Plána ha tesznek is érte valamit.
Az Üllői út hatalmas kutyaszarató- és csövesparkját hamarosan a Kultiplex helyével fogják kitoldani. Talán pár parkolóhely is keletkezik...
Szóval Parti Nagy Lajos műveit itt lehet letölteni. Ez alkalomból megjegyezném hogy a blogger rémesen bugzik, de ez manapság divat.
Valamint van fent a neten 3 órányi felolvasás is az író előadásában: 1 óra Hősöm tere, 2 órácska más novellák és versek. Ha egyszer végre hazaérek, összeszedem.
... a lelkivilágnak csontot dobnak olykor,A pontos definíció. Ha nekem kellene írni a magyar értelmező kéziszótárat, alighanem ezt tenném a szerelem bejegyzés alá.
És szerelemnek hívják, ha kijön a lélek az ólból.Kispál és a borz, Jutka
Elég régóta nem voltam túrázni. Talán a Corvin-80 óta. Azóta a brúder építkezésén lapátoltam, meg bringáztam mindenfelé. Többek közt. Meg persze melóztam. Elég rendesen szar volt.
Szombati meló és téblábolás után felhívtam Danit, hogy vele tartanék Kőszegre a hétvégén. Érdekes társasággal dumáltunk egész úton lefelé, aztán egészen későn, úgy 11 körül betoppantunk a start helyére a tornaterembe. Akkorra már elsötétítés volt, csendben lepakoltunk és megpróbáltunk aludni. Na, ez volt a hétvégén az első szopás, mert kifogtunk valami osztálykirándulást idétlen kiskamaszokkal, akik végigvihogták az egész éjszakát, plusz volt hozzá egy női hang aki megpróbálta őket fegyelmezni mindenféle fenyegetésekkel, persze negatív eredménnyel. Amikor mégiscsak elfáradt a sok kis gyökér és végülis aludhattam volna, akkor megjöttek a nagy gyökerek úgy hajnali 2-3 órammagasságában és természetesen zseblámpával meg mobiltelefonnal -kinek mije volt- belevilágítottak az arcomba. Biztos csak mert még soha nem láttak és csodálkoztak hogy vajon ki ez...
Egy ilyen pihentető éjszaka után 5-kor felkeltünk és lassan (minek sietni) összepakoltunk. 50-es táv kis módosítással Annával és az osztálytársával, meg egy sráccal, aki pont most fejezte be a 2600-adik kilóméterét ebben az évben. Kőkeményen ünnepelte is...
No, a legszebb dolgok a túrán: Ahogy mentünk fel Irottkőre, lassan összefüggő hótakaróra értünk, még hógolyóztunk is. Sajnos a kilátóból semmit nem lehetett látni a köd miatt, de azért felmásztunk, a diannás cukorból meg vámoltam rendesen mert rohadtul éhes voltam akkorra. Amikor alacsonyabban voltunk és nem egy felhőben, akkor nagyon szép kilátásunk volt a tájra, a tarka fák. Talán az utolsó igazán szép őszi nap. Tettem is fel a fuckr-re egy kicsit sötétre sikerült panorámaképet.
Sötétedésre értünk be Kőszegre, kaja, pakolás, irány a vasútálomás. Még útküzben meglátogattunk egy nagyon elegáns cukrászdát süti ügyben. Tortaszelet, süti, hogy megjutalmazzuk saját magunkat, majd befutottunk a vasút állomásra, ahol még egy teljesen részeg arc (és valószinűleg gyenge elméjű is) elkezdett kötöszködni Danival a sála miatt. A vonat olyan volt mint egy BKV-járat: nem működik a lyukasztó, esetleg jön ellenőr bunkózni.
Az IC körülbelül 11 évig kocogott velünk hazafelé, ebből 9 évig külön egy pusztában állt és várt valamire. Mi főleg aludtunk ezalatt. Pontosabban én csak próbáltam aludni, többnyire az életem dolgain gondolkodtam, valamennyit sikerült is talán behozni a végiggondolnivalómból. Talán lehet mégsem kéne, olyan jó amikor az ember élete csak úgy megy magától és nem kell tolni mint egy öreg trabantot. Vagy esetleg nem megy és ott rohad az út szélén.
A miértek és hogyanok helyett. Néhány gyűlöletbeszéd a magam-fajtám ellen, de nekem békés kis parasztnak meg kell maradnom. Ez jön most, vagyis hát valami ilyesmire számítok.
Hát akkor...
A csillagok állása és a hold, meg a nap is, és ebből kivonom a születési dátumomat, megszorzom a mágikus Euler-számmal, hogy biztosan jó eredményt kapjak, majd kivonom belőle hogy mennyi időbe tellene ledoktorálnom kvantunfizikából, végül bázisvektor-transzformációk sorozata után megkapom a végeredményt.
Minket pedig csakis a végeredmény, csakis a végeredmény, csakis a végeredmény érdekel, semmi más nem. Nem bizony.
Ismét megkeresett a hivatal, amely ha véletlenül véres és brutális terrormerénylet áldozatául esne, az lényegesen emelné a magyar életszinvonalt. Ezt írták, többek közt:
A fellebbezés illetéke a vitatott összeg minden 10.000 forintja után 400 forint, de legalább 5.000 forint, legfeljebb 500.000 forint. Fizess, kis geci!
Remélem ezt olvassa majd olyan, aki nem közlekedik bringával a városban és idegesíti amikor a bringások a sáv közepén mennek elötte.
Azért nem megyek az út szélén biciklivel, mert az balesetveszélyes. Nemkicsitnagyon: leszorítanak, rámnyitják az ajtót, kikanyarodnak elém, kátyúba futok, felkenődök a korlátra, ilyesmi. Amúgy se tudnak az autósok sokkal gyorsabban menni nálam. Aki ki akar előzni, az váltson sávot, úgy mintha autót kerülne ki!
Másrészt pedig bár nem fizetek benzinadót, se regisztrációs adót, söt súlyadót sem, mégis jogom van ott menni.
Városon kívül kis forgalomban természetesen én is elengedem az autósokat.
Hát ennyi...
Korait hallgatni késő este egy kihalt irodaházban, alattam elcsendesedő éjszakai forgalom, sötét park. Az ablak olyan mint egy nagy panorámatükör, ahol megnézhetem hogy mennyire vagyok fáradt. A vonal túlvégén hébe-hóba egy-egy válasz.
Amikor kiccsákó voltam, volt még olyan tantárgy hogy fogalmazás. Lehet hogy most is van, de akkor biztosan volt, több éven át. A következő volt az osztályzási algoritmus: egyes ha nem adtam be, kettes ha beadtam, hármas ha jóanyám írta meg helyettem (ilyenkor ezt úgyistudták), ennél jobbat soha nem sikerült belőle elérnem. Az átlagom úgy a kettes körül kószált, mert rühelltem is ezt a marhaságot nemkicsitnagyon.
Tartalmilag pocsék ember voltam már akkor is.
Na, ez most valami teljesen mással kapcsolatban jutott eszembe.
A dologba belegondolva nekem is kicsit elment a jókedvem, az álom is elkerült. Okos ember nem gondolkodik, okos ember csak... izzzéééé.
Azt álmodtam hogy a munkahelyem kiresource-olt egy irodaházba ami vagy bontás, vagy építés alatt állt éppen, mindenesetre csak a váza volt meg. A liftaknán keresztül lehetett felmászni a 13. emeletre, ahol nem volt semmi, éppúgy mint a 12 alatta lévő szinten, kivétel a liftaknában belül elhelyezett világító feliratokat, amikre a rendkívül tehetséges designer az előző nap lezuhant titkárnő zuhanás közben előpattant görcsös gondolatait örökítették meg. Konkrétan már nem sokra emlékszem hogy miket, de az utolsó 5 emeleten már végig ugyanazt volt.
Folklórgyüjtemény, életstílus szekció.
Lementem edzeni, az utcán egy szerelmes pár tépte egymást. Két órával később jöttem vissza, akkor még mindig verekedtek. Vagy már megint.
Ja még annyit, hogy megbízható források szerint 28 évesnek lenni sokkal királyabb mint 27-nek. Meglássuk, ha addig e nem rabolnak az ufók.+
Na, nézzük... Reggel 6:15-ös vonattal akartunk volna legurulni, erről kiderült hogy IC, úgyhogy az egyébként nem csekély útiköltséget fejenként még egy ezressel megtoldhattuk volna. Nem volt kedvünk, inkáb megvártuk a 7-es vonatot, ami 4 óra alatt megtette a 160 kilométeres távolságot, ami nem kevesebb mint 40 kilométer óránként. Bringával egy ilyen teljesítményhez azért jól jön egy kis hátszél. Állítólag gyorsvonat volt. Rendkívül szinvonalas szolgáltatás a MÁV-tól.
11-re jutottunk oda hogy nevezhessünk, gyorsan, sorbanállás nélkül orvosi vizsgálat, nevezés, lecuccolás, 11:15 körül már vizben voltunk. Megálltunk 2 kilométernél a Turul nevű vitorlásnál, aztán 3.5-nél, és 4.5-nél ha jól emlékszem, lényegesen lassabban haladtunk mint tavaly így csapatban, de sokkal jobban tellett az idő.
A végére még beletettünk egy sprintet meg egy futást a derékig érő vízben, az jól betett, a vége 3 óra 35 perc, ennyi időt én még nem töltöttem folyamatosan vízben :)
A hazafelé útra a MÁV is megemberelte magát kicsit, jött egz expressz, ami egész jól hasított és a helyjegy nem került egy ezresbe csak egy százasba. Na itt eljött nekem a világvége, mert sokat sütötte a nap a fejemet, lekókadtam aludni. Ákosnak is meg nekem is leégett az orrunk, mert azt nem védte a kalap a naptól. Szar érzés.
Ennyi!
Holnap (hétfőn) CS koncert! A zülletéshónapom utolsó eseménye. Úgy biza. 27 éves lettem, és 27 évesen az élet überelhetetlenül frankó, eddig úgy tűnik. Soha nem gondoltam volna amúgy.
Ma bort iszom, holnap nem lesz.
