Nem gondol

A dologba belegondolva nekem is kicsit elment a jókedvem, az álom is elkerült. Okos ember nem gondolkodik, okos ember csak... izzzéééé.

Liftakna

Azt álmodtam hogy a munkahelyem kiresource-olt egy irodaházba ami vagy bontás, vagy építés alatt állt éppen, mindenesetre csak a váza volt meg. A liftaknán keresztül lehetett felmászni a 13. emeletre, ahol nem volt semmi, éppúgy mint a 12 alatta lévő szinten, kivétel a liftaknában belül elhelyezett világító feliratokat, amikre a rendkívül tehetséges designer az előző nap lezuhant titkárnő zuhanás közben előpattant görcsös gondolatait örökítették meg. Konkrétan már nem sokra emlékszem hogy miket, de az utolsó 5 emeleten már végig ugyanazt volt.

Példázat a szerelem erejéről, kitartásról... ilyenek

Folklórgyüjtemény, életstílus szekció.
Lementem edzeni, az utcán egy szerelmes pár tépte egymást. Két órával később jöttem vissza, akkor még mindig verekedtek. Vagy már megint.

28

Ja még annyit, hogy megbízható források szerint 28 évesnek lenni sokkal királyabb mint 27-nek. Meglássuk, ha addig e nem rabolnak az ufók.+

Balatonátúszás 2007

Na, nézzük... Reggel 6:15-ös vonattal akartunk volna legurulni, erről kiderült hogy IC, úgyhogy az egyébként nem csekély útiköltséget fejenként még egy ezressel megtoldhattuk volna. Nem volt kedvünk, inkáb megvártuk a 7-es vonatot, ami 4 óra alatt megtette a 160 kilométeres távolságot, ami nem kevesebb mint 40 kilométer óránként. Bringával egy ilyen teljesítményhez azért jól jön egy kis hátszél. Állítólag gyorsvonat volt. Rendkívül szinvonalas szolgáltatás a MÁV-tól.
11-re jutottunk oda hogy nevezhessünk, gyorsan, sorbanállás nélkül orvosi vizsgálat, nevezés, lecuccolás, 11:15 körül már vizben voltunk. Megálltunk 2 kilométernél a Turul nevű vitorlásnál, aztán 3.5-nél, és 4.5-nél ha jól emlékszem, lényegesen lassabban haladtunk mint tavaly így csapatban, de sokkal jobban tellett az idő.
A végére még beletettünk egy sprintet meg egy futást a derékig érő vízben, az jól betett, a vége 3 óra 35 perc, ennyi időt én még nem töltöttem folyamatosan vízben :)
A hazafelé útra a MÁV is megemberelte magát kicsit, jött egz expressz, ami egész jól hasított és a helyjegy nem került egy ezresbe csak egy százasba. Na itt eljött nekem a világvége, mert sokat sütötte a nap a fejemet, lekókadtam aludni. Ákosnak is meg nekem is leégett az orrunk, mert azt nem védte a kalap a naptól. Szar érzés.

Ennyi!

Holnap (hétfőn) CS koncert! A zülletéshónapom utolsó eseménye. Úgy biza. 27 éves lettem, és 27 évesen az élet überelhetetlenül frankó, eddig úgy tűnik. Soha nem gondoltam volna amúgy.

Ma bort iszom, holnap nem lesz.

Folklór gyüjtemény

Ha geci lennék már rég beköptem volna, bazdmeg. Érted, ha geci lennék.

Ezt az a lány mondogatta aki itt ül tőlem pár méterre. A népies stílus, lendületes manager tartalom, multinacionális környezet. Itt a helye a giccsgyüjteményben.

A törpök életőről csak röviden

27 éves lettem. Az élet szép.

Itt a vége, ennyi, hepiend, most egy ideig ne történjen semmi, mert ennél jobb úgyse lehetne :-)

Corvin János emléktúra 2007

Corvin 80.

Elösször is: A háborúban áldozatok vannak. A törpök élete se csak játék és mese. Ezt mindenki tudja csak hogy nehogy elfelejtsük...

Na nézzük csak. Szombat kora reggel a Újpest-városkapu metrómegállónál gyülekezett a csapat: Linda, Gábor, Kisdani, Dani és Ákos. Az interneten kinézett menetrendhez képest jelentős késéssel érkezett egy busz, ami még kicsit lassabban is botorkált le Erdőkertesre mint ahogy ki volt írva, így mi is csak 7:40-kor tudtunk elindulni (miután nagyon röviden megemlékeztük a Vietnámban maradt bajtársainkról és Rambóról), pedig 7 órára számítottam. Sebaj, egész jól kibírtuk az első kútig, nem olvadtnk el :) Elsőként Ákos vállt el a csapattól, ő most csak 25ös résztávra jött, az útvonala elég hamar eltért a miénktől.
Aztán a Geodézia toronynál kezdtünk kicsit szétszakadni. Sajnos nem lehetett felmenni, belülről elbontották a lépcsőket, pedig tavaly még teljesen jó volt. Gondolom nem volt eurokonform, és ha nem eurokonform akkor keleteurópai szar és dögöljön meg :( Mindenesetre itt Gábor és Dani nem tudott utolérni mert nem volt miért megállnunk, bent Penc-en pedig csak ittunk egyet és mentünk is tovább. Itt kezdtem gyanítani egyébéként hogy az a förtelmes bűz ami időnként megcsap, az a naptej lehet amit a bőrömre kentem reggel, a nap során egészen félelmetes dolog alakult belőle :)
Lindát kezdte erősen motiválni az a tény hogy el kell kapnia a 16:30 körül induló buszt Acsán, úgyhogy itt hozzákezdtünk lendületesen gyalogolni, Mónika pihenőnél felhívtam Gábort hogy mizujs vele, merre vannak, annyi derült ki hogy Gábor kiszált Pencen, a talpa és a cipője eddig bírta. Felcsörgettem Danit is, hogy mikor ér utol, de egészen közelről hallatszott a telefonja csörgése, a srác ennyi idő alatt utol is ért minket. Nekivágtunk a dzsindzsás szakasznak Lindával az élen, bevettük Csővárat, leigáztuk Nézsát, földdel egyenlővé tettük Nógrádsápot, és a busz tervezett indulása elött 12 perccel megérkeztünk Acsára, kemény menet volt. Linda első 45 kilóméteres túrája, kapott egy jelvényt a 40 kilóméteres résztáv teljesítéséért, én meg bebújtam egy csap alá. Ez a dolog valakinek annyira tetszett hogy le is fényképezett ahogy ott punnyadok a csap alatt és engedem magamra a hidegvizet. Megjött Kisdani és Dani is, nekiláttunk pihenni, Linda pedig hazaindult auutóval. Kemény harc volt, de nekünk még hátra volt a neheze. Bevetettem a csodafegyvert, a pusztító erejű szotyisütit, ennek meg is lett a hatása. Indulás után Kisdani és Dani elött 2-300 méterrel húzva előztünk le sok embert aki Acsáról sokkal elöttünk indult. Sietni kell minnél messzebb elérni mielött még elfáradok, ez a logika ebben. Most gondolom adtam valami ötletet :) A Rózsa kút vizét kár kihagyni a nagy sietségre hivatkozva. Csodálatosan hűvös és finom víz, karnyi vastag sugárban ömlik, itt kicsit el is időztünk a két Danival. Aztán továbbrohanva, elértünk a Csonkás-nyereg ellenörző-pontjához, ahol megkaparintottam a túrabotot amit Linda itthagyott nekünk, ezzel megint sikerült egész jó tempóban elhúzni Galgamácsáig. Idáig semmiség az egész, itt kezdődik a háború, mert a talpamat ekkorra rendesen megharapta a sok aszfalt, elnyúltam egy padon, bevetettem egy tiszta zoknit. A táv utolsó negyede, mindig ez a legnehezebb. Ráadásul ilyenkor az hogy pár kilóméterre vagyunk a céltól, de kerülni kell, az totál demoralizáló. Kisdanit elvesztettük valahol Galgamácsán, azt hittük utolér mire kiérünk a faluból, de valahol elkavart mögöttünk, csak az Egres-pataknál ért utól. Mi addig csillagásztunk, láttunk egy pár hullócsillagot és egy fényes dolgot amit én kineveztem ISS-nek. Nekivágtunk, de a kocsmánál megint elvesztettük Kisdanit :) legközelebb csak a célban láttuk. Itt rossz irányba indultunk el, csak Dani frankó ötletével jutottunk vissza a piros jelre és Margita aljára. Itt nekem eljött a világvége, lefeküdtem az útra aludni, nem tudom mennyi ideig feküdtem ott, Dani ébresztett hogy induljunk. Nekivágtunk a Margitának. Nem hiszem hogy ez a pattanásnyi domb még bármilyen kihívást jelentene bárkinek 80 kilóméter gyaloglás után, de a talpam nem kivánta a hátralevő kilómétereket. És persze el is kavartunk, nekem köszönhetően, mert teljesen biztos voltam benne hogy a sárga jelen jobbra. Szerintem egy kilóméter pluszt biztos beletettünk itt. Erdőkertesre beérve leültünk kicsit az élet, a világmindenség és a többi kérdéseit megbeszélni, volt még másfél óránk a szintidőből. Egy ponton még a rendőrök is beszálltak, hogy ők nem igazoltatni akarnak, csak beszélgetni az élet értelméről. Nem hiszem hogy érdemben hozzá tudtam szólni a dologhoz :) Egyszercsak ismerős hangokat hallottam az útról, odanéztem hogy mi ez, és valami olyasmit kiabáltam hogy: "Neeee, Zalán utolért! Fussunk!", na és innentől a hátralevő 1-másfél kilómétert Zalánnal lefutottuk, "versenyezve" :) Betoppantunk az oviba, mindenki meglepődve nézett minket ahogy berohantunk, a pillanatnyi csendben ennyi jött ki: "Ugye mindenki látta hogy Zalán elött értem be?" Kiválló ellátást kaptunk, főttvirsli, jégkrém. Én mindenekelött felinstalláltam egy tiszta pólót, mert olyan ocsmányul éreztem magam benne mint ahogy ki is néztem. Jégkrémből még lecsúszott 4. Megjött Dani is, majdnem ő lett az utolsó beérkező az utolsó Corvin 80 túrán, pedig én akartam az lenni, csak azt azért mégse hagyhatom hogy Zalán elöttem érjen be.

Elég cifra lett a vége, az utolsó 18 kilómétert durván 5 óra alatt nyomtuk le, ennyit máskor 3 óra alatt teszünk meg.

Ennyi, sajnálom nagyon hogy nem lesz többet ez a túra, mert az egyik kedvencem volt, még ha nehéz is. Nagyon jó hangulat volt végig, hatalmas poénok voltak. Bár majdnem végig egy medencényi hideg vízről álmodoztam, tényleg, egy strandon töltött hétvégére pár nappal később már nem emlékszik az ember, erre pedig sokáig emlékezni fogunk.

Képek: egyik, másik

Program

Ez a születéshavi program:

• 14: Corvin-80
• 21: Balatonátúszás
• 26: Korai Öröm
• 30: Colorstar

Ennyi, ez ilyen nyugdíjas dolog lesz most...

Mit kell tudni Tibetről

Legalábbis amit a Kinai Népköztársaság budapesti nagykövetsége szeretne hogy tudjunk Tibetről.

Igen, semmit :) Van valami kifejezőereje és tömörsége a dolognak, szerintem stílusos, szóval feltétlen érdemel egy bejegyzést így vasárnap este. Na jó, majdnem az összes menüpont üres amúgy....

Egy rövid mese Rambóról

Rambó megtorpant. Döbbenetes dolog történt vele: kifogyott a töltény a gépfegyveréből, pont támadás közben. Nem arról van szó, ha lett volna hozzá kedve hogy mégtöbb gonosz kommunistát öljön, akkor lett volna hozzá töltény is, de pont akkor nem volt. Leült egy kicsit elgondolkodni a dolgokon, közben a gonosz kommunisták jól bekerítették.
Rambó ekkor, egy szintiszta megvilágosodós pillanatban rájött hogy ez az egész film egy istenverte szar és hogy a nézőknek a kurva nénikéjüket, de hát nincs más hátra mint előre. Happy end kell a rohadékoknak. Ettől hirtelen megint lett töltény a gépfegyverében. Vagy nem is, tudok jobbat, igen: gyalogsági műanyagkanállal vágta ki a gonosz kommunisták szivét, így jár a demokrácia minden ellensége. Ehe.

Mi ebből a tanulság?
Na mi?

Amerikai mega-giccs rovatunkhoz volt balszerencséd, szevasz.

Kultúrális izé...

A múzeumok éjszakájának az a felső határa -amit már elért- hogy elég nagy érdeklődés esetén reménytelen egynél több múzeumba bejutni, míg a jegy amúgy hétköznap olcsóbb is. Szóval az ügyfelek számának növekedésével nő az ügyfelek elégedetlensége. Így megy ez, helyette elmentünk megnézni egy francia művészfilmet, Transylvania címmel. Ja az volt a kitétel hogy az első művészfilmet megnézzük, és nincs válogatás. Egy félelmetesen ronda arcú francia lányról szólt, aki egy szemet tetováltatott a tenyerére. Végigtombolta a filmet, engem borzasztóan zavart az egész, meg nem is igazán Erdélyben játszódott mert alig voltak benne székelyek (mondjuk mit is várunk azoktól akik a trianoni békeszerződés kitalálói oktattak történelemre...). Inkább cigókkal volt tele, lejmoltak, szétbarmolták egymást, magukat, meg minden mást. Szóval ugyanaz mint rendesen. Viszont nagyon jó zenéje volt a filmnek, az az egy királyos volt.

Hangulatjelentés: a nép rázizzent hogy paraszt, nagy a letargia és a önmeghasonlás, de már dolgozik a marektingbrigád valami katartikus élményen a film végére. Csak nézek ki a fejemből, nézem a filmet, kiváncsi vagyok hogy mi jön, kicsit szorítok is Kockának, ennek a suttyó városi-parasztnak hogy valami frankó dolog történjen vele, bár tartok tőle hogy most valami nem jó fordulat jön már megint. Annál nagyobb lesz majd a film végén a vidámság, nem?
Nem hát.

Büntető

A legdurvább büntetés ha sajátmagam szerény társaságában kell töltsek egy napot. Eddig 2, még 2...
Na ilyenkor írok ilyen szarokat :)

Túra, végre

Eötvös 50/30

Reggel 6:10-kor csörren az órám és lebóklászok a számítógépemhez, ott virít rajta Dani üzenete hogy reggel 6:40-es hévvel indulnak ki Pomázra. Hát nagy hévvel én is összecsaptam a cuccomat és bringára pattantam, valahol Árpádhídnál találkoztam is azzal a hévvel amin utaztak. Kifelé a városból viszont szembeszelet kaptam bár így is kiértem Pomázra úgy 7:15 körül, na itt olyan kihívásokkal kellett szembenézzek hogy például hol vannak a többiek, de szerencsésen rámtaláltak. Felismerték a csodaszép bringámat amíg bevásároltam :)
Lindával kicsit elhúztunk mert Linda nagy harcos (láttátok a filmet, na... még annál is inkáb), Dani csak valahol a Rám szakdékban ért utol minket, akkor már Ákos nélkül jött. Ákos megint kiszált a térde miatt :(( Na innentől hárman, lazítós tempóban, mert Dani sem érezte az erőt. Szerdán este csináltunk egy olyat hogy egy kör a Margit szigeten, utánna fekvőtámasz, egy erős sprint, és a sprint után egyből a második kör. Eddig ez az egyetlen ismert módja annak hogy hogyan lehet Danit kifárasztani.
Na és innen kicsit sántkálós volt Lindának, izomlázas Daninak, nekem meg rohadtul meleg. Teljesen egyetértettem azzal hogy Dobogókőnél tovább ne menjünk, onnan már úgy sincs semmi extra. Úgyhogy punnyadtunk egy hatalmasat a fűben Dobogókőn amíg meg nem jött a busz, aztán legurultunk vele Pomázra. Itt én berohantam a célba a biciklimért, a szervezők meg olyan jó arcok voltak hogy megadták nekünk a 30 kilóméter teljesítését. Jelvény, emléklap, minden.
Fagyi-teszt, dumcsizás, aztán Hév vs Gepdia sebességteszt.
Pont egyszerre indultunk el Pomázról, mire kikeveredtem a parkolóból addigra kapott egy olyan 2-300 méteres előnyt is, de egy megálló után behoztam a lemaradást, mire a városba beértem addigra már magam mögött hagytam. A belvárosban maradtam le, mert ott sok volt a keverés, meg a Margit híd rossz oldalára mentem fel, a bicikliseknek elkerített terület az északi oldalán van, így pont ugyanakkor értem a Jászaira mint Dani. De érhettem volna oda hamarabb is persze :)

Most következik a következtetés: számomra ez az eset tökéletesen bizonyította a biciklis közlekedés totális felsőbbrendűségét a koszos-büdös és drága BKV felett.

Képek is vannak, majd feltöltöm.

Kisérlet

A héten pszichológiai kisérletet hajtottam végre önmagamon, az eredmény páratlan siker. Kipróbáltam néhány új memetikai fegyvert az agyamon és fantasztikus pusztításokat végeztek.

Háborúról, áldozatokról, törpökről...

Agyilag megterhelő ez a dolog mostanság. Holnap találkozó valakivel aki nagyon utál, és remélem most az egyszer szeretni fogja a ronda arcomat. Ilyen kispolgárias dolgaim vannak. Rühellem is magamat érte.
Amúgy meg kit érdekel :)

"41 éves vagyok"

Folklór gyüjtemény következik.
Ebbe a Práter utcán sétálva botlottam bele. Egyébként az arc volt már olyan elhasznált hogy akármennyit is kinéztem volna belőle, egy szintén használtas asszony társaságában mentek elöttem.

- 41 éves vagyok, én már vótam minden... én már voltam strici!
- Há vót ez már minden!

A stricik élete se csak játék és mese - ezek szerint. Kicsit mesterkélt jelenet, mert ezt a nő ugyan kinek mondhatta ha nem a közönségnek, de van jobb, tessék:

- A méhem fáj. Nincs aki megb.sszon.

Ez egy félelmetesen lelakott arcú nőtöl származik, aki a házban lakik és a lakók nagyon utálják. Szerintem igazán kifejezi a "felköpök és aláállok" életérzést, és csupán pár szóval. Azt hiszem a költészet rendelkezik hasonló attribútumokkal, ilyen nagy kifejezőerővel.
Ez a még nem teljesen agyonszocializált kerület egyébként bővelkedik az ilyesmiben, igazi folklór-kincsesbánya.

Nyócker

Épp most tettem ki egy besurranótolvajt, persze miután megvendégeltem, hiszen vendégszeretet meg miegymás. Meg volt ijedve, mert a konyhakés ott volt a kezem ügyében. Persze szinészkedett valamit, hogy cukorbeteg, ezért az alakításáért kapta a narancslét.
A torkára kellett volna tennem a kést, persze barátságosan, de hogy tudjuk mindketten hogy mindketten tudjuk, és ez már ne legyen félreértés. A tiszta és egyenes beszéd hatalmas luxus jogállamban, csak az engedheti meg magának akinek orvosi papírja van róla.

Rasszista dolog, majd ha egyszer a peace-love hippiszar elönti az agyam akkor ki fogom cenzúrázni, de kevés annál idegesítőbb dolog van mint amikor egy roma azt mondja az ember bringájára hogy szép. Tudom hogy szép, nem kell ilyesmivel rombolni a gyenge társadalmi fejlődést.

Eztet mosant a sátán mondatja velem, személyesen. Itt űl, azt üzeni nektek hogy: helló.

A mini szigetállam 2004 októberében került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy a pedofília amolyan népszokás. A kiszálló új-zélandi rendőrség 4 személyt (a 15 fő munkaképes férfilakosság több mint egynegyedét) – magát a helyi kormányzót is – előzetes letartóztatásba helyezte. Az ügy kimenetele nem ismeretes.

Ugyanakkor viszont...

Minden pitcairni lakos a Hetednapi Adventista Egyház tagja.

Önkényesen összeválogatott idézetek rovatunk jelentkezett.

10 millió magyar

Az anyaszomorító Karib tenger kalózai után muszáj volt megnézni valami egyebet, így hát beszereztem Al Gore filmjét. Nem tudom mi a magyar címe, amerikaiul An Inconvenient Truth.
Végig tipikusan amerikai oldalról nézi a globális felmelegedés kérdését, a végén még ilyenekkel jön fel, hogy egy ilyen okos nép, aki képes volt elrepülni a holdra, legyőzte a kommunizmust (lol), függetlenséget kiharcolt, rabszolgákat szabadított fel, ilyesmi, biztos lesz olyan okos hogy megállítsa a felmelegedést. Elég egyszerű hogy ez a zseniális nemzet miért nem fogja megtenni: a holdraszálláshoz szükség volt 4 bátor emberre és párezer nagyon okosra, ez még csak összejön 300milkából, a gazdasági kanyarhoz ehhez több kell, mert amennyi akkor megvolt az még most is megvan söt több is, mégse kanyarodik semerre.

Amúgy érdekes számadatokkal támogatta meg a prezentációját, szép munka, a személyes részeket meg áttekertem. A magyar vonatkzásáról meg annyit hogy mi még mindig az amerikai álmot kergetjük középeurópában. Egy ilyen zsebkendőnyi területen legyen annyi autópálya mint amerikában, meg annyi autónk is legyen, és persze ragaszkodunk a 10millió magyarhoz, egy szállal sem lehet kevesebb, csak több esetleg. Tömeges méretekben elterjedt megalomániás gondolat, ezen a területen soha nem élt ennyi ember egyszerre.