2005. szeptember 16.

A gép

"Városokban éltünk, e városok házaiban, nemhogy közel egymáshoz, hanem szinte egymás szájában, szinte összenõve, de mégsem találkoztunk soha. Magányos embereknek nevelt bennünket az iskola meg a könyvekben levõ ezernyi tévhit, a jutalom és a büntetés-nemes versengés, ahogyan Õk mondták - meg a «kenyérkeresés» szükségszerûsége. Milyen erõsek és ügyesek voltak hát!"

Nagyon jok ezek a sci-fi novellak, olyan jol tudjuk magunkat kritizalni bennuk :) Ennek kis csattanos vege van amugy. Emlekeztet azokra amiken gimi alatt olyan jokat aludtam.

Nincsenek megjegyzések: