Ennyivel igazán segíthetnéd a marketingesek munkáját.Azaz kicsit igazán füllenthetnél. Akár egy kicsit nagyobbat is. A héten fejlesztettem ki. Hogy tetszik?
Ennyivel igazán segíthetnéd a munkám.Ezt meg az után kell mondani hogy dühösen kiabáltad hogy "húzzál innen a fenébe". Bocsánatot kérni ugyanis nem szabad nem nem soha.
3 hónap keresés után, kicsivel a végleges feladás elött, ma összejött végre.
Nem tudom hogy hogyan sikerült az agyán pont úgy átküldeni az jelzéseket, hogy sikerüljön aktiválni az agya eddig rejtett területeit is, de sikerült és az outputon kijött végre az az információ, amit 3 hónapig kerestem és a legváltozatosabb illegális eszközöket bevetettem érte.
Nincs eufória, legszivesebben felnégyelném a csajt. Kérem vissza az időmet!
Csak nagyon trágár szavakkal tudnám érzékeltetni, hogy mennyire volt unalmas a megbeszélés. Én közben a fákra bambultam.
Arra sejtettem rá a hétvégén, hogy ha létezik a világon objektív igazság, akkor az is olyan unalmas lehet, hogy még a matematikusok se foglalkoznak vele.
Megkérdeztem, hogy hát igaz hogy az ókori görögöknél a gatyamadzagnak is külön istene volt és az egyistenhitben csak egy dolgot hívunk Istennek, de hát van Jézus is és Mária, ők is nagyon ott vannak, szentek ezren, van egy valag angyal és azok is tudnak varázsolni. Meg persze van az ördög, aki még ráadásul teljesen másik bandát csinált. Szóval miért mondjuk azt, hogy akkor a kereszténység az egyistenhit és ami az ógörögöké volt, az többistenhit. Az osztály megosztott volt a kérdésben, vagyis inkább a kérdés felvetésével kapcsolatban: volt aki a valag angyalon röhögött és volt aki a felvetésen is teljesen fel volt háborodva. A tanár az útóbbiak közé tartozott, úgyhogy erre a kérdésemre soha nem kaptam választ.
Újjlefiameggyes!
Megpróbáltam kikerülni de össze visssza kacsázott elöttem a járda közepén, ezért a vállánál fogva kicsit arrébbtoltam, hogy elférjek mellette. Sziszegett és vicsorgott, a szemeit is kidüllesztette, akkor vettem észre hogy ez egy buckalakó valójában és ráadásul zombi-vírussal van fertőzve. Micsoda mák, hogy nem sikerült megharapnia. Ezen a bolygón majdnem minden nap történik velem ilyesmi. Nem értem a lakók hogy bírják.
Szevasztok, robotok! Remélem nektek minden oké!
P és 0, majd 4, 0, 5, 0, 6, 2 a meredek lejtőn csuszkálva és itt elveszítettem a fonalat. Ezt a kicseszést! Ki az a perverz állat, aki ezt a kódot kitalálta? Miért nem lehet belőle valami értelmes szót kirakni? Például hogy "S-Z-Í-V-Á-S"...
"A tudósokat a kiváncsiság vezérli, nem a kényelem növelése vagy valaminek a hasznossága."A papokat meg a felebaráti szeretet. Ha kályhám lenne, ezt az ökörséget most azonnal elhelyezném benne.
Minden nap kinő valami friss zöld dolog a fejemben, minden nap ki is szárad, és minden nap akad aki fel is gyújtsa.
Háttérzaj: Odüsszeia (Homérosz)
Egyenesen tartsd a hátad, a karjaidat ne tedd az asztalra amikor gépelsz és a fejedet tartsd úgy, hogy a csőröd pont eltakarja előled a képernyőt.
2 évig várt az a kis kivonás művelet, hogy egyszercsak végrehajtódjon valaki éppen tétlen számológépén, de csak nem került sorra. Akkor viszont... (hatás-szünet) megszünt a hivatal.
Zsebrevágtam az URL-t és átslattyogtam vele a kanadai nőhöz, mondtam neki, hogy itt az összegzés amit kért a kirúgott dolgozókról. Egészen pontosan a "fired" szót használtam. Egyrészt más kifejezést nem ismertem a dologra, másrészt pedig azt hiszem egy szebb szó nem is fedné pontosan a valóságot. Azt mondta helyesbítőleg, hogy nem kirúgva lettek, hanem elmentek ("they are gone" -khmm, szép). Pár másodperc csend után azért rákérdeztem: Akkor nem rúgtad ki őket?
Később valaki azt mondta, azért szeretett velem dolgozni mert érthetően fejezem ki magam. Akkoriban még csak a filmeken beszéltek angolul az emberek. Ez ~régen volt.
Ez ilyen globálvállság-idei karácsonyra hangulatmese. Szassztok...
Alaphangulat: Lengyel (Másfél)
Katasztófanap, de beszéljünk inkáb valami másról... egy szimulációt kellett összeüssek, ami állatok viselkedését szimulálta. A végére mind meghaltak. Vonnegut regényei jutottak eszembe. Az élet a maga módján mégiscsak igazságos, vagy legalábbis nagyon határozott.
A szokásos közhelyeimmel hogy "a törpök élete se csak játék és mese" vagy pláne hogy "háborúban áldozatok vannak" inkáb nem traktáltam. Bizonyosan rámborította volna az összes gyűlöletét, aztán álltam volna ott mint akit leszart a madár, vagy telibe terített az autó. Inkáb csak bóklásztam hátul és magamban egy dalt dúdoltam. Nehéz lehet neki lenni.
Valahogy még most is ez jut eszembe a Bakonynak arról a részéről késő ősszel.
Azt hiszem már említettem, hogy az iskolában fasizmus szakra jártam. Most lesz az osztálytalálkozó: egy nagy társadalmi-faszméret-fittogtatás. Az ilyeneken mindig mosolyogni szokok és kussolni.
Valószinűleg sok ideje ez az első bejegyzés ami önmagában is valamennyire értelmes, meg ugye milyen hosszú is. Szevasztok, boldog keddet!
Nyugtató: Korai Öröm - Unflyable
4 nap alatt megtanulta, hogy a nevemet nem tudja helyesen leirni, csak ha copy-paste. Ez azert kifejezetten jo teljesitmeny. Van olyan, aki egy ev alatt sem jott ra erre.
Egy átlagemberből csinálnak milliomost, tudóst és élsportolót, hogy bizonyítsák nekünk azt, amit Darvinnak csak megsejteni sikerült: majomból igenis lehet ember.
Kinai írásban a jó (pinyin hao - harmadik hangsúly) vonás az asszony és a csecsemő szimbólumából áll. Nekik annyira jó volt az asszony és a gyerek, hogy az nem csak jó, de arról nevezték el a jót. Így néz ki: 好
Ez most csak úgy eszembe jutott. Érdekes ellentétek az ősi kinai és a jelenlegi hazai kultúra közt. Legalábbis ami engem illet.
... hogy ez a recepciós nem tud köszönni. Egy másik csajjal beszéltem a vécén, hát annak sem. Most már be fogom köpni! Majd jól megtanulja!A zsémbes öregmammerek már köztünk vannak. Magánvélemény rovatunk jelentkezett. Amúgy szép koraőszi napunk van, az idő csodálatos, szabadság meg a többi baromság minden itt van. Ami csak kell! Boldog keddet mindenkinek!
Őszinteséggel lehetne leginkáb meglepni, azt hiszem. Boldog szombatot!
Agytekervényeim továbbtekergetéséhez: Earthless, Flower Travelin' Man
Épp az imént kaptam egy hajszárítót. Hát, hmmm...
És eközben: Korai Öröm - Stepanida
Aki bolond módra ekkora utat járt meg fölöslegesen - mondta Salo -, annak nincs más választása mint megőrizni a bolondok becsületét, és a végére járni a küldetésének.(A Titán szirénjei)
Ezerszer végiggondolom, hogy az adott helyzetben mit lehetett volna jobban csinálni és még évekkel később is úgy tűnik az adott körülmények között helyes volt a döntés. Mégis nehéz elhinni, hogy a dolgoknak így kell lenniük.
Kussol, fut. Zene: Earthless - Sonic Prayer
Kultúrszafari, átkelés átázott hegyeken és például egy tavon is, pecsét pálinkáért, sörért tojás, 'Sieg Heil'-re tisztelgő harcikutya, retrómotoros, rövid történelem-lecke egy bunker tetején, ilyenek...
Kicsit el is fárdatam fejben.
Zenei háttér: John Dowland - Pavan in G minor
A számlával együt kaptam egy cetlit, amit félredobtam, de a pénztáros rámtukmálta, hogy azzal megfogdoshatom Isten lábát. Elindultam hát az üzletházban és néztem hogy hova kell bedobni, kis keresés után meg is találtam. Kétszer kanyarodott a sor a böszmenagy ojjektum körül, mint a plázajárók Mekkájában. Odamentem a sor végén egy lányhoz és odaadtam neki a cetlit, hogy tessék itt van mégegy, ő meg nézett hogy "És ha te nyersz?" Kicsit mintha hülyének nézett volna...
Én már nyertem. Nekem jobb szórakozásom is van, mint Isten lábát kajtatni.
A mai nap tanulsága: határidők vannak a magánéletben is, amiket a megrendelők be is tarttatnak.
Zenei aláfestés: Samuel Barber: Adagio for Strings
Kihívások szempontjából igazi aranybánya.Ilyen kifejezéseket tanulok, amik jól kiveszik a dolgok élét.
Ez most igazán rendesen ütött, igazi jellempróbáló dolog lesz odatartani az arcom másik felét is. De hát muszáj-dolgokból ne csináljunk kedv-kérdést. A végén talán megtalálom az egész szívásban a poént és jót derülök majd rajta.
A gonosz boszorkányt nagyon felbosszantotta, hogy nem hívták meg a partiba. Amikor belépett, egyből elsütött egy kurvaanyátok átkot, de a biztonsági őröknek még éppen volt idejük egy tünnyéinnen védővarázslatot rámondaniuk. A találkozó végeredménye tehát 1-1, a többit a szurkolók lejátszák a rendőrökkel.
Ennyit sikerült leszűrni a herri potterből, de lehet keveredett bele már más is.
Szerintem ebben a helyzetben ezt lett volna helyes mondani hogy bocs.
Isten nevébe: javújjá meg mijkrofon!
A kurzusra 76 fő jelentkezett, de csak 72 főre elegendő vizsgaalkalmat hirdettek meg. Ugyanis a vizsga előfeltétele a gyakorlati jegy. Bár elméletileg lehetséges hogy mindenkinek sikerül gyakorlati jegyet szereznie, erre az esetre valamiért mégsem készültek...
Hmmm...
Honnan tudhatták már akkor?
Emberi májat kellett feláldozni a szarlapátolás isteneinek, hogy könyörüljenek rajtunk.
Háborúban áldozatok vannak. Mint az közismert...
Hmmm... Kb egy éve járok haza ezen az útvonalon (Fiumei út), eddig nem volt gebasz a rendőrökkel, pedig annyi van belőlük erre, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Nem is lenne rossz ötlet.
Ma (szombaton) fényes nappal viszont két rendőr lehajtott engem az útról, mert szerintük főútvonalon keréképározni tilos. Kétszer rá is kérdeztem, hogy ez biztos-e. A város útjainak a fele főútvonal, úgyhogy az elég tragikus lenne szerintem. Gyorsan utánna is néztem, hogy hogy is van ez pontosan.
(7) TilosA belügyminisztérium közűti közlekedési jogszabályaiból (a.k.a KRESZ) 54 / 7
a) főútvonalon 12. életévét be nem töltött személynek kerékpározni;
b) elengedett kormánnyal kerékpározni;
c) rendőr lehet bárki akinek sikerült valahogy a 8 általános
Marha jó szervezése van ennek a balaton-körnek. Nagyon sokat kaptunk enni-inni, jóval többet mint amennyit fizettünk. A 600 fős tömegtől viszont én teljesen kész voltam, annyira hogy már az út felénél eldöntöttem hogy a másnapi 80.000 fős tömegre nem vagyok kiváncsi. Rengeteget kellett fékezni, ami nagyon fárasztó volt.
Keszthelyen (ahova 10 óra alatt jutottunk el, kábé 12 káemperhá átlag :-D) aztán elszakadtunk a tömegtől, pár perces előnnyel elindultunk és némi hátszéllel a hátralevő 80 kilóméter könnyű volt és nagyon szép. Tulajdonképpen tényleg nagyon szép a Balaton, amikor nincs benne pármillió ember.
Csak a nyakam fáradt el, mert 15 órán át előre kellett tartania a fejemet, meg a tenyeremet megnyomta a kormány. Egyéb áldozatok...
Holnap autós critical mass.
Gyuri, megjött a kibaszott pizzád.Végig a kinai nyelv szerinti 1-es hangsúlyban. Az eheti legjobb multicéges közhely.
Házi feladat holnapra verset írni a szerelem témából. Ez lesz a címe: "Szeretlek, bazd meg" és olyan dolgok lesznek benne mint például a pénz, polgári jóllét, társadalmi megbecsülés, satöbbi. Mindenkinek megy, nehogymár nekem ne sikerüljön. Na, még van 1 óra a napból.
Az a baj olyan dolog próbálok lenni, ami nem akarok. Kifúrt módon nehéz, meg nem is jó egy kicsit sem. Pont olyan mint a síelés.
Update: Elnézést, a síelés valóban könnyen elsajátítható. Szóval csak az utóbbi tulajdonságban egyeznek.
A gimiben és az egyetemen fasizmust tanultam. Igazából soha nem voltam belőle jó, de elbukdácsoltam. Azt hiszem ma már simán megvágnának belőle, de azért megpróbálom felidézni hogy mit tanultam.
Na, nem tudom jól visszamondani de ilyeneket kell fejben tartani:
Plána ha tesznek is érte valamit.
Az Üllői út hatalmas kutyaszarató- és csövesparkját hamarosan a Kultiplex helyével fogják kitoldani. Talán pár parkolóhely is keletkezik...
Szóval Parti Nagy Lajos műveit itt lehet letölteni. Ez alkalomból megjegyezném hogy a blogger rémesen bugzik, de ez manapság divat.
Valamint van fent a neten 3 órányi felolvasás is az író előadásában: 1 óra Hősöm tere, 2 órácska más novellák és versek. Ha egyszer végre hazaérek, összeszedem.
... a lelkivilágnak csontot dobnak olykor,A pontos definíció. Ha nekem kellene írni a magyar értelmező kéziszótárat, alighanem ezt tenném a szerelem bejegyzés alá.
És szerelemnek hívják, ha kijön a lélek az ólból.Kispál és a borz, Jutka
Elég régóta nem voltam túrázni. Talán a Corvin-80 óta. Azóta a brúder építkezésén lapátoltam, meg bringáztam mindenfelé. Többek közt. Meg persze melóztam. Elég rendesen szar volt.
Szombati meló és téblábolás után felhívtam Danit, hogy vele tartanék Kőszegre a hétvégén. Érdekes társasággal dumáltunk egész úton lefelé, aztán egészen későn, úgy 11 körül betoppantunk a start helyére a tornaterembe. Akkorra már elsötétítés volt, csendben lepakoltunk és megpróbáltunk aludni. Na, ez volt a hétvégén az első szopás, mert kifogtunk valami osztálykirándulást idétlen kiskamaszokkal, akik végigvihogták az egész éjszakát, plusz volt hozzá egy női hang aki megpróbálta őket fegyelmezni mindenféle fenyegetésekkel, persze negatív eredménnyel. Amikor mégiscsak elfáradt a sok kis gyökér és végülis aludhattam volna, akkor megjöttek a nagy gyökerek úgy hajnali 2-3 órammagasságában és természetesen zseblámpával meg mobiltelefonnal -kinek mije volt- belevilágítottak az arcomba. Biztos csak mert még soha nem láttak és csodálkoztak hogy vajon ki ez...
Egy ilyen pihentető éjszaka után 5-kor felkeltünk és lassan (minek sietni) összepakoltunk. 50-es táv kis módosítással Annával és az osztálytársával, meg egy sráccal, aki pont most fejezte be a 2600-adik kilóméterét ebben az évben. Kőkeményen ünnepelte is...
No, a legszebb dolgok a túrán: Ahogy mentünk fel Irottkőre, lassan összefüggő hótakaróra értünk, még hógolyóztunk is. Sajnos a kilátóból semmit nem lehetett látni a köd miatt, de azért felmásztunk, a diannás cukorból meg vámoltam rendesen mert rohadtul éhes voltam akkorra. Amikor alacsonyabban voltunk és nem egy felhőben, akkor nagyon szép kilátásunk volt a tájra, a tarka fák. Talán az utolsó igazán szép őszi nap. Tettem is fel a fuckr-re egy kicsit sötétre sikerült panorámaképet.
Sötétedésre értünk be Kőszegre, kaja, pakolás, irány a vasútálomás. Még útküzben meglátogattunk egy nagyon elegáns cukrászdát süti ügyben. Tortaszelet, süti, hogy megjutalmazzuk saját magunkat, majd befutottunk a vasút állomásra, ahol még egy teljesen részeg arc (és valószinűleg gyenge elméjű is) elkezdett kötöszködni Danival a sála miatt. A vonat olyan volt mint egy BKV-járat: nem működik a lyukasztó, esetleg jön ellenőr bunkózni.
Az IC körülbelül 11 évig kocogott velünk hazafelé, ebből 9 évig külön egy pusztában állt és várt valamire. Mi főleg aludtunk ezalatt. Pontosabban én csak próbáltam aludni, többnyire az életem dolgain gondolkodtam, valamennyit sikerült is talán behozni a végiggondolnivalómból. Talán lehet mégsem kéne, olyan jó amikor az ember élete csak úgy megy magától és nem kell tolni mint egy öreg trabantot. Vagy esetleg nem megy és ott rohad az út szélén.
A miértek és hogyanok helyett. Néhány gyűlöletbeszéd a magam-fajtám ellen, de nekem békés kis parasztnak meg kell maradnom. Ez jön most, vagyis hát valami ilyesmire számítok.
Hát akkor...
A csillagok állása és a hold, meg a nap is, és ebből kivonom a születési dátumomat, megszorzom a mágikus Euler-számmal, hogy biztosan jó eredményt kapjak, majd kivonom belőle hogy mennyi időbe tellene ledoktorálnom kvantunfizikából, végül bázisvektor-transzformációk sorozata után megkapom a végeredményt.
Minket pedig csakis a végeredmény, csakis a végeredmény, csakis a végeredmény érdekel, semmi más nem. Nem bizony.
Ismét megkeresett a hivatal, amely ha véletlenül véres és brutális terrormerénylet áldozatául esne, az lényegesen emelné a magyar életszinvonalt. Ezt írták, többek közt:
A fellebbezés illetéke a vitatott összeg minden 10.000 forintja után 400 forint, de legalább 5.000 forint, legfeljebb 500.000 forint. Fizess, kis geci!
Remélem ezt olvassa majd olyan, aki nem közlekedik bringával a városban és idegesíti amikor a bringások a sáv közepén mennek elötte.
Azért nem megyek az út szélén biciklivel, mert az balesetveszélyes. Nemkicsitnagyon: leszorítanak, rámnyitják az ajtót, kikanyarodnak elém, kátyúba futok, felkenődök a korlátra, ilyesmi. Amúgy se tudnak az autósok sokkal gyorsabban menni nálam. Aki ki akar előzni, az váltson sávot, úgy mintha autót kerülne ki!
Másrészt pedig bár nem fizetek benzinadót, se regisztrációs adót, söt súlyadót sem, mégis jogom van ott menni.
Városon kívül kis forgalomban természetesen én is elengedem az autósokat.
Hát ennyi...
Korait hallgatni késő este egy kihalt irodaházban, alattam elcsendesedő éjszakai forgalom, sötét park. Az ablak olyan mint egy nagy panorámatükör, ahol megnézhetem hogy mennyire vagyok fáradt. A vonal túlvégén hébe-hóba egy-egy válasz.
Amikor kiccsákó voltam, volt még olyan tantárgy hogy fogalmazás. Lehet hogy most is van, de akkor biztosan volt, több éven át. A következő volt az osztályzási algoritmus: egyes ha nem adtam be, kettes ha beadtam, hármas ha jóanyám írta meg helyettem (ilyenkor ezt úgyistudták), ennél jobbat soha nem sikerült belőle elérnem. Az átlagom úgy a kettes körül kószált, mert rühelltem is ezt a marhaságot nemkicsitnagyon.
Tartalmilag pocsék ember voltam már akkor is.
Na, ez most valami teljesen mással kapcsolatban jutott eszembe.
A dologba belegondolva nekem is kicsit elment a jókedvem, az álom is elkerült. Okos ember nem gondolkodik, okos ember csak... izzzéééé.
Azt álmodtam hogy a munkahelyem kiresource-olt egy irodaházba ami vagy bontás, vagy építés alatt állt éppen, mindenesetre csak a váza volt meg. A liftaknán keresztül lehetett felmászni a 13. emeletre, ahol nem volt semmi, éppúgy mint a 12 alatta lévő szinten, kivétel a liftaknában belül elhelyezett világító feliratokat, amikre a rendkívül tehetséges designer az előző nap lezuhant titkárnő zuhanás közben előpattant görcsös gondolatait örökítették meg. Konkrétan már nem sokra emlékszem hogy miket, de az utolsó 5 emeleten már végig ugyanazt volt.
Folklórgyüjtemény, életstílus szekció.
Lementem edzeni, az utcán egy szerelmes pár tépte egymást. Két órával később jöttem vissza, akkor még mindig verekedtek. Vagy már megint.
Ja még annyit, hogy megbízható források szerint 28 évesnek lenni sokkal királyabb mint 27-nek. Meglássuk, ha addig e nem rabolnak az ufók.+
Na, nézzük... Reggel 6:15-ös vonattal akartunk volna legurulni, erről kiderült hogy IC, úgyhogy az egyébként nem csekély útiköltséget fejenként még egy ezressel megtoldhattuk volna. Nem volt kedvünk, inkáb megvártuk a 7-es vonatot, ami 4 óra alatt megtette a 160 kilométeres távolságot, ami nem kevesebb mint 40 kilométer óránként. Bringával egy ilyen teljesítményhez azért jól jön egy kis hátszél. Állítólag gyorsvonat volt. Rendkívül szinvonalas szolgáltatás a MÁV-tól.
11-re jutottunk oda hogy nevezhessünk, gyorsan, sorbanállás nélkül orvosi vizsgálat, nevezés, lecuccolás, 11:15 körül már vizben voltunk. Megálltunk 2 kilométernél a Turul nevű vitorlásnál, aztán 3.5-nél, és 4.5-nél ha jól emlékszem, lényegesen lassabban haladtunk mint tavaly így csapatban, de sokkal jobban tellett az idő.
A végére még beletettünk egy sprintet meg egy futást a derékig érő vízben, az jól betett, a vége 3 óra 35 perc, ennyi időt én még nem töltöttem folyamatosan vízben :)
A hazafelé útra a MÁV is megemberelte magát kicsit, jött egz expressz, ami egész jól hasított és a helyjegy nem került egy ezresbe csak egy százasba. Na itt eljött nekem a világvége, mert sokat sütötte a nap a fejemet, lekókadtam aludni. Ákosnak is meg nekem is leégett az orrunk, mert azt nem védte a kalap a naptól. Szar érzés.
Ennyi!
Holnap (hétfőn) CS koncert! A zülletéshónapom utolsó eseménye. Úgy biza. 27 éves lettem, és 27 évesen az élet überelhetetlenül frankó, eddig úgy tűnik. Soha nem gondoltam volna amúgy.
Ma bort iszom, holnap nem lesz.
Ha geci lennék már rég beköptem volna, bazdmeg. Érted, ha geci lennék.Ezt az a lány mondogatta aki itt ül tőlem pár méterre. A népies stílus, lendületes manager tartalom, multinacionális környezet. Itt a helye a giccsgyüjteményben.
27 éves lettem. Az élet szép.
Itt a vége, ennyi, hepiend, most egy ideig ne történjen semmi, mert ennél jobb úgyse lehetne :-)
Corvin 80.
Elösször is: A háborúban áldozatok vannak. A törpök élete se csak játék és mese. Ezt mindenki tudja csak hogy nehogy elfelejtsük...
Na nézzük csak. Szombat kora reggel a Újpest-városkapu metrómegállónál gyülekezett a csapat: Linda, Gábor, Kisdani, Dani és Ákos. Az interneten kinézett menetrendhez képest jelentős késéssel érkezett egy busz, ami még kicsit lassabban is botorkált le Erdőkertesre mint ahogy ki volt írva, így mi is csak 7:40-kor tudtunk elindulni (miután nagyon röviden megemlékeztük a Vietnámban maradt bajtársainkról és Rambóról), pedig 7 órára számítottam. Sebaj, egész jól kibírtuk az első kútig, nem olvadtnk el :) Elsőként Ákos vállt el a csapattól, ő most csak 25ös résztávra jött, az útvonala elég hamar eltért a miénktől.
Aztán a Geodézia toronynál kezdtünk kicsit szétszakadni. Sajnos nem lehetett felmenni, belülről elbontották a lépcsőket, pedig tavaly még teljesen jó volt. Gondolom nem volt eurokonform, és ha nem eurokonform akkor keleteurópai szar és dögöljön meg :( Mindenesetre itt Gábor és Dani nem tudott utolérni mert nem volt miért megállnunk, bent Penc-en pedig csak ittunk egyet és mentünk is tovább. Itt kezdtem gyanítani egyébéként hogy az a förtelmes bűz ami időnként megcsap, az a naptej lehet amit a bőrömre kentem reggel, a nap során egészen félelmetes dolog alakult belőle :)
Lindát kezdte erősen motiválni az a tény hogy el kell kapnia a 16:30 körül induló buszt Acsán, úgyhogy itt hozzákezdtünk lendületesen gyalogolni, Mónika pihenőnél felhívtam Gábort hogy mizujs vele, merre vannak, annyi derült ki hogy Gábor kiszált Pencen, a talpa és a cipője eddig bírta. Felcsörgettem Danit is, hogy mikor ér utol, de egészen közelről hallatszott a telefonja csörgése, a srác ennyi idő alatt utol is ért minket. Nekivágtunk a dzsindzsás szakasznak Lindával az élen, bevettük Csővárat, leigáztuk Nézsát, földdel egyenlővé tettük Nógrádsápot, és a busz tervezett indulása elött 12 perccel megérkeztünk Acsára, kemény menet volt. Linda első 45 kilóméteres túrája, kapott egy jelvényt a 40 kilóméteres résztáv teljesítéséért, én meg bebújtam egy csap alá. Ez a dolog valakinek annyira tetszett hogy le is fényképezett ahogy ott punnyadok a csap alatt és engedem magamra a hidegvizet. Megjött Kisdani és Dani is, nekiláttunk pihenni, Linda pedig hazaindult auutóval. Kemény harc volt, de nekünk még hátra volt a neheze. Bevetettem a csodafegyvert, a pusztító erejű szotyisütit, ennek meg is lett a hatása. Indulás után Kisdani és Dani elött 2-300 méterrel húzva előztünk le sok embert aki Acsáról sokkal elöttünk indult. Sietni kell minnél messzebb elérni mielött még elfáradok, ez a logika ebben. Most gondolom adtam valami ötletet :) A Rózsa kút vizét kár kihagyni a nagy sietségre hivatkozva. Csodálatosan hűvös és finom víz, karnyi vastag sugárban ömlik, itt kicsit el is időztünk a két Danival. Aztán továbbrohanva, elértünk a Csonkás-nyereg ellenörző-pontjához, ahol megkaparintottam a túrabotot amit Linda itthagyott nekünk, ezzel megint sikerült egész jó tempóban elhúzni Galgamácsáig. Idáig semmiség az egész, itt kezdődik a háború, mert a talpamat ekkorra rendesen megharapta a sok aszfalt, elnyúltam egy padon, bevetettem egy tiszta zoknit. A táv utolsó negyede, mindig ez a legnehezebb. Ráadásul ilyenkor az hogy pár kilóméterre vagyunk a céltól, de kerülni kell, az totál demoralizáló. Kisdanit elvesztettük valahol Galgamácsán, azt hittük utolér mire kiérünk a faluból, de valahol elkavart mögöttünk, csak az Egres-pataknál ért utól. Mi addig csillagásztunk, láttunk egy pár hullócsillagot és egy fényes dolgot amit én kineveztem ISS-nek. Nekivágtunk, de a kocsmánál megint elvesztettük Kisdanit :) legközelebb csak a célban láttuk. Itt rossz irányba indultunk el, csak Dani frankó ötletével jutottunk vissza a piros jelre és Margita aljára. Itt nekem eljött a világvége, lefeküdtem az útra aludni, nem tudom mennyi ideig feküdtem ott, Dani ébresztett hogy induljunk. Nekivágtunk a Margitának. Nem hiszem hogy ez a pattanásnyi domb még bármilyen kihívást jelentene bárkinek 80 kilóméter gyaloglás után, de a talpam nem kivánta a hátralevő kilómétereket. És persze el is kavartunk, nekem köszönhetően, mert teljesen biztos voltam benne hogy a sárga jelen jobbra. Szerintem egy kilóméter pluszt biztos beletettünk itt. Erdőkertesre beérve leültünk kicsit az élet, a világmindenség és a többi kérdéseit megbeszélni, volt még másfél óránk a szintidőből. Egy ponton még a rendőrök is beszálltak, hogy ők nem igazoltatni akarnak, csak beszélgetni az élet értelméről. Nem hiszem hogy érdemben hozzá tudtam szólni a dologhoz :) Egyszercsak ismerős hangokat hallottam az útról, odanéztem hogy mi ez, és valami olyasmit kiabáltam hogy: "Neeee, Zalán utolért! Fussunk!", na és innentől a hátralevő 1-másfél kilómétert Zalánnal lefutottuk, "versenyezve" :) Betoppantunk az oviba, mindenki meglepődve nézett minket ahogy berohantunk, a pillanatnyi csendben ennyi jött ki: "Ugye mindenki látta hogy Zalán elött értem be?" Kiválló ellátást kaptunk, főttvirsli, jégkrém. Én mindenekelött felinstalláltam egy tiszta pólót, mert olyan ocsmányul éreztem magam benne mint ahogy ki is néztem. Jégkrémből még lecsúszott 4. Megjött Dani is, majdnem ő lett az utolsó beérkező az utolsó Corvin 80 túrán, pedig én akartam az lenni, csak azt azért mégse hagyhatom hogy Zalán elöttem érjen be.
Elég cifra lett a vége, az utolsó 18 kilómétert durván 5 óra alatt nyomtuk le, ennyit máskor 3 óra alatt teszünk meg.
Ennyi, sajnálom nagyon hogy nem lesz többet ez a túra, mert az egyik kedvencem volt, még ha nehéz is. Nagyon jó hangulat volt végig, hatalmas poénok voltak. Bár majdnem végig egy medencényi hideg vízről álmodoztam, tényleg, egy strandon töltött hétvégére pár nappal később már nem emlékszik az ember, erre pedig sokáig emlékezni fogunk.
Képek: egyik, másik
Ez a születéshavi program:
Legalábbis amit a Kinai Népköztársaság budapesti nagykövetsége szeretne hogy tudjunk Tibetről.
Igen, semmit :) Van valami kifejezőereje és tömörsége a dolognak, szerintem stílusos, szóval feltétlen érdemel egy bejegyzést így vasárnap este. Na jó, majdnem az összes menüpont üres amúgy....
Rambó megtorpant. Döbbenetes dolog történt vele: kifogyott a töltény a gépfegyveréből, pont támadás közben. Nem arról van szó, ha lett volna hozzá kedve hogy mégtöbb gonosz kommunistát öljön, akkor lett volna hozzá töltény is, de pont akkor nem volt. Leült egy kicsit elgondolkodni a dolgokon, közben a gonosz kommunisták jól bekerítették.
Rambó ekkor, egy szintiszta megvilágosodós pillanatban rájött hogy ez az egész film egy istenverte szar és hogy a nézőknek a kurva nénikéjüket, de hát nincs más hátra mint előre. Happy end kell a rohadékoknak. Ettől hirtelen megint lett töltény a gépfegyverében. Vagy nem is, tudok jobbat, igen: gyalogsági műanyagkanállal vágta ki a gonosz kommunisták szivét, így jár a demokrácia minden ellensége. Ehe.
Mi ebből a tanulság?
Na mi?
Amerikai mega-giccs rovatunkhoz volt balszerencséd, szevasz.
A múzeumok éjszakájának az a felső határa -amit már elért- hogy elég nagy érdeklődés esetén reménytelen egynél több múzeumba bejutni, míg a jegy amúgy hétköznap olcsóbb is. Szóval az ügyfelek számának növekedésével nő az ügyfelek elégedetlensége. Így megy ez, helyette elmentünk megnézni egy francia művészfilmet, Transylvania címmel. Ja az volt a kitétel hogy az első művészfilmet megnézzük, és nincs válogatás. Egy félelmetesen ronda arcú francia lányról szólt, aki egy szemet tetováltatott a tenyerére. Végigtombolta a filmet, engem borzasztóan zavart az egész, meg nem is igazán Erdélyben játszódott mert alig voltak benne székelyek (mondjuk mit is várunk azoktól akik a trianoni békeszerződés kitalálói oktattak történelemre...). Inkább cigókkal volt tele, lejmoltak, szétbarmolták egymást, magukat, meg minden mást. Szóval ugyanaz mint rendesen. Viszont nagyon jó zenéje volt a filmnek, az az egy királyos volt.
Hangulatjelentés: a nép rázizzent hogy paraszt, nagy a letargia és a önmeghasonlás, de már dolgozik a marektingbrigád valami katartikus élményen a film végére. Csak nézek ki a fejemből, nézem a filmet, kiváncsi vagyok hogy mi jön, kicsit szorítok is Kockának, ennek a suttyó városi-parasztnak hogy valami frankó dolog történjen vele, bár tartok tőle hogy most valami nem jó fordulat jön már megint. Annál nagyobb lesz majd a film végén a vidámság, nem?
Nem hát.
A legdurvább büntetés ha sajátmagam szerény társaságában kell töltsek egy napot. Eddig 2, még 2...
Na ilyenkor írok ilyen szarokat :)
Eötvös 50/30
Reggel 6:10-kor csörren az órám és lebóklászok a számítógépemhez, ott virít rajta Dani üzenete hogy reggel 6:40-es hévvel indulnak ki Pomázra. Hát nagy hévvel én is összecsaptam a cuccomat és bringára pattantam, valahol Árpádhídnál találkoztam is azzal a hévvel amin utaztak. Kifelé a városból viszont szembeszelet kaptam bár így is kiértem Pomázra úgy 7:15 körül, na itt olyan kihívásokkal kellett szembenézzek hogy például hol vannak a többiek, de szerencsésen rámtaláltak. Felismerték a csodaszép bringámat amíg bevásároltam :)
Lindával kicsit elhúztunk mert Linda nagy harcos (láttátok a filmet, na... még annál is inkáb), Dani csak valahol a Rám szakdékban ért utol minket, akkor már Ákos nélkül jött. Ákos megint kiszált a térde miatt :(( Na innentől hárman, lazítós tempóban, mert Dani sem érezte az erőt. Szerdán este csináltunk egy olyat hogy egy kör a Margit szigeten, utánna fekvőtámasz, egy erős sprint, és a sprint után egyből a második kör. Eddig ez az egyetlen ismert módja annak hogy hogyan lehet Danit kifárasztani.
Na és innen kicsit sántkálós volt Lindának, izomlázas Daninak, nekem meg rohadtul meleg. Teljesen egyetértettem azzal hogy Dobogókőnél tovább ne menjünk, onnan már úgy sincs semmi extra. Úgyhogy punnyadtunk egy hatalmasat a fűben Dobogókőn amíg meg nem jött a busz, aztán legurultunk vele Pomázra. Itt én berohantam a célba a biciklimért, a szervezők meg olyan jó arcok voltak hogy megadták nekünk a 30 kilóméter teljesítését. Jelvény, emléklap, minden.
Fagyi-teszt, dumcsizás, aztán Hév vs Gepdia sebességteszt.
Pont egyszerre indultunk el Pomázról, mire kikeveredtem a parkolóból addigra kapott egy olyan 2-300 méteres előnyt is, de egy megálló után behoztam a lemaradást, mire a városba beértem addigra már magam mögött hagytam. A belvárosban maradtam le, mert ott sok volt a keverés, meg a Margit híd rossz oldalára mentem fel, a bicikliseknek elkerített terület az északi oldalán van, így pont ugyanakkor értem a Jászaira mint Dani. De érhettem volna oda hamarabb is persze :)
Most következik a következtetés: számomra ez az eset tökéletesen bizonyította a biciklis közlekedés totális felsőbbrendűségét a koszos-büdös és drága BKV felett.
Képek is vannak, majd feltöltöm.
A héten pszichológiai kisérletet hajtottam végre önmagamon, az eredmény páratlan siker. Kipróbáltam néhány új memetikai fegyvert az agyamon és fantasztikus pusztításokat végeztek.
Agyilag megterhelő ez a dolog mostanság. Holnap találkozó valakivel aki nagyon utál, és remélem most az egyszer szeretni fogja a ronda arcomat. Ilyen kispolgárias dolgaim vannak. Rühellem is magamat érte.
Amúgy meg kit érdekel :)
Folklór gyüjtemény következik.
Ebbe a Práter utcán sétálva botlottam bele. Egyébként az arc volt már olyan elhasznált hogy akármennyit is kinéztem volna belőle, egy szintén használtas asszony társaságában mentek elöttem.
- 41 éves vagyok, én már vótam minden... én már voltam strici!A stricik élete se csak játék és mese - ezek szerint. Kicsit mesterkélt jelenet, mert ezt a nő ugyan kinek mondhatta ha nem a közönségnek, de van jobb, tessék:
- Há vót ez már minden!
- A méhem fáj. Nincs aki megb.sszon.Ez egy félelmetesen lelakott arcú nőtöl származik, aki a házban lakik és a lakók nagyon utálják. Szerintem igazán kifejezi a "felköpök és aláállok" életérzést, és csupán pár szóval. Azt hiszem a költészet rendelkezik hasonló attribútumokkal, ilyen nagy kifejezőerővel.
Épp most tettem ki egy besurranótolvajt, persze miután megvendégeltem, hiszen vendégszeretet meg miegymás. Meg volt ijedve, mert a konyhakés ott volt a kezem ügyében. Persze szinészkedett valamit, hogy cukorbeteg, ezért az alakításáért kapta a narancslét.
A torkára kellett volna tennem a kést, persze barátságosan, de hogy tudjuk mindketten hogy mindketten tudjuk, és ez már ne legyen félreértés. A tiszta és egyenes beszéd hatalmas luxus jogállamban, csak az engedheti meg magának akinek orvosi papírja van róla.
Rasszista dolog, majd ha egyszer a peace-love hippiszar elönti az agyam akkor ki fogom cenzúrázni, de kevés annál idegesítőbb dolog van mint amikor egy roma azt mondja az ember bringájára hogy szép. Tudom hogy szép, nem kell ilyesmivel rombolni a gyenge társadalmi fejlődést.
Eztet mosant a sátán mondatja velem, személyesen. Itt űl, azt üzeni nektek hogy: helló.
A mini szigetállam 2004 októberében került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy a pedofília amolyan népszokás. A kiszálló új-zélandi rendőrség 4 személyt (a 15 fő munkaképes férfilakosság több mint egynegyedét) – magát a helyi kormányzót is – előzetes letartóztatásba helyezte. Az ügy kimenetele nem ismeretes.Ugyanakkor viszont...
Minden pitcairni lakos a Hetednapi Adventista Egyház tagja.Önkényesen összeválogatott idézetek rovatunk jelentkezett.
Az anyaszomorító Karib tenger kalózai után muszáj volt megnézni valami egyebet, így hát beszereztem Al Gore filmjét. Nem tudom mi a magyar címe, amerikaiul An Inconvenient Truth.
Végig tipikusan amerikai oldalról nézi a globális felmelegedés kérdését, a végén még ilyenekkel jön fel, hogy egy ilyen okos nép, aki képes volt elrepülni a holdra, legyőzte a kommunizmust (lol), függetlenséget kiharcolt, rabszolgákat szabadított fel, ilyesmi, biztos lesz olyan okos hogy megállítsa a felmelegedést. Elég egyszerű hogy ez a zseniális nemzet miért nem fogja megtenni: a holdraszálláshoz szükség volt 4 bátor emberre és párezer nagyon okosra, ez még csak összejön 300milkából, a gazdasági kanyarhoz ehhez több kell, mert amennyi akkor megvolt az még most is megvan söt több is, mégse kanyarodik semerre.
Amúgy érdekes számadatokkal támogatta meg a prezentációját, szép munka, a személyes részeket meg áttekertem. A magyar vonatkzásáról meg annyit hogy mi még mindig az amerikai álmot kergetjük középeurópában. Egy ilyen zsebkendőnyi területen legyen annyi autópálya mint amerikában, meg annyi autónk is legyen, és persze ragaszkodunk a 10millió magyarhoz, egy szállal sem lehet kevesebb, csak több esetleg. Tömeges méretekben elterjedt megalomániás gondolat, ezen a területen soha nem élt ennyi ember egyszerre.
A növények két fő rendszertani ágát: gaz és virág, többféle definícióban használhatjuk:Dani összegzése a szombati túrán elmondottakról.
Közgazdász: "A virágot pénzért vesszük a boltban, míg a gaz ingyen nő."
Jogász: "A virág az az, amit ha leszedünk megbüntetnek."
Bölcsész: "Virágra tekintve kicsi szívem vidám dobbanása, ragyogó örömmel..." (hiába no, nem volt köztünk egy bölcsész sem)
Tegnap benéztem az APEH-hoz, hazánk szeretett ranbszolgahajcsárához. Imádom. Amikor bementem éppen egy őrült üvöltözött a biztonsági őrrel, de az egészen jól bírta. Húztam számot, kisorsoltak, ablakhoz mentem a nyereményemért, ott mondták hogy áldozzak fel 300 forintnyi illetékbélyeget a bürokrácia oltárán, ehhez soroljak át a másik pulthoz és ott vegyek, aztán jöjjek vissza és adjam oda. Ez az áldozati procedúra.
És ekkor derült ki, hogy az az őrült, aki akkor még mindig a biztonsági őrnek örjöngött, tőle kell venni a bélyeget. Kicsit mondjuk visszábfogott amikor rosszul adott vissza, meg akkor sem kezdett el pusztítani amikor szóltam neki hogy bélyeget is adjon azért, még akkor sem amikor mondtam hogy 300 forintnyit, szóval adjon csak még. A pénzáldozat bemutatása is speciális mutatvány természetesen, mert nem elég csak úgy odaadni, úgy kell adni hogy a banknak is jusson egy kicsi. Szeretet.
Bürokrácia a bürokráciáért. A jövő héten divat-bürokrata leszek. Mondjuk a divat-feminista hetet is nagyon elhanyagoltam, szinte semmi ide tartozót nem csináltam, látszott hogy nem azonosulok szívből a ideológiával, de most rákapcsolok.
Mozi, most megint úgy egy évig nem megyek moziba, még akkor se ha ingyen van, mint ez.
A grafikusok minden dicséretet megérdemelnek, még ennyi és ilyen grafikát belegyúrni egy filmbe, hát le a kalappal. A forgatókönyvírók is keményen megdolgozhattak, egy történetbe ennyi szerelmi háromszöget, négyszöget, oktaédert és paralepipedont, párhuzamot és ellentétet, drámai fordulatot, miegymást és csingilingit kemény lehetett belegyúrni. De megtették, sajnos a műveletbe a történet belehalt, mint a gyár többi filmjében is. Miszlikbe tépték és összeragasztottak belőle egy zombit. Logikus, egy zombifilmnek így lesz méltó sztorija.
Ha ez a film ház lenne, úgy nézne ki mint a két cigány-palota amit Dani fényképezett tavaly Erdélyben. A giccs szó nem elég, de kár is rá pazarolni a rossz szót :)
Kicsit furcsa belááításai vannak a budapesti bringautak jelzőlámpáinak. Látszólag tiszta eset, párhozamos a gyalogos és a bicikliközlekedés, a gyalogosoknak zöldet jelez, a bringásoknak viszont pirosat. Gondolhatnám azt hogy biztos mert féltik szegény bringásokat mert felelőtlenek és butábbak mint a gyalogosok hogy ilyen szarokkal közlekednek, viszont vannak egészen hajmeresztő esetek is, például a Könyves Kálmán körút és az Üllői út kereszteződését ha északrol közelíted meg az Üllői úton, akkor jó eséllyel pont ugyanakkor kapsz zöld jelzést mint 4 sávnyi kamion elötted.
A rosszul felkonfigurált eszközök csak rontják a rendszer használhatóságát. Majd ezt mondják az első ember temetésén aki beteker a kamionok alá ebben a kereszteződésben.
No, hazatérés, szétzuhanás és alvás megvolt. Nézzük. Jelenlevők: Szandra&anyukája (túrázó család), Mazsi, Tamás, láttuk még Joe-t is, meg úgy 500-an akiket nem ismerek annyira :-)
Odautazás busszal, a hivatalos közlemény szerint egyes diákok jegyára 80-100 százalékkal nőttek, nos akkor szerintük én már nem vagyok diák mert nekem kerek 400 százalékkal nőttek egy hónap alatt. A tömegközlekedés becses szolgáltatásait mostanában minnél ritkábban próbálom igénybevenni, és akkor is bliccelve :-D
A tavalyi túrával összehasonlítva:
Ma megnéztem egy filmet a fenti címmel a 80-as évekből. Pihenésképp... Az alkotók semmi mást nem csináltak csak feltúrták az amerikai archívumokat katonai reklámok, híradások és más felvételek után kutatva, aztán időrendbe tették és megvágták, kész a film. Semmi komment, semmi keverés.
Például van benne egy pár felvétel az említett Castle Bravo teszt útóhatásairól a Bikini zátony lakosságával. Nem akármilyen sugárdózist kaphattak, az arcuk és a bőrük mintha összeégett volna, a hajuk kihullott, másokon rettenetes elváltozások és daganatok.
Aztán a saját katonáikat hajtották bele egy atomrobbanásba. Villanás, gombafelhő, lökéshullám, az emberek előugrálnak és célbaveszik a területet úgy 2-3 kilóméterrel elöttük amit vastag, kavargó, forró radioaktív por fed, elrohannak hogy legyőzzék a képzeletbeli ellenséget -ami valahogy túlélte az atombombát- miközben beszereznek egy valódi sugárfertőzést. A malacok is kiveszik a harcból a részüket, ipari mennyiségben telepítik őket a robbanás helyszinére, aztán a félig elégett jószágokat teherautókra dobálják, még van amelyik mozog.
Közben elhangzanak ismerős szövegek a kommunistaellenes reklámblokkban: Miért nem mennek el egy olyan országba ahol kommunizmus van? Miért nem tudja mindenki pont azt gondolni amit én? Nem olyan nehéz,
A gyerekeket meg az asztal alá bujtatták az atombomba elől. A reklámok se változtak semmit, abban nem mutattak összeégett embereket.
Majdnem 50 éve, amikor az amcsik és az oroszok a megalomániás bombáikat gyártották, az amcsik kipróbáltak a Bikini zátonyokon -ami elötte lakott volt- egy 5 megatonnásra tervezett bombát. Ez volt a Bravo bomba, a név alighanem megelőlegezni szándékozott a felrobbanását követő tapsvihart. 5 megatonna már magában sem apróság, de hogy meglepődhettek amikor valahogy 15 megatonna erővel robbant fel. Na erről találtam valami kissé bizonytalan anyagot, hogy az extra erő az abból következett, hogy nem számoltak a Litium-7 izotóp hasadásával, ami a ugyanúgy deutériumra és tríciumra hasadt, de még egy extra neutront és eredményezett, ami még rásegített a plútóniumnak a hasadásba, mégtöbb hő, mégjobb fúzió. Jó mi?
Persze ez még nem lett volna akkora gebasz, egy háromszoros robbanóerejű bomba nem tarol le háromszor akkora területet, de viszont ezek az elmés amcsik a szélirányban levő szigetekre telepítették ki a lakosságot.
Nos, a Bikini-zátony története itt körülbelül véget is ért volna, kurvára radioaktív lett, pár évvel később viszont a mi kis optimista empirialistáink ismét lakhatónak nyilvánították a zátonyt és visszatelepítették a lakosságot. Kellett hozzá megint pár év hogy valaki odamenjen és megmérje mégegyszer hogy tökre nem egészséges az a radioaktivítás ami ott van, akkor megint kitelepítés, pármillió dolcsis pereskedés, ügy és terület lezárva.
Mellesleg, erről a zátonymaradványról kapta a nevét a kétrészes fürdőruci. Biztos a mellek és a bomba kapcsolatát akarták vele érzékeltetni, ma már kicsit kevésbé jó marketingfogásnak számít a bármit a radioaktivítással kapcsolatba hozni.
Osztás szorzás kivonás és tapasztalatlevonás következik, ta-taaam:
A jövő héten divat-feminista leszek. Gondolva a jövő hét utáni hétre, amikor divat-hímsoviniszta, nem szúrom magam ugyan tökön, de kurvára le fogok nézni mindenkit aki szerint nincs férfiuralom.
Ez sok gyakorlást nem igényel szerencsére, pár hete voltam egy hétig divatnáci, akkor azokat kellett lenézni akik még nem hallottak zsidóuralomról.
Egyszer ki kéne próbálni az ufóhívős dolgot is, csak erről még nincs elég infóm, hogy pontosan kik is nyomnak el ilyen esetekben, de ennek az egésznek lehet a nagy mértékű homály adja meg a fílingjét.
Valami hasonló azért van a divat-feminista dologban is, mert még soha senki nem volt férfi is meg nő is egyszerre hogy el tudta volna dönteni hogy mi van. De hát ezek a dolgok nem az egyenlőségen meg a megértés eszmélyén alapszanak, szóval holmi testvériség egyenlőség lószarral ne tessék jönni ám.
Hajrá a holnapi napra a Kinizsi százasoknak! Én dolgozgatok...
Adóbevallás, fáradtság, undor a közélettől. Ez van most. Hajrá.
De legalább nem a zsidóknak dolgozok
(Az élet értelme - Monty Python)
Útálom azokat akik a tudományos igazságokból gyakorlati következtetéseket vonnak le és átviszik a tant az életbe,
A küzdelem itt is egy legendás és alaktalan fikcióért folyik, mint a tudományban, ahol a nem létező és nem is kivánatos igazságot keresik. Itt meg azt a vagyont aminek már méreteinél fogva sincs semmi értelme, ennek a kedvéért veszítik el azt a vagyont aminek értelme van.Erre alszok be mostanában. Kapa beszél benne az etruszkok nagypinájú halál-alakjáról, érdekes. Ez az egész egyébként az Utas és holdvilág hangjátékból lett kirángatva.
Sok embernél, sajnos nálam is tapasztalható ez a rendellenesség, hogy mindenben értelmet keresek. Ez egy BUG. Tudok róla, tudom hogy nem jó, időnként sikerül kiiktatnom.
Majd úgy járok mint Kilgore Trout inteligens nyula, ilyen érdeklődési kör felesleges egy embernek.
Olvasmányok...
Sztálin: A leninizmus kérdései
Lenin: A sztálinizmus kérdései
Lenin: És egyébként Sztálin be is kaphassa
Ha lenne ilyen, visszamennék az időben hogy találkozzak 3-4 évvel ezelötti önmagammal, csupán az egóm hízlalása céljából, mert akkoriban 40-50 Km gyalog az halálközeli élménynek számított. Most meg már rutin, álmomból felébresztve is tudom, meg ilyesmi.
Piszok jó volt a tegnapi túra, de nem jut eszembe róla semmi amit le lehetne írni, úgyhogy csak szaporítom még a betűket, nehogy valaki azt higgye hogy ilyet nem tudok. Jó mostmár biztos elég lesz.
ELTE Triatlon.
300 méter úszás, 16 km bringa, 4-5 km futás.
Na ez úgy volt hogy hát igen szarul úszok, mert csak mellúszásban tudok úszni. Tipikus, én még csak a második köröm fejeztem be amikor már mindenki mászott ki :-D Itt maradtam le nagyon, ezután a kecskével utánnuk eredtem, pár embert sikerült is beérnem, de hát elég szép hátrányom volt, szóval sokra nem volt elég. A bringás szakasz végén már éreztem hogy lassulok, egy rakás kiscsákó utol is ért, mondjuk ők egy körrel mögöttem voltak. Futás, hát azt a nyomorult kis csoszogás amit csináltam ezután azt nem nagyon lehet futásnak nevezni, inkáb totyogás. Alig volt valami energiám ehhez az egészhez.
De a lényeg nem ez, hanem az hogy király volt, éreztem a végén hogy el vagyok fáradva :) A nyári Balaton-átúszásra meg jó lesz elkezdenem kicsit ráedzeni ha nem akarom a tavalyi eredményemet alulmúlni. (Ami elég szép negatív rekord lenne :))
Az IK hallgatói közül biztos én voltam a leggyorsabb, meg persze az egyetlen.
Adás vége.
- Kés, bicska, vágó- illetve szúróeszköz van nálad?
- Én csak tömegpusztító fegyverekkel foglalkozom.
- Rendben, bemehetsz.
Így megy ez. Ez volt ma, holnap meg meló, kiirtok pár települést egy túlnépesedett bolygón. Szemét egy meló, de jól fizet és hát ezt is meg kell csinálnia valakinek. És akkor már inkább én, az együttérző szivű, nem valami szemét diktátor.
A mai napra úgy hozta az izé... a sors ugye, hogy összefutok pár percre mindenkivel akivel úgy 15 éve nem, és úgy sejtem neheztelnek rám ezért. Arra utalnak jelek.
Úgyhogy gyorsan befizetek egy reklámkampányra. Pármilliárdot csak tudok rá nélkülözni! Sok-sok plakát virítson a faluban hogy "Nem ért rá", "Sokat dolgozik", "Ő ilyen dolgos gyerek" meg hogy "De te se nagyon kerested ám bazdmeg"! Pontosabban ezt majd a marketingesek találják ki, ez az ő szakmájuk, én csak nyomogasam a gombokat, nekem az a szakmám.
Nektek meg jó hétvégét és menjetek helyettem is túrázni!
Megin meló lesz.
Az, hogy élő emberről elnevezni valamit az csak szokatlan vagy ízléstelen döntsenek a filozófusok, mindenesetre ilyen szart hogy médiaarcokról nevezzék el a 4-es metró fúrópajzsait, hát ez nálam kiveri a biztosítékot.
Iparilag megy a parasztvakítás.
Sárga 70/40/20
Teljesen alternatív megközelítésből, én ugyanis pontőrként egész nap az Újlaki hegyen sütettem a hasam a nappal. De kezdjük az elején.
Tavaly jött az ötlet több embertől az elte listán is hogy legyen már egy saját túránk, ez lett a Sárga, ami Esztergomtól követi a sárga útvonalat. Kurva sok meló volt benne, remélem látszott. Nem ám baszakodni rajta, ezek a dolgos arcok már hónapok óta jártak bejárni, felfesteni, lemérni.
Szombaton még egész nap melóztam, aztán este 8:30-ig még órán voltam, hazagurultam és elkezdtem összepakolni. Térkép, papírok, pecsét, szallagok, kaja, víz, tinta... mindig minden túrán otthonfelejtek valamit, de ha nem a cipőm az, akkor még simán végig lehet csinálni, most viszont mással tolok ki ha valamit elszúrok. Dani hívott éjfél elött hogy már nagyon sok embert elindított, nekem kemény lelkiismeret furdalásom kezdett lenni hogy a túratársaim kint vannak én meg most lefekszem aludni. De lefeküdtem aludni, és aludtam is 3 órát.
Reggel 3:20, nyergeltem a bringám, 20 perc alatt átértem Budára Gáborhoz, akinél leparkoltam a kecskét, innentől a BKV becses szolgáltatásával jutottunk Hűvösvölgybe. Köszi Békávé, az Isten fizesse meg :) Ezalatt kiderült a nap első bakija, a telefonom azt mondta hogy heló.
Hűvösvölgyből gyalog mentünk ki Virágos-nyeregig, aztán innentől szallagoztunk. Sárga krep-papír szallagok. Végigszallagoztuk itt követtük el a nap második apró bakiját, kiegyenesítettünk egy kanyart a sárga útvonalon, jó 50-100 méterrel az útvonal alatt. Pontosabban ez a világhatalmi tervünk része volt, de valaki rájött és arrébb rakta a szallagokat. Ne aggódjatok, van B-tervünk a világuralomra. Leparkoltunk az ellenőrzúponton, ekkor már 6:30 volt kábé, bő 40 perc a pont hivatalos nyitásáig. Az első ember 6:50-kor állított be, kemény tempó.
7-8 óra között kedtek el igazán nagy számban jönni a 70-es túrázók. Voltak páran akik a szallagozást kifogásolták, én vissza is mentem és mégjobban kiszallagoztam, de jelek is voltak a fákon. Sokféle baja volt az embereknek, összességében én azt vontam le hogy aki nagyon fáradt volt már és nem tudott eléggé odafigyelni, az nem tért le a sárga útvonallal együtt a murvaútról ami a Hármas-határhegyre vezet. Minderre rájátszott az is hogy sajnos ez a sárga szín nem valami feltűnő a sok zöld lomb között így tavasszal. Ezt mondjuk tudhattuk volna előre, de annyi más dolgunk volt.
A nap amúgy kellemesen tellt, Gábor írt, én pecsételtem, vadonatúj tintapárnám, csak erre az alkalomra vettem, meg az OKT-re amit majd lassanként végigcsinálok ha lesz időm. A reggeli enyhe zimankót kellemes, nem túl meleg napsütés váltotta fel, kis szellővel, minden irányban szép kilátással. Lent siklóernyősök gyakoroltak, érdekes volt a sok szines muslinca.
Jöttek ismerősök egész szép számban. Volt akit csak arcról ismerek, volt akivel sokat túráztam együt, örültem az arcoknak. Szerintem ha valakivel az ember sokat megy együtt, akkor valószinűleg összebarátkoznak. A sok szívás, meg az ilyenek, attól van, nem holmi macska-tappancs testvériség. És télleg: a legtöbb barátom túrázik. Ezzel most nem a matematikai levezetést akartam megúszni, csak példával alátámasztani a hipotézist :)
13:45 körül beállított Zsombor egy nagyobb csapat élén, ez volt a szedőcsapat. Összepakoltunk, léptünk. Lent Hűvösvölgyben még egy randiszendvicset begyűrtem az arcomba, nem mintha elfáradtam volna, csak a hagyományok.
Gáborral hazabékávéztunk, bringám elő. Innen volt egy 25 percem hogy átérjek Újpest-rakpartra a critical mass-ra. Már itt, Buda déli részein is rengeteg bringás tartott arrafelé, kemény tempókban. Pontosabban montival biztos kemény, én meg nem tudok menni a montiktól előre. De ez nem is olyan buli. A Margit-hídnál utolártem a menetet, hihetetlen milyen hosszú volt már akkor is. A túlpartról láttam ahogy hömpölyög végig a rakparton, hatalmas. Ami a sebességet illeti, nos voltak dugók, amúgy pedig sokan hozták a gyerekeiket, ami nagyon helyes, de lassít.
Szabály: nem leszállni, nem leállni az úton, mert akkor kialakul a dugó. Ha van elötted szabad út, akkor biztonságot nyilván szemelött tartva odalépni a pedálra. Volt egy baleset, egy csákó az alagútban nagyon csúnyán elesett, mentő jött érte, remélem nem lett komoly baja. Az alagutak amúgy hatalmas móka, mert mindenki kipróbálta benne az akusztikát :) Végigröhögtem az egészet, hatalmas hangulat volt.
A durva az, hogy amíg én, aki úgy 4-5 kilóméterrel lehettem a menet eleje mögött a budai rakparton tekertem, a Pesti rakparton még mindig csak egyre jöttek az biciklisek.
Voltak különös alakú bringák, például családi 3-gyerek utánfutós bicikli, a gyerekek is tekertek persze. Kellene rá egy LONG VEHICLE felirat :)
Aztán kiérve az Andrási útra, kicsit lehetett tolni neki. Na az nagyon jól esett, mert minden nap megyek arra és nem lehet egyáltalán. Tele van autókkal, a bicikli-út meg használhatatlan rajta.
Innen bekanyarodott a menet a városligetbe, itt szétnéztem, aztán hazagurultam.
Ennyi volt ma, még azért lehet kinézek arra a Korai Öröm koncertre, de ha ilyen tömeg lesz ott akkor talén mégse kéne.
Asztória, megdonádsz. Jól emlékszem vajon hogy itt pár éve egy arc agyonlőtt 4 tizenévest rosszkedvében? Na én is ilyen rosszkedvű roma gyereknek kerültem útjába tegnap, de nála csak kés volt, és különösebben nem mert vele rambózni. Nem érdekes hogy mit mondott, mert ha kihagyom belőle a trágár sértegetést akkor tulajdonképpen csak kötőszavakat mondott. Otthagytam, bringával voltam.
Még gondolkodtam rajta, hogy ha útközben 300 méteres távolságon belül találok egy rendőrt akkor elvetetem a srác kését mert aztán valakit felbosszant vele, de se rendőr nem volt, meg ha lett volna se nagyon érdekelte volna. Egy náci cigó nem jelent komoly bevételi lehetőséget.
Erre ma, valaki rossz kedvében kicsit arrébb fejbelőtt valakit a villamoson. Így megy ez.
Had legyen itt egy ilyen blog a blogról dolog, mert ez pont az 500. bejegyzés ebben a blogban. Két és fél évvel ezelött azért nem gondoltam volna hogy ennyi szart össze tudok hordani. Mostantól amúgy inkáb csak a túrabeszámolók mennek fel.
Megvan persze a bringám, nem az IronMan lett, hanem egy teljesen fekete Gepida. Nagyon jól megy és csodaszép szerkezet, alig 10 kiló az egész. Érdekes egybeesés hogy a 400. post körül a lakásom lett meg, kiváncsian várom hogy mit hoz a jövő...
Végülis milyen lesz... milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe?
Nem tudom, és mégis ha valamit tudok, hát ezt tudom. Egy forgó folyosó, egy nyílegyenes labirintus, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény hogy repülünk.
(Számomra ismeretlen eredetű szöveg a Korai Öröm Unflyable című számának végéről)
Péntek este még úgy fél kilencig melóztam (fusi), aztán Kisdanival futottam össze a Keletiben, ő a Lemaradás 100-ra volt úton, este nálam parkolt. Egy pizzát bekajáltunk, aztán punnyadás, de így is csak 4-5 óra maradt alvásra. Reggel a metróig lementünk, innentől én bringával dél felé. Felderítési feladat, a küldetés célpontján megtalálni az élet értelmét.
Mivel itt még alaposan sötét volt, villogóm meg nincsen, nem ülhettem fel a bringára, mert a rendőrök jól keresnek abból ha mégis. Hát nem egyszerű kikeveredni a városból, az idő fele azzal tellett hogy Gyálra kikeveredjek, onnantól azt lehet mondani hogy havaj volt :) A kedvenc hidrogénbombám már az Ócsára vezető úton kacsintott rám, itt volt egy zöldségesbolt, tulajdonképpen semmi egyébhez sem közel, semmi más nem volt ott, éppen ezért ideális helynek tünt egy reggelihez. Betöltöttem a majomreggelit, közben egy öreg rakodómunkás nézegette a bringámat hogy milyen királyosan néz ki. Hát igen királyosan néz ki. Ócsától kezdve mondhatni extra-havaj volt az út. A minősége ugyan nem, de viszonylag kevés autó, viszonylag kevés navigáció, mert itt a lajosmizsei vasút mellett visz az öregországút. Ez elméletileg (a táblák szerint) egyenesen Örkényre vezet, gyakorlatilag inkáb csak Hernádra. Hernád elött beletorkollik az 50-es útba, ahonnan kezdve 2 kilóméteren keresztül tilos biciklizni, amig a Dabasról jövő erdei út be nem kanyarodik. Hogy ez kinek jó, nehéz megmondani, de tapostam keményen hogy nehogy pont itt fussak össze egy egyenruhás piócával. Innen meg már percek alatt célba értem.
Szombat azzal tellett hogy az öreg házat bontottuk. Voltak áldozatok, szögbe léptem, megharapott egy darázs, meg ilyesmi, de csodaszép napsütés volt, jó volt kint lenni a levegőn. A régi falvakra jellemző közösségi munka volt, hatalmas hangulattal. Átjött a szomszéd srác is, segített lepakolni a cserepeket, aztán megállt a házuk elött egy másik srác autóval, átkiabált neki hogy jöjjön ő is, és jött. Egy teljesen idegen csákó, soha nem láttam elötte, de jött segíteni, ez az igazán frankó dolog a falvakban amit a városiak többnyire (de nem kivétel nélkül) elfelejtettek.
Hétfő reggel visszaút Pestre. Inkáb Hernádon keresztül indulta, így szerintem valamivel hosszabb, de autómentesebb (ami nagyban növeli a túlélési esélyeket). Egy óra alatt tekertem fel kényelmesen Ócsáig, ami a féltáv, itt úgy gondoltam hogy szivesen megtakarítanám a szombat reggeli szívást a külvárosi közlekedéssel és begurulok vonattal. Jött a vonat, felszáltam, ez a koszos szaros másodosztályú marhavagon, ami Lajosmizse felé jár. A másodosztályú marhavagonokról még azt tudni kell, hogy az egész szerelvényen tilos a dohányzás, mert a szalma könnyen lángra kap a menetszélben és pillanat alatt kisütia zsírt a sok baromból. Jött egy nő a kislányával (lehetett vagy 13) mindketten rágyujtottak, megkértem őket hogy menjenek egy fülkével arrébb cigizni. Az öregnőn látszott hogy nem is érti hogy mit kértem, a kiscsaj mondta neki hogy menjenek. Megdöbbentő amikor valaki ilyen finnyás dolgokat mond másoknak férfilétére hogy nem akarja az ő koszos levegőjüket szívni meg nem akar büdös lenni. Aztán jött egy napégette arcú paraszt a fiával, ő elhatározta hogy itt fog bagózni és kérésre se megy arrébb. Ezt meg is magyarázta, és a magyarázat érdemel egy idézőjeles bekezdést:
"Mi dohányzók is dolgozunk annyit az országért mint ti."Szóval amit az aglomerációban soha nem kedveltem az az emberek értelmi szintje, úgy döntöttem hogy inkább bringával megyek hazáig. Úgy se jött még a kalauz, megúsztam a párszáz forintos vonatjegyet, a MÁV-ot meg nem sajnálom, csak a vasútat. Visszafelé találtam valami bicikliutat, de hamar elveszett. Lehet hogy mégis van valami értelme beszerezni egy budapesti bicikliutak térképet, gondolom van rajta egy piros vonal hosszába meg egy keresztbe, az jelzi a bicikliutat.
Szombat, reggel 6:55-kor a Nyugatiban gyülekezett a sok nép akik a csodaszáp tavaszi időnek engedve a Börzsöny felé vették az irányt. Hát nem egy utolsó választás ugyebár :) Zalánnal már a metróban összefutottam, hamarosan előkerült Zalán egy haverja meg három kis partizánlány. A peronon összefutottunk Danival, így összeállt a csapat.
A vonaton dumálgattunk, már aki nem volt teljesen szétesve a hét megpróbáltatásaitól. Startnál amikor megállt a vonat, hatalmas tömeg indult meg a nevezés felé, én kiléptem hogy gyorsan nevezőlapokat beszerzek, de nem sikerült. Pontosabban odaérnem sikerült, csak lapot szereznem nem sikerült a tömeg odaérése elött. Vártam pár percig aztán mondtam a többieknek hogy én azt támogatnám hogy egyszerűen csak menjünk, a halál túrósába a nevezéssel. Dani csatlakozott, szóval itt elhagytuk őket, még a partizánlányokat láttuk a zöldséges felé. A zöldségesnél bevettünk a szükségesnél jóval több gyümölcsöt, aztán hajrá. Útközben találgattuk kifelé az útvonalat, mert nem volt valami sok túrázó elöttünk. Nyilván a vonatok jelentenek nagyobb hullámokat óránként.
Az első EP-nél csináltam egy pár panorámaképet, amiből még mindig csak egyet állítottam össze, az van fent, a link rajta meg nagyban, és szinseben. Ha érdekel valakit ilyesmi. Lementünk a 20 kilóméteres EP-ig, bolt, kaja, napon punnyadás, meg a szokásos ötlet hogy várjuk meg Zalánékat. Úgy fél óra punnyadás után mégiscsak továbbindultunk. Ahol tavaly mocsokul nagy sárdagasztás volt, ott idén keményre száradt a föld. Szóval a sár nem volt akadály a nap során egyszer volt valami kis tocsogós, de annyiért nem érdemes elhozni a kamáslit. Nem lett volna érdemes elhozni, így korrekt. Meg a 20 fokos melegbe nem volt jó ötlet a pulóvert elcipelni sem, meg a tisztáranyalt ég és seholegyfelhő ugyebár a kabátot is indokolatlanná tette, és ezek mind ott lötyügtek a hátizsákomban, a kajával amit aztán másnap ettem meg reggelire, és még maradt is.
Definíció: Sétafügének nevezzük a már jópárszor megsétáltatott fügét. Ugyanolyan kiválló üzemanyag mint a sima füge és ugyanolyan csúnyán füstöl.
Megtaláltuk azt a helyet ahol tavaly csúnyán elkavartunk, éppen egy pár túrázó indult a rossz irányba. Indultak volna, de Dani lebeszélte őket. 30 kánál a tópart akkora királyság volt hogy kipunnyadtunk a tópartra úgy egy-másfél órára. Nekünk nincs szintidőnk :) de ha lenne is simán bennelennénk még. Na itt továbbá az derült ki hogy a bakancs randán kidörzsölte a lábam. Túracipő kellene sürgősen. Nem is indultunk tovább. Kimentünk a buszhoz. Megcsodáltuk a szép kis börzsönyi falut, ami hát igen, tele van alkeszekkel, meg valamiért az összes ilyen börzsönyi faluban mulatóstechnót hallani mindenhol. Ezzel tartják távol a budapestről kitelepülőket. Jó módszer, még ha fájdalmas is. Hamarosan megjött a busz, ami csak kicsit volt tele. Busz FAQ: Nem mennének egy kicsit beljebb? Válasz: Nem. Az ilyenek hogy fognak hiányozni amikor már bringás leszek. Azaz pár hét illetve remélem nap múlva.
Az azért tényleg igaz hogy ha neveztünk volna akkor csak azért is végigmentünk volna az 54 kilóméteren, de nekem egész hét meló, tanulás és szaladgálás után ha van valami amit nem akarok az a sorbaállás. Ez biztos azért mert most hogy van lakásom postán is sorba kell állnom, és rohadtul utálom.
Ma kertet építeni segítgettem egy 8kerbeli utcában, olyan arcok vannak arrafelé hogy ajjaj, nem mennék arra ha finnyás titkárkislány lennék. Csövesszálló bal felöl, hulladéklerakó jobbfelől, beomló, nyitvahagyott pincék, a város talán legrondábban legányolt és telehányt tere csak pár centire. De kert lesz ott bassza meg, ha fene fenét eszik is. A projectet a rendőrség bűnmegelőzési akármilye támogatja, szerintem jó ötlet tőlük, mert ilyenekkel lehet.
Hazafele úton szúrta nagyon a szememet a reklámok mesevilágának és az utca lehangoló valóságának kontrasztja. Mint egy menyasszonyi ruha egy ordaskurván.
A reklámok mondanivalók, azoktól akiknek jól gurul a szekér, azoknak akiknek bizony beszart a taliga.
