Mátrai Csillagok 2007

No, hazatérés, szétzuhanás és alvás megvolt. Nézzük. Jelenlevők: Szandra&anyukája (túrázó család), Mazsi, Tamás, láttuk még Joe-t is, meg úgy 500-an akiket nem ismerek annyira :-)
Odautazás busszal, a hivatalos közlemény szerint egyes diákok jegyára 80-100 százalékkal nőttek, nos akkor szerintük én már nem vagyok diák mert nekem kerek 400 százalékkal nőttek egy hónap alatt. A tömegközlekedés becses szolgáltatásait mostanában minnél ritkábban próbálom igénybevenni, és akkor is bliccelve :-D
A tavalyi túrával összehasonlítva:

• sokkal több volt az ember
• sokkal kevesebbet kavartunk el
• sokkal kevesebb volt az eső is, de azért volt a végén egy kicsi csak a hangulat kedvéért
• Idén is sok jó nő volt, ezt majd kicenzúrázom ha felébredtem normálisan...
• Volt randiszendvics és ilyesmi, de a célban tavaly volt valami menza-leves is.
• Idén is elfogyasztottam útközben egy zacskó szotyit
  
• Idén nem sikerült elfáradni, még annyira se mint tavaly, csak fejben
  
• Az idei jelvény kerek és az nem áll jól a hátizsákomon :-)

Mivel most a járható volt a túra második szakasza, új útvonalon mentünk. Nekem igazából nem jött be ez a vasúti tültésen botorkálás, onnantól hogy leértünk a hegyek közül én a célt szivesebben vettem volna célba a célt mint egy extra ellenőrzőpontot csak hogy meg legyen a kilóméter pöccre és pontosan.

Na hát ennyi.

The Atomic Cafe

Ma megnéztem egy filmet a fenti címmel a 80-as évekből. Pihenésképp... Az alkotók semmi mást nem csináltak csak feltúrták az amerikai archívumokat katonai reklámok, híradások és más felvételek után kutatva, aztán időrendbe tették és megvágták, kész a film. Semmi komment, semmi keverés.
Például van benne egy pár felvétel az említett Castle Bravo teszt útóhatásairól a Bikini zátony lakosságával. Nem akármilyen sugárdózist kaphattak, az arcuk és a bőrük mintha összeégett volna, a hajuk kihullott, másokon rettenetes elváltozások és daganatok.
Aztán a saját katonáikat hajtották bele egy atomrobbanásba. Villanás, gombafelhő, lökéshullám, az emberek előugrálnak és célbaveszik a területet úgy 2-3 kilóméterrel elöttük amit vastag, kavargó, forró radioaktív por fed, elrohannak hogy legyőzzék a képzeletbeli ellenséget -ami valahogy túlélte az atombombát- miközben beszereznek egy valódi sugárfertőzést. A malacok is kiveszik a harcból a részüket, ipari mennyiségben telepítik őket a robbanás helyszinére, aztán a félig elégett jószágokat teherautókra dobálják, még van amelyik mozog.
Közben elhangzanak ismerős szövegek a kommunistaellenes reklámblokkban: Miért nem mennek el egy olyan országba ahol kommunizmus van? Miért nem tudja mindenki pont azt gondolni amit én? Nem olyan nehéz,
A gyerekeket meg az asztal alá bujtatták az atombomba elől. A reklámok se változtak semmit, abban nem mutattak összeégett embereket.

Apróbb számítási hibák

Majdnem 50 éve, amikor az amcsik és az oroszok a megalomániás bombáikat gyártották, az amcsik kipróbáltak a Bikini zátonyokon -ami elötte lakott volt- egy 5 megatonnásra tervezett bombát. Ez volt a Bravo bomba, a név alighanem megelőlegezni szándékozott a felrobbanását követő tapsvihart. 5 megatonna már magában sem apróság, de hogy meglepődhettek amikor valahogy 15 megatonna erővel robbant fel. Na erről találtam valami kissé bizonytalan anyagot, hogy az extra erő az abból következett, hogy nem számoltak a Litium-7 izotóp hasadásával, ami a ugyanúgy deutériumra és tríciumra hasadt, de még egy extra neutront és eredményezett, ami még rásegített a plútóniumnak a hasadásba, mégtöbb hő, mégjobb fúzió. Jó mi?
Persze ez még nem lett volna akkora gebasz, egy háromszoros robbanóerejű bomba nem tarol le háromszor akkora területet, de viszont ezek az elmés amcsik a szélirányban levő szigetekre telepítették ki a lakosságot.
Nos, a Bikini-zátony története itt körülbelül véget is ért volna, kurvára radioaktív lett, pár évvel később viszont a mi kis optimista empirialistáink ismét lakhatónak nyilvánították a zátonyt és visszatelepítették a lakosságot. Kellett hozzá megint pár év hogy valaki odamenjen és megmérje mégegyszer hogy tökre nem egészséges az a radioaktivítás ami ott van, akkor megint kitelepítés, pármillió dolcsis pereskedés, ügy és terület lezárva.

Mellesleg, erről a zátonymaradványról kapta a nevét a kétrészes fürdőruci. Biztos a mellek és a bomba kapcsolatát akarták vele érzékeltetni, ma már kicsit kevésbé jó marketingfogásnak számít a bármit a radioaktivítással kapcsolatba hozni.

Osztás szorzás kivonás és tapasztalatlevonás következik, ta-taaam:

1. Mindig mindenkinek van még mit tanulni.
2. Ez azokra is vonatkozik akikben éppen valamiért megbízunk.
3. Na és pont az ilyen "megbízok benned, te jót akarsz nekem, csináld csak" hatalmakról szokott kiderülni hogy valójában leszarják mi lesz velünk.
4. Megfelelően választott marketinggel viszont elfeledtethetjük a közösség nagy részével azt hogy egy kissebb részét igen aljas módon megszopattunk. Mellekkel meg bármit fel lehet dobni.
   

Na és most a történelmi tapasztalatok birtokában mérlegeljünk hogy mennyire baszunk ki az unokákkal, Paks, meg az ilyesmi, hogy vajon télleg annyira zseniálcsákók vagyunk-e hogy mi erről az egészről mindent tudunk 10millió évre előre.

Ennyi kérem, szombaton éjszaka Mátrai CSillagok, addig legyetek jók és ne engedjétek senkinek hogy hidrogénbombát teszteljen a lakóhelyeteken, akármilyen mélyre is ássa a lyukat!

Összeesküvéselméletes

A jövő héten divat-feminista leszek. Gondolva a jövő hét utáni hétre, amikor divat-hímsoviniszta, nem szúrom magam ugyan tökön, de kurvára le fogok nézni mindenkit aki szerint nincs férfiuralom.
Ez sok gyakorlást nem igényel szerencsére, pár hete voltam egy hétig divatnáci, akkor azokat kellett lenézni akik még nem hallottak zsidóuralomról.
Egyszer ki kéne próbálni az ufóhívős dolgot is, csak erről még nincs elég infóm, hogy pontosan kik is nyomnak el ilyen esetekben, de ennek az egésznek lehet a nagy mértékű homály adja meg a fílingjét.
Valami hasonló azért van a divat-feminista dologban is, mert még soha senki nem volt férfi is meg nő is egyszerre hogy el tudta volna dönteni hogy mi van. De hát ezek a dolgok nem az egyenlőségen meg a megértés eszmélyén alapszanak, szóval holmi testvériség egyenlőség lószarral ne tessék jönni ám.

Hajrá a holnapi napra a Kinizsi százasoknak! Én dolgozgatok...

Gyógyfürdő lovaknak és német nyugdijereknek

Adóbevallás, fáradtság, undor a közélettől. Ez van most. Hajrá.

De legalább nem a zsidóknak dolgozok
(Az élet értelme - Monty Python)

Ma bort iszom, holnap nem lesz.

Útálom azokat akik a tudományos igazságokból gyakorlati következtetéseket vonnak le és átviszik a tant az életbe,

A küzdelem itt is egy legendás és alaktalan fikcióért folyik, mint a tudományban, ahol a nem létező és nem is kivánatos igazságot keresik. Itt meg azt a vagyont aminek már méreteinél fogva sincs semmi értelme, ennek a kedvéért veszítik el azt a vagyont aminek értelme van.

Erre alszok be mostanában. Kapa beszél benne az etruszkok nagypinájú halál-alakjáról, érdekes. Ez az egész egyébként az Utas és holdvilág hangjátékból lett kirángatva.

Rendellenes

Sok embernél, sajnos nálam is tapasztalható ez a rendellenesség, hogy mindenben értelmet keresek. Ez egy BUG. Tudok róla, tudom hogy nem jó, időnként sikerül kiiktatnom.
Majd úgy járok mint Kilgore Trout inteligens nyula, ilyen érdeklődési kör felesleges egy embernek.

Izmusokról röviden

Olvasmányok...
Sztálin: A leninizmus kérdései
Lenin: A sztálinizmus kérdései
Lenin: És egyébként Sztálin be is kaphassa

Egy retúr jegyet kérek

Ha lenne ilyen, visszamennék az időben hogy találkozzak 3-4 évvel ezelötti önmagammal, csupán az egóm hízlalása céljából, mert akkoriban 40-50 Km gyalog az halálközeli élménynek számított. Most meg már rutin, álmomból felébresztve is tudom, meg ilyesmi.

Piszok jó volt a tegnapi túra, de nem jut eszembe róla semmi amit le lehetne írni, úgyhogy csak szaporítom még a betűket, nehogy valaki azt higgye hogy ilyet nem tudok. Jó mostmár biztos elég lesz.

Megint nem túra

ELTE Triatlon.

300 méter úszás, 16 km bringa, 4-5 km futás.

Na ez úgy volt hogy hát igen szarul úszok, mert csak mellúszásban tudok úszni. Tipikus, én még csak a második köröm fejeztem be amikor már mindenki mászott ki :-D Itt maradtam le nagyon, ezután a kecskével utánnuk eredtem, pár embert sikerült is beérnem, de hát elég szép hátrányom volt, szóval sokra nem volt elég. A bringás szakasz végén már éreztem hogy lassulok, egy rakás kiscsákó utol is ért, mondjuk ők egy körrel mögöttem voltak. Futás, hát azt a nyomorult kis csoszogás amit csináltam ezután azt nem nagyon lehet futásnak nevezni, inkáb totyogás. Alig volt valami energiám ehhez az egészhez.
De a lényeg nem ez, hanem az hogy király volt, éreztem a végén hogy el vagyok fáradva :) A nyári Balaton-átúszásra meg jó lesz elkezdenem kicsit ráedzeni ha nem akarom a tavalyi eredményemet alulmúlni. (Ami elég szép negatív rekord lenne :))
Az IK hallgatói közül biztos én voltam a leggyorsabb, meg persze az egyetlen.

Adás vége.

Biztonság

- Kés, bicska, vágó- illetve szúróeszköz van nálad?
- Én csak tömegpusztító fegyverekkel foglalkozom.
- Rendben, bemehetsz.

Így megy ez. Ez volt ma, holnap meg meló, kiirtok pár települést egy túlnépesedett bolygón. Szemét egy meló, de jól fizet és hát ezt is meg kell csinálnia valakinek. És akkor már inkább én, az együttérző szivű, nem valami szemét diktátor.

Imázsipítőipari szakmunkás

A mai napra úgy hozta az izé... a sors ugye, hogy összefutok pár percre mindenkivel akivel úgy 15 éve nem, és úgy sejtem neheztelnek rám ezért. Arra utalnak jelek.
Úgyhogy gyorsan befizetek egy reklámkampányra. Pármilliárdot csak tudok rá nélkülözni! Sok-sok plakát virítson a faluban hogy "Nem ért rá", "Sokat dolgozik", "Ő ilyen dolgos gyerek" meg hogy "De te se nagyon kerested ám bazdmeg"! Pontosabban ezt majd a marketingesek találják ki, ez az ő szakmájuk, én csak nyomogasam a gombokat, nekem az a szakmám.

Nektek meg jó hétvégét és menjetek helyettem is túrázni!
Megin meló lesz.

Nem akármitől hülye a magyar

Az, hogy élő emberről elnevezni valamit az csak szokatlan vagy ízléstelen döntsenek a filozófusok, mindenesetre ilyen szart hogy médiaarcokról nevezzék el a 4-es metró fúrópajzsait, hát ez nálam kiveri a biztosítékot.
Iparilag megy a parasztvakítás.

Hangulat-jelentés

Alternatív megközelítés

Sárga 70/40/20

Teljesen alternatív megközelítésből, én ugyanis pontőrként egész nap az Újlaki hegyen sütettem a hasam a nappal. De kezdjük az elején.
Tavaly jött az ötlet több embertől az elte listán is hogy legyen már egy saját túránk, ez lett a Sárga, ami Esztergomtól követi a sárga útvonalat. Kurva sok meló volt benne, remélem látszott. Nem ám baszakodni rajta, ezek a dolgos arcok már hónapok óta jártak bejárni, felfesteni, lemérni.
Szombaton még egész nap melóztam, aztán este 8:30-ig még órán voltam, hazagurultam és elkezdtem összepakolni. Térkép, papírok, pecsét, szallagok, kaja, víz, tinta... mindig minden túrán otthonfelejtek valamit, de ha nem a cipőm az, akkor még simán végig lehet csinálni, most viszont mással tolok ki ha valamit elszúrok. Dani hívott éjfél elött hogy már nagyon sok embert elindított, nekem kemény lelkiismeret furdalásom kezdett lenni hogy a túratársaim kint vannak én meg most lefekszem aludni. De lefeküdtem aludni, és aludtam is 3 órát.
Reggel 3:20, nyergeltem a bringám, 20 perc alatt átértem Budára Gáborhoz, akinél leparkoltam a kecskét, innentől a BKV becses szolgáltatásával jutottunk Hűvösvölgybe. Köszi Békávé, az Isten fizesse meg :) Ezalatt kiderült a nap első bakija, a telefonom azt mondta hogy heló.
Hűvösvölgyből gyalog mentünk ki Virágos-nyeregig, aztán innentől szallagoztunk. Sárga krep-papír szallagok. Végigszallagoztuk itt követtük el a nap második apró bakiját, kiegyenesítettünk egy kanyart a sárga útvonalon, jó 50-100 méterrel az útvonal alatt. Pontosabban ez a világhatalmi tervünk része volt, de valaki rájött és arrébb rakta a szallagokat. Ne aggódjatok, van B-tervünk a világuralomra. Leparkoltunk az ellenőrzúponton, ekkor már 6:30 volt kábé, bő 40 perc a pont hivatalos nyitásáig. Az első ember 6:50-kor állított be, kemény tempó.
7-8 óra között kedtek el igazán nagy számban jönni a 70-es túrázók. Voltak páran akik a szallagozást kifogásolták, én vissza is mentem és mégjobban kiszallagoztam, de jelek is voltak a fákon. Sokféle baja volt az embereknek, összességében én azt vontam le hogy aki nagyon fáradt volt már és nem tudott eléggé odafigyelni, az nem tért le a sárga útvonallal együtt a murvaútról ami a Hármas-határhegyre vezet. Minderre rájátszott az is hogy sajnos ez a sárga szín nem valami feltűnő a sok zöld lomb között így tavasszal. Ezt mondjuk tudhattuk volna előre, de annyi más dolgunk volt.
A nap amúgy kellemesen tellt, Gábor írt, én pecsételtem, vadonatúj tintapárnám, csak erre az alkalomra vettem, meg az OKT-re amit majd lassanként végigcsinálok ha lesz időm. A reggeli enyhe zimankót kellemes, nem túl meleg napsütés váltotta fel, kis szellővel, minden irányban szép kilátással. Lent siklóernyősök gyakoroltak, érdekes volt a sok szines muslinca.
Jöttek ismerősök egész szép számban. Volt akit csak arcról ismerek, volt akivel sokat túráztam együt, örültem az arcoknak. Szerintem ha valakivel az ember sokat megy együtt, akkor valószinűleg összebarátkoznak. A sok szívás, meg az ilyenek, attól van, nem holmi macska-tappancs testvériség. És télleg: a legtöbb barátom túrázik. Ezzel most nem a matematikai levezetést akartam megúszni, csak példával alátámasztani a hipotézist :)
13:45 körül beállított Zsombor egy nagyobb csapat élén, ez volt a szedőcsapat. Összepakoltunk, léptünk. Lent Hűvösvölgyben még egy randiszendvicset begyűrtem az arcomba, nem mintha elfáradtam volna, csak a hagyományok.

Gáborral hazabékávéztunk, bringám elő. Innen volt egy 25 percem hogy átérjek Újpest-rakpartra a critical mass-ra. Már itt, Buda déli részein is rengeteg bringás tartott arrafelé, kemény tempókban. Pontosabban montival biztos kemény, én meg nem tudok menni a montiktól előre. De ez nem is olyan buli. A Margit-hídnál utolártem a menetet, hihetetlen milyen hosszú volt már akkor is. A túlpartról láttam ahogy hömpölyög végig a rakparton, hatalmas. Ami a sebességet illeti, nos voltak dugók, amúgy pedig sokan hozták a gyerekeiket, ami nagyon helyes, de lassít.
Szabály: nem leszállni, nem leállni az úton, mert akkor kialakul a dugó. Ha van elötted szabad út, akkor biztonságot nyilván szemelött tartva odalépni a pedálra. Volt egy baleset, egy csákó az alagútban nagyon csúnyán elesett, mentő jött érte, remélem nem lett komoly baja. Az alagutak amúgy hatalmas móka, mert mindenki kipróbálta benne az akusztikát :) Végigröhögtem az egészet, hatalmas hangulat volt.
A durva az, hogy amíg én, aki úgy 4-5 kilóméterrel lehettem a menet eleje mögött a budai rakparton tekertem, a Pesti rakparton még mindig csak egyre jöttek az biciklisek.
Voltak különös alakú bringák, például családi 3-gyerek utánfutós bicikli, a gyerekek is tekertek persze. Kellene rá egy LONG VEHICLE felirat :)
Aztán kiérve az Andrási útra, kicsit lehetett tolni neki. Na az nagyon jól esett, mert minden nap megyek arra és nem lehet egyáltalán. Tele van autókkal, a bicikli-út meg használhatatlan rajta.
Innen bekanyarodott a menet a városligetbe, itt szétnéztem, aztán hazagurultam.

Ennyi volt ma, még azért lehet kinézek arra a Korai Öröm koncertre, de ha ilyen tömeg lesz ott akkor talén mégse kéne.

Egy náci roma

Asztória, megdonádsz. Jól emlékszem vajon hogy itt pár éve egy arc agyonlőtt 4 tizenévest rosszkedvében? Na én is ilyen rosszkedvű roma gyereknek kerültem útjába tegnap, de nála csak kés volt, és különösebben nem mert vele rambózni. Nem érdekes hogy mit mondott, mert ha kihagyom belőle a trágár sértegetést akkor tulajdonképpen csak kötőszavakat mondott. Otthagytam, bringával voltam.
Még gondolkodtam rajta, hogy ha útközben 300 méteres távolságon belül találok egy rendőrt akkor elvetetem a srác kését mert aztán valakit felbosszant vele, de se rendőr nem volt, meg ha lett volna se nagyon érdekelte volna. Egy náci cigó nem jelent komoly bevételi lehetőséget.
Erre ma, valaki rossz kedvében kicsit arrébb fejbelőtt valakit a villamoson. Így megy ez.

1. A Lipótmezei elmegyógyintézet bezárása szerintem tragédia. Közveszélyes őrült nem csak az ameriaki filmekben vannak.
   
2. A romák között a rasszizmus arányában sokkal elterjedtebb mint bármelyik másik népnél.
3. A rendőr is csak arra jó hogy legyen kinek pénzt adni ha nem ég a bicón a lámpa.
   

500

Had legyen itt egy ilyen blog a blogról dolog, mert ez pont az 500. bejegyzés ebben a blogban. Két és fél évvel ezelött azért nem gondoltam volna hogy ennyi szart össze tudok hordani. Mostantól amúgy inkáb csak a túrabeszámolók mennek fel.

Megvan persze a bringám, nem az IronMan lett, hanem egy teljesen fekete Gepida. Nagyon jól megy és csodaszép szerkezet, alig 10 kiló az egész. Érdekes egybeesés hogy a 400. post körül a lakásom lett meg, kiváncsian várom hogy mit hoz a jövő...

Végülis milyen lesz... milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe?
Nem tudom, és mégis ha valamit tudok, hát ezt tudom. Egy forgó folyosó, egy nyílegyenes labirintus, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény hogy repülünk.
(Számomra ismeretlen eredetű szöveg a Korai Öröm Unflyable című számának végéről)

Túra helyett

Péntek este még úgy fél kilencig melóztam (fusi), aztán Kisdanival futottam össze a Keletiben, ő a Lemaradás 100-ra volt úton, este nálam parkolt. Egy pizzát bekajáltunk, aztán punnyadás, de így is csak 4-5 óra maradt alvásra. Reggel a metróig lementünk, innentől én bringával dél felé. Felderítési feladat, a küldetés célpontján megtalálni az élet értelmét.
Mivel itt még alaposan sötét volt, villogóm meg nincsen, nem ülhettem fel a bringára, mert a rendőrök jól keresnek abból ha mégis. Hát nem egyszerű kikeveredni a városból, az idő fele azzal tellett hogy Gyálra kikeveredjek, onnantól azt lehet mondani hogy havaj volt :) A kedvenc hidrogénbombám már az Ócsára vezető úton kacsintott rám, itt volt egy zöldségesbolt, tulajdonképpen semmi egyébhez sem közel, semmi más nem volt ott, éppen ezért ideális helynek tünt egy reggelihez. Betöltöttem a majomreggelit, közben egy öreg rakodómunkás nézegette a bringámat hogy milyen királyosan néz ki. Hát igen királyosan néz ki. Ócsától kezdve mondhatni extra-havaj volt az út. A minősége ugyan nem, de viszonylag kevés autó, viszonylag kevés navigáció, mert itt a lajosmizsei vasút mellett visz az öregországút. Ez elméletileg (a táblák szerint) egyenesen Örkényre vezet, gyakorlatilag inkáb csak Hernádra. Hernád elött beletorkollik az 50-es útba, ahonnan kezdve 2 kilóméteren keresztül tilos biciklizni, amig a Dabasról jövő erdei út be nem kanyarodik. Hogy ez kinek jó, nehéz megmondani, de tapostam keményen hogy nehogy pont itt fussak össze egy egyenruhás piócával. Innen meg már percek alatt célba értem.

Szombat azzal tellett hogy az öreg házat bontottuk. Voltak áldozatok, szögbe léptem, megharapott egy darázs, meg ilyesmi, de csodaszép napsütés volt, jó volt kint lenni a levegőn. A régi falvakra jellemző közösségi munka volt, hatalmas hangulattal. Átjött a szomszéd srác is, segített lepakolni a cserepeket, aztán megállt a házuk elött egy másik srác autóval, átkiabált neki hogy jöjjön ő is, és jött. Egy teljesen idegen csákó, soha nem láttam elötte, de jött segíteni, ez az igazán frankó dolog a falvakban amit a városiak többnyire (de nem kivétel nélkül) elfelejtettek.

Hétfő reggel visszaút Pestre. Inkáb Hernádon keresztül indulta, így szerintem valamivel hosszabb, de autómentesebb (ami nagyban növeli a túlélési esélyeket). Egy óra alatt tekertem fel kényelmesen Ócsáig, ami a féltáv, itt úgy gondoltam hogy szivesen megtakarítanám a szombat reggeli szívást a külvárosi közlekedéssel és begurulok vonattal. Jött a vonat, felszáltam, ez a koszos szaros másodosztályú marhavagon, ami Lajosmizse felé jár. A másodosztályú marhavagonokról még azt tudni kell, hogy az egész szerelvényen tilos a dohányzás, mert a szalma könnyen lángra kap a menetszélben és pillanat alatt kisütia zsírt a sok baromból. Jött egy nő a kislányával (lehetett vagy 13) mindketten rágyujtottak, megkértem őket hogy menjenek egy fülkével arrébb cigizni. Az öregnőn látszott hogy nem is érti hogy mit kértem, a kiscsaj mondta neki hogy menjenek. Megdöbbentő amikor valaki ilyen finnyás dolgokat mond másoknak férfilétére hogy nem akarja az ő koszos levegőjüket szívni meg nem akar büdös lenni. Aztán jött egy napégette arcú paraszt a fiával, ő elhatározta hogy itt fog bagózni és kérésre se megy arrébb. Ezt meg is magyarázta, és a magyarázat érdemel egy idézőjeles bekezdést:

"Mi dohányzók is dolgozunk annyit az országért mint ti."

Szóval amit az aglomerációban soha nem kedveltem az az emberek értelmi szintje, úgy döntöttem hogy inkább bringával megyek hazáig. Úgy se jött még a kalauz, megúsztam a párszáz forintos vonatjegyet, a MÁV-ot meg nem sajnálom, csak a vasútat. Visszafelé találtam valami bicikliutat, de hamar elveszett. Lehet hogy mégis van valami értelme beszerezni egy budapesti bicikliutak térképet, gondolom van rajta egy piros vonal hosszába meg egy keresztbe, az jelzi a bicikliutat.

Sajnos valószinűleg jövő héten is lemaradok a túráról, megint bringázás lesz helyette, meg építkezés. Így lesz ez ezen a nyáron többnyire.

Azért elgondolkodtat a dolog, hogy vajon Magyaoroszág szól-e bármi másról, foglalkozik-e bármi mással mint az autók. Talán, de nehéz megtalálni az egyebet benne, pedig én keményen próbálom.

Furcsa, hogy amikor a szittyák mondják hogy ébredj fel Magyarország, akkor az ember jót derül rajtuk, mert hülyeségeket hordanak össze, pedig az ország tényleg valami amerikás állomvilágban él.

Higrogénbomba házilag

Szombat, reggel 6:55-kor a Nyugatiban gyülekezett a sok nép akik a csodaszáp tavaszi időnek engedve a Börzsöny felé vették az irányt. Hát nem egy utolsó választás ugyebár :) Zalánnal már a metróban összefutottam, hamarosan előkerült Zalán egy haverja meg három kis partizánlány. A peronon összefutottunk Danival, így összeállt a csapat.
A vonaton dumálgattunk, már aki nem volt teljesen szétesve a hét megpróbáltatásaitól. Startnál amikor megállt a vonat, hatalmas tömeg indult meg a nevezés felé, én kiléptem hogy gyorsan nevezőlapokat beszerzek, de nem sikerült. Pontosabban odaérnem sikerült, csak lapot szereznem nem sikerült a tömeg odaérése elött. Vártam pár percig aztán mondtam a többieknek hogy én azt támogatnám hogy egyszerűen csak menjünk, a halál túrósába a nevezéssel. Dani csatlakozott, szóval itt elhagytuk őket, még a partizánlányokat láttuk a zöldséges felé. A zöldségesnél bevettünk a szükségesnél jóval több gyümölcsöt, aztán hajrá. Útközben találgattuk kifelé az útvonalat, mert nem volt valami sok túrázó elöttünk. Nyilván a vonatok jelentenek nagyobb hullámokat óránként.
Az első EP-nél csináltam egy pár panorámaképet, amiből még mindig csak egyet állítottam össze, az van fent, a link rajta meg nagyban, és szinseben. Ha érdekel valakit ilyesmi. Lementünk a 20 kilóméteres EP-ig, bolt, kaja, napon punnyadás, meg a szokásos ötlet hogy várjuk meg Zalánékat. Úgy fél óra punnyadás után mégiscsak továbbindultunk. Ahol tavaly mocsokul nagy sárdagasztás volt, ott idén keményre száradt a föld. Szóval a sár nem volt akadály a nap során egyszer volt valami kis tocsogós, de annyiért nem érdemes elhozni a kamáslit. Nem lett volna érdemes elhozni, így korrekt. Meg a 20 fokos melegbe nem volt jó ötlet a pulóvert elcipelni sem, meg a tisztáranyalt ég és seholegyfelhő ugyebár a kabátot is indokolatlanná tette, és ezek mind ott lötyügtek a hátizsákomban, a kajával amit aztán másnap ettem meg reggelire, és még maradt is.
Definíció: Sétafügének nevezzük a már jópárszor megsétáltatott fügét. Ugyanolyan kiválló üzemanyag mint a sima füge és ugyanolyan csúnyán füstöl.
Megtaláltuk azt a helyet ahol tavaly csúnyán elkavartunk, éppen egy pár túrázó indult a rossz irányba. Indultak volna, de Dani lebeszélte őket. 30 kánál a tópart akkora királyság volt hogy kipunnyadtunk a tópartra úgy egy-másfél órára. Nekünk nincs szintidőnk :) de ha lenne is simán bennelennénk még. Na itt továbbá az derült ki hogy a bakancs randán kidörzsölte a lábam. Túracipő kellene sürgősen. Nem is indultunk tovább. Kimentünk a buszhoz. Megcsodáltuk a szép kis börzsönyi falut, ami hát igen, tele van alkeszekkel, meg valamiért az összes ilyen börzsönyi faluban mulatóstechnót hallani mindenhol. Ezzel tartják távol a budapestről kitelepülőket. Jó módszer, még ha fájdalmas is. Hamarosan megjött a busz, ami csak kicsit volt tele. Busz FAQ: Nem mennének egy kicsit beljebb? Válasz: Nem. Az ilyenek hogy fognak hiányozni amikor már bringás leszek. Azaz pár hét illetve remélem nap múlva.
Az azért tényleg igaz hogy ha neveztünk volna akkor csak azért is végigmentünk volna az 54 kilóméteren, de nekem egész hét meló, tanulás és szaladgálás után ha van valami amit nem akarok az a sorbaállás. Ez biztos azért mert most hogy van lakásom postán is sorba kell állnom, és rohadtul utálom.

Ma kertet építeni segítgettem egy 8kerbeli utcában, olyan arcok vannak arrafelé hogy ajjaj, nem mennék arra ha finnyás titkárkislány lennék. Csövesszálló bal felöl, hulladéklerakó jobbfelől, beomló, nyitvahagyott pincék, a város talán legrondábban legányolt és telehányt tere csak pár centire. De kert lesz ott bassza meg, ha fene fenét eszik is. A projectet a rendőrség bűnmegelőzési akármilye támogatja, szerintem jó ötlet tőlük, mert ilyenekkel lehet.

Hazafele úton szúrta nagyon a szememet a reklámok mesevilágának és az utca lehangoló valóságának kontrasztja. Mint egy menyasszonyi ruha egy ordaskurván.

A reklámok mondanivalók, azoktól akiknek jól gurul a szekér, azoknak akiknek bizony beszart a taliga.

Összeesküvéselméletes

Most ezt ide, hogy a hátradőlj a fotelba amíg megnézed és reggel könnyebb szívvel punnyadj bele a kocsiba amíg bepöfögsz a munkahelyedre, hogy ezek a gáccci zöldek hát persze hogy hazudtak. Azért hazudtak mert nekik nem jutott autó meg légkondi. Rohadt egy fajta. Meg amúgy is, igen, a munkádból akarnak kiforgatni. Amit úgy szeretsz pedig. Ez mind kiderül az alábbi kisfilmből.

Ezzel szeretnék segíteni azoknak akik még nem találtak maguknak mumust. Mumusra minden embernek szüksége van, tudta ezt már az öreg puncibajszos is.

A nagy klímaváltozás hazugság.