

Rendellenes

Sok embernél, sajnos nálam is tapasztalható ez a rendellenesség, hogy mindenben értelmet keresek. Ez egy BUG. Tudok róla, tudom hogy nem jó, időnként sikerül kiiktatnom.
Majd úgy járok mint Kilgore Trout inteligens nyula, ilyen érdeklődési kör felesleges egy embernek.

Izmusokról röviden

Olvasmányok...
Sztálin: A leninizmus kérdései
Lenin: A sztálinizmus kérdései
Lenin: És egyébként Sztálin be is kaphassa

Egy retúr jegyet kérek

Ha lenne ilyen, visszamennék az időben hogy találkozzak 3-4 évvel ezelötti önmagammal, csupán az egóm hízlalása céljából, mert akkoriban 40-50 Km gyalog az halálközeli élménynek számított. Most meg már rutin, álmomból felébresztve is tudom, meg ilyesmi.

Piszok jó volt a tegnapi túra, de nem jut eszembe róla semmi amit le lehetne írni, úgyhogy csak szaporítom még a betűket, nehogy valaki azt higgye hogy ilyet nem tudok. Jó mostmár biztos elég lesz.