2006. október 30.

Pár panoráma a Hajag "freestyle túráról"

No, sikerült pár képet összedobnom a Hajagra vezető út szebb darabjaiból. Ez meg a kis tó mellett a giccses őzike a pappal, általában sugárban hánynék tőlük, de egy ilyen ködös orromigselátok reggelen a tó partján egészen hangulatos volt ahogy állt és nézett ki a fejéből a szobor.

Ja, képek itt: http://people.inf.elte.hu/hornyakl/bakony/

A TTT-n a következő kommentel látták el a freestyle túrát:

A Hajag túrák elmaradtak. A rendezők nem jelentek meg a rajtban, és a senkit sem értesítettek a túra elmaradásáról. 2006.10.28
Hát, ezzel sem vagyok közelebb a megvilágosodáshoz.

2006. október 29.

Bakony hotel

Ez milyen jó dekoráció lenne Örkény István már említett egyperceséhez. Bakonybél. Ha tudtam volna hogy van ilyen akkor inkáb ott aludtam volna. Hátha találok egy elveszett Petőfi verset.

2006. október 28.

Tudósítónk lehangoló jelentése a Hajag túráról

Szóval, elején kezdve a mesét, pénteken melóból rohantam a 18:05-ös vonathoz a Délibe. A vonat tömve. Az az a fajta vonat ahol mindenhova ki van téve a dohányozni tilos jel. Ezzel azért messze túllőtt valaki a célon mert így a dohányosok úgy érzik hogy akkor bárhol dohányozhatnak. A leggyakrabban feltett kérdés az volt hogy "Bocsi, dohányoznál máshol?" Aztán meguntam hogy ennyi embernek vagyok útba és inkáb kerestem másik helyet, de mindenhol dohányoztak a vonaton, kb végigjártam az egészet. Ritka a kultúrált dohányos. A vonat csak ment két órán keresztül, semmit nem lehetett látni csak a holdat. Aztán a cigifüst beszivárgott a szemem és az agyam közé és már azt se láttam. Innentől kezdve nem vagyok biztos abban hogy amire emlékszem tényleg megtörtént, lehet hogy egy alternatív valóságban voltam, talán vagyok még most is ahol kötelező dohányozni és a dolgok kicsit másként történnek vagy fogódnak fel mint "normálisan".

Veszprémből a megszüntetésre szánt kis pirossal Zircre, Zircen pedig 2 óra várakozás a csatlakozásra. Máshogy nem lehetett. Elég szarul van megszervezve a közlekedés, igyekeznek minnél több motivációt nyújtani egy autóvásárláshoz, de én keményen ellenállok.

2 óra éjjeli városnézés után végre megjött a busz, és éjfél tájékán már közel voltunk Bakonybélhez, csak én agyilag már nagyon fáradt voltam és időnként kimaradt egy 5perc :) El is szúrtam egy kicsit és eggyel elöbb száltam le, de inkáb elöbb mint egyel késöbb. Mindenesetre fél 1 körül odaértem a szállásként megjelölt iskolához, ami csak állt sötéten és némán lakatal zárt kapukkal. Azért ez még nem riasztott el és beugrottam megnézni hogy helló mi van, de miután megrugdostam minden ajtót és kaput, rájöttem hogy itt tényleg tökre senki sincsen. Kimásztam és az első szembejövő alkesztól megkérdeztem hogy van-e másik általános iskola a faluban. Negatív. A következő kocsmázó banda viszont nagy szerencsémre a Lemaradás SC volt, akik mint sporttárst befogadtak reggelig. Nem nagyon ellenkeztem mert igen nagy zimankó volt már és nem móka odafagyni egy buszmegállóhoz. (Valamint megigértették hogy részt veszek a Lemaradás 100-on). Azért leadtam egy vészjelzést Daninak hogy ha tud szóljon Szandrának hogy valami gebasz van a túrával. Egy SMS érkezik egy alternatív valóságból, értelmezhetetlen, érthetetlen.
Reggelig félálomban.
Arra emlékszem hogy valaki átugrott rajtam, amikor kiment hányni, aztán panaszkodott a bakancsom szagára. Azért meglepődnék ah a bakancsom lett volna ilyen hatással a gyomrára, de egy alternatív valóságban végülis biztos ilyen is lehet. Én meg csak feküdtem mint egy hulla álom és ébrenlét határán. A törpök élete se csak játék és mese, erre csak ezt tom mondani. Reggel 6 elött felbootoltam, elindultam a sulihoz.
A sulinál pedig 5 túrázó külsejű arc fogadott. Ismerős arcok. Nem ők a szervezők, ők se tudják hogy hol vannak a szervezők. Ekkor elengedtem még egy SMS-t a szervezők telefonjára hogy "Én itt vagyok te ott vagy, én jól vagyok, te hogy vagy?" Meg egy erősebb figyelmeztetést Daninak hogy valami télleg nincs rendben. De csak Dani válaszolt, remélem nem ébresztettem fel reggel 6kor.

A nép pedig növekedett, már 20an voltunk, senki nem tudott semmit. Ekkor én azt döntöttem hogy ha már itt vagyok akkor túrázni fogok. Nem minden nap jön el az ember egy 6 órás éjszakai utazáson keresztül egy alternatív valóságba, ide Bakonybélre. És megindultam dél felé, bedobtam valami kis reggelit és hajrá. Cefet egy köd volt, fogalmam nem volt hogy merre lehet dél, nos az a dél ami felé elsőre megindultam az valójában észak volt. Erre egy idősebb túrázó nő fel is hívta a figyelmem, itt kezdhetettem visszatérni a nem alternatív, vagy legalábbis némileg megszokottabb valóságba. Visszafordultam a tényleges déli irányba, amerre Herend található, hogy én akkor most hegyen, völgyön és alternatív valóságon át lerontok Herendre.

És innentől egy majdhogynem megszokott túra történt. A köd eleinte nem nagyon oszladozott, nem látni a napot, csak térképpel és iránytűvel lehetett tájolni. Valami vallási helyhez jutottam a sárga jelet követve, nagyon szép hely, kattintgattam a fényképezőgéppel. Sajnos a pendriveomat egy kettővel ezelötti valóságban elhagytam, úgyhogy várnotok kell amíg valamelyikben visszakapom.

8 óra után a nap végre megemberelte magát és a sűrű ködön keresztül kipislantott, homályos fehér korong az égen, elötte faágak látszanak. Akkor ez már valami erdő lehet. Fél óra alatt a nap összeszedte magát és jobbára feloszlatta a ködöt szép fényeffektek között. Szeretem nézni ahogy a nap csak teszi a dolgát, mennek egybe a hidrogén atomok, közben a fák sárgában és a fény is halványsárga rajtuk. Érdemes így késő ősszel korán reggel kibóklászni akárhova ilyenekért.

Délelött volt már javában amikor felértem a Hajagra. Itt valami idióta rovarinvázió zajlik most 15 évvel azután hogy az oroszok elmentek innen. Már ők se védhetnek meg minket a mutáns öngyilegyektől. Az avarban bújnak meg, és valahogy piszok keményen rákapaszkodnak az ember kezén a szőrre. De nem csípnek, csak ott lapítanak. De nekem ne lapítsanak, inkább én lapítottam őket. Kommandós légy, nagyon szívós. Már se szárnya se lába de még kapaszkodni akar. Ilyen is csak egy alternatív valóságban lehet, tök logikátlan viselkedés.

Na, és akkor a Hajag, elhagyott szovjet légvédelmi bázis.

Szart, elöbb a három orosz pilóta emlékműve, akik a 70-es években valamikor rossz magassági adatokat kaptak és egy kilóméter hosszan 3 MIG vadászgéppel letarolták az erdőt. Az idős úr aki kicsit arrébb beszélt nekem a környékről mondta hogy még ma is találni repülőgép darabokat azon a sávon. És amikor meglátta a nyakamba akasztott fejlámpát azt is mondta hogy a Hajag bázisra vigyek magammal pótégőt mert ha ott lent kialszik akkor nem találok ki.

Na és akkor most jön a Hajag, 15 évvel ezelött elhagyott szovjet légvédelmi bázis. Lezárt terület. De azért megnéztem, persze törvénytisztelő távolságot tartva. Hatalmas, méter vastag vas kapuk a bunkerek bejáratán, a portásház ablaka is befedve vaslemezekkel. Helyenként egy-egy ajtó felfeszítve, ezek a kicsi személyi ajtók. Kicsit a saját gyerekkoromban éreztem magam, akkor is bóklásztunk nagyokat a lőtereken, elhagyott bunkerokban, csak akkor még bent voltak az oroszok.

Aztán itt a sárga jelet jól elvesztettük és egy sráccal kerestük nagyon, rendkívül trükkösen van megoldva, elmondom: A ruszki laktanya elütt a sárga jel elmegy nyugatra, ott eltűnik. Ne kövessétek a sérga kávémag jeleket, azok nem vezetnek vissza rá, az teljesen más. Ne is menjetek nyugatra, a laktanya melletti betonúton keletre, és párszáz méter múlva az azt keresztező sárga kereszt jelen le délnek. És lássatok csodát, itt egyszercsak valahonnan visszatér a sárga jel. De nem egy másik útról, hanem csak úgy. Ilyenek vannak, úgy látszik. Alternatív világokban vannak irányított élekkel reprezentált utak is, ez egy ilyen lehetett.

Leértünk Herendre lassan, persze én még néztem mindenfele mert szép nagyon az ősz. Herendről meg azonnal jött a vonat, elhozott hazáig egy átszállással.

Ennyi, többet nem tudok mondani. Remélem nem érte valami baj a túra szervezőit, és amennyiben nem és otthon tömték az asszonyt a bevállalt dolgok helyett, akkor úgy 80-100 túrázó közt én is kissé neheztelek rájuk, főleg az éjjeli szállásommal kapcsolatos nehézségek miatt. Viszont nagyon szép ilyenkor a Bakony, az azért kárpótolt.

Ja és köszi a Lemaradás srácoknak, nélkülük lehet befagytam volna egy buszmegállóba.

2006. október 27.

Startvonalon

Útra készen. Meló után irány Bakonybél, remek túrára számítok :) Ha lesz lehetőségem készítek pár képet az elhagyott orosz katonai bázisról is, ha elmegy mellette az útvonal.
Túratársak: jó utat a hétvégére!
Mindenki más: jó melózást, jó tévézős punnyadást, jó egymástbasztatást!

2006. október 25.

2006. október 28: A Hajag napja!

Ismét túranap közeleg, mivel a mátrai túrát a hétvégére lemondták a szervezők, előre láthatólag a Bakony felé veszem az irányt, mégpedig a Hajag nevű túrára. Egy beszámolót se találtam róla, de majd pótolom ezt a hiányosságot. Ezúttal ottalvós lesz mert a zirci vasútvonal beszüntetése után cirka 4 óra alatt érnék le a starthoz, legkorábban 10 órára. Mindez csak akkor ha szombaton nem versenyre készülünk, persze.

A nemzet költője így írt a Bakonyról: (Pontosabban a Bakony szállóról ha jól emlékszem)

"Bemegyek a bakonyba és kiköpök
Ilyen koszos helyre többet nem jövök"
(Örkény István egypercese szerint legalábbis :-D )

2006. október 23.

Budapesti "forradalom" 0.2 Beta

Na, sok csíra megint kint az utcán, nagy erőkkel képviselteti magát a sajtó is, lengenek a csíkos zászlók a pecabotok végén és a pitbullok nyomják kurvaanyázást ha a járókelő nem áll meg amikor a cimbik a himnuszt éneklik, szóval a szokásos. Az asztória megközelíthetetlen, aki arra lakik az most jól ráfaragott, a 200 méterre nem lehet megközelíteni az Asztóriát, tele van a levegő könnygázzal.
Annyi túrázás után kicsit belekostoltunk a katasztrófatúrizmus kis alkategóriájába és megálltunk fényképezkedni a tüntetők kordonjai és a rendőrök sorfala között. Hát ennyi volt ma.

Amúgy dolgosan tellett a hétvége, de tulajdonképpen elégedett vagyok az eredményekkel.

A hétvége említésre méltó eseményei közé tartozik az is hogy a tévében láttam egy reklámot ami fingom nincs mit akart reklámozni de legnagyobb felháborodásomra Kispál és a borz dal ment alatta. Na én eddig voltam kispál-rajongó. Minden végetér egyszer, de azért méltóbb sírt is találhattak volna az együttesnek.

2006. október 22.

Rambó :)

"Megcsináltuk első saját filmünket.

- A Rambót. Elég magas kezdés.

- Hangsúlyozom, jóformán semmit nem értettünk a filmhez, de ez a sztori nagyon izgalmas volt. Húsz évvel a vietnami háború után ideje volt beszélni az ott történtekről."

Részlet a NOL.hu riportjából Andrew Vajnával. Szóval aki a Rambót csinálta, az csinálta az 56-os filmet is, és a rambót jó és objektív filmnek hiszi, legalábbis úgy gondolja érdemben mond valamit a háborúról. Na ezek után nem is tudom mit várjak az új filmétől :)

2006. október 20.

Mehetnék

Este befejeztem a melót és azon gondolkodtam hogy vajon mi a túró legyen. Kondihoz már késő van meg nem kajáltam rendesen, futni zimankó van, meg biztos megint áll a bál a Kossuth téren, a mozifilmek nézhetetlenül szarok. De közelítsűk meg konstruktív oldalról a kérdést: mit lenne jó csinálni?
Úton lenni a holnap reggeli túrára. Ez volt az első és azóta is egyetlen ami eszembe jutott.

És akkor rájüttem hogy túrafüggő vagyok és nincsen segítség :)

Holnap reggel viszont nem lesz túra, vagyis lesz csak nélkülem, én hegeszteni fogok :(

2006. október 19.

"Ezenkívül genetikailag is ugyanahhoz a magyargyűlölő és keresztényellenes rasszhoz tartozik mindkettő."

Ez a kedvenc fejelméleti oldalamról van. Ezek a srácok nem pöcsölnek, kifejlesztettek egy eljárást amivel egyértelműen meg tudják határozni a magyarokat és a keresztényeket -szóval ez is genetikai tulajdonság, figyeljetek és tanuljatok- valamint nyilván meghatározható a magyarellenesség és a keresztényellenesség is. Mitöbb, ehhez nem szükséges DNS-mintát venni a vizsgálati alanyból, elég róla egy kép vagy videó.

Ezeken a megdöbbentő és korszakalkotó felfedezéseken legjobb biokémikus barátaim is csak döbbenten pislognak majd, főleg amikor a kutatók előtárják támadhatatlan érveiket: a "mert csak"-ot és a "kussoljá zsidóbérenc"-et.

Egyébként frankón halad az ELTE cluster webfelületének építése, lassan mi is nyomukba eredhetünk a zseniális felfedezőknek.

2006. október 16.

Less Nándor emléktúra - panorámák

Na felcsűrtem néhány panorámaképet a Less Nándor túrán készültekből.

http://people.inf.elte.hu/hornyakl/bukk/

Mint az közismert, a képek nem adjék vissza a hangulatot, még a korareggeli legelő friss tehénszar-illatát sem :) Mindegy, aki nem jött annak csak ennyi jut.

2006. október 15.

НУ ПОГОДИ!

Péntek este kissé megkésve indultam el a munkahelyemről, mindenféle közlekedési dugókon vágtam át, épphogycsak elkaptam a Keletiben a vonatot. Szép nagy csapattal vonultunk le Cserépfalura. Szerencsére a tornateremben már nem volt hely, így a VIP szekcióban aludtunk (a menza ugyebár). Egész kényelmes helyünk volt.

Reggel 6, nekivágás, a nap még nem kelt fel, de nem is baj mert nagyon nagy hangulata van amikor út közben kel fel. Sajna az eltések közül csak én mentem 60asra. Viszont egyből start után találtam ismerős arcot, együtt toltuk egész sokáig, aztán mondta hogy ő ráér nagyon, menjek csak a saját tempóban. S úgy vala. Ekkorra eléggé széthűzott a mezőny, többnyire egyedül mentem. Aztán a parkolónál kifeküdtem napozni egy fél órára. Egészen kiválló idő volt.

Na és ezután jött a szívás, mert Tar kő elött valahol elkavartam, pontosan nem tudom már hol, de nem fordultam vissza mert szerintem irányban jófelé haladtam. Mégis valahogy 2 órába tellett eljutnom odáig. Pedig futottam is időnként.

Egy túrán csak 1x lehet valamit így elfúrni, úgyhogy mégegy ilyet már nem tettem be. Visszafelé még a célnál betettem egy rövidebb futást, egy túrának ugyanis két méltó befejezése van: futás vagy egy túrázós kispál dal kollektív elüvöltözése. Hát most nem volt más kispál fan a közelben :)

A táj egészen csodálatos volt, akárcsak az időjárás, persze készültek panorámaképek, ha találok nekik helyet valahol akkor lesz URL is hozzá.

A túra szervezése pedig mindent überelt. 60-as távon csak 500 forint volt, és tényleg majdnem minden ellenőrzőponton volt randiszendvics, csoki, üdítő, vagy a délamerikai érdekességek közül valami (ezek a dél amreikaiak is tudnak valamit :)), célban menzaleves, és a EP-őrök is jó arcok voltak.

Hajrá Annának, Daninak és Zalánnak, akik amikor ezt írom, még úton vannak a Bükkben.

Na ez volt szombaton este a helyzet nagy vonalakban, azóta Daniék is célbaértek. 27 óra alatt. Kemény arcok. Én már kialudtam magam addigra, leutaztam Örknyre, mitöbb éppen kezdtem betontkeverni mire ők befutottak.
Hát ennyi volt hétvégén, kicsit rövidítve.

2006. október 12.

Less Nándor, More Hiking!

Na, eldöntöttem, hogy ha a következő hétvégéket csapatfelkészüléssel töltöm többnyire, akkor ezt az egyet biztos hogy nem. Úgyhogy most hétvégén Less Nándor alias "Na megálj csak" a Radikális Túramozgalom tagjaival. Az elvetemültek 100 kilómétert mennek, ahogy Dani magyarázta ez a Bükk déli részén indul és a Bükk aljában cikkcakkozik. Tehát van benne szint benne. 100 Kilóméteren 4400 méter, én csak egy 48 kilóméteres lazítást vállalok, az 1600 méter.

Egyébként ismét az IBM 48 órás hegesztő marathonra készülök, ezúttal a csapattagok hajlandóak némi közös rákészülésre is, szóval van remény.

Most kábé mindenre van remény, ritka amikor minden igy megy.

"Na idő, ezt add viszza
S mondd, mitől van hogy olyan ritka
Mikor nagyjából minden ott van a helyén"
(Lovasi András, költő, énekes, próféta)

2006. október 11.

Gyökér

A szembe-irodában dolgozó arc iszonyat mekkora egy gyökér. Egész nap üvölt és örjöng, mi meg röhögünk rajta. Kiváncsi vagyok mikor veszi észre magát. Mindenesetre megnéztem a cége honlapját és meglepetésemre valami szoftver-cég. Építőiparra tippeltem volna :D Felhígult ez a dolog, bárki lehet már szoftveres.

Közbe valami kettős integrálról szóló dalt hallgatok. Húú, ma még mivel akartok büntetni? :-D
A képen Cauchy van, nem a fenti gyökér.

2006. október 8.

Lokomotív 424

Copy-paste a TTT-ről, redundancia rulez!

Szóval reggel 6:55-ös vonattal startoltunk a Nyugatiból hárman eltések, aztán Vácon 4-re nőtt a létszám, így indultunk el Szokolyáról úgy 8:10 körül. Reggel igen zimankós volt az idő egyébként, kellet egy pulóver, de hamar kisütőtt a nap, csodálatos idő lett, sehol egy felhő. Remélem senki nem maradt otthon ma :) Elég kényelmes tempóban haladgattunk az elején, nekem kicsit tólságosan is kényelmes volt, úgyhogy Danival egy óra mulva elhúztunk a matematikus osztagtól és egy igen jó tempóban közelítettünk Nógrádhoz. Itt meglátogattunk egy boltot hogy legyen energia, beöntöttem a gyomromba egy bébipapit amin a pultos csaj szemmel láthatólag jót derült :), aztán Csóványos felé vettük az irányt csodaszép tájon. A Csóványos oldalában a szederbokroknál persze kicsit elidőztünk megint, a csúcsra úgy fél egy körül értünk fel, itt is elnézelődtünk. Egész tiszta volt a levegő ellátni a Tátráig. Kajaszünet után tovább Nagyhideg hegy felé, ahol már csak innivalóért álltunk meg, indultunk lefelé szintén elég jó tempót tartva.
A cél közelében egészen frankón elvesztettük a jelet, Szokolya mellett a legelőn vágtunk át, itt már kicsit kezdett mindkettőnket a vonat érdekelni, mert volt addig 20 percünk, úgyhogy az utolsó 1.5-2 kilómétert lefutottuk. Persze akik nem tévedtek le a helyes útról azok már ott voltak.
Kiválló randiszendvics és teja után már jött is a vonat és nagyon hamar hazaértünk. Ahhoz képest hogy egész éjszaka nem aludtam és a tegnap esti bulin jól bekajáltam, szerintem kifejezetten jó tempóban toltuk végig az egésze túrát, persze csak ahogy jól esik.
Utána kiválló pizzázás Danival és Gáborral, lekéstem a késői vonatot és nem volt türelmem a mégkésőbbivel menni, úgyhogy hazamentem ma reggel betonozni. Délután meg búcsúba ment a család, hát csodálatos.
Újabban a falusi csűrdöngölős-zenés búcsúkban megjenet a scientológus sátor (egyébként asszem ez eredetileg keresztény hagyomány, de alaposan megkopott). Akiknek a pénz az isten, lemennek hogy a buta parasztemberekből csalják ki ZSét, persze némileg szofisztikáltabban mint a Blaha aluljárójúban a cigajnerek, de sokkal jobb hatásfokkal. Falun meg az emberek szart se tudnak erről az egészről, adatvédelemről sem, se arról hogy a két fémhenger amit kezükben szorongatnak miközben kérdezgetik őket tulajdonképpen hazugságvizsgáló, meg arról se persze hogy tönkretett emberélet / tagszám arányban a scientomókusok messze verik bármelyik történelmi egyházat.
Beszéltem is egy foghíjas scientomókussal, egy percig se tagadta hogy semmilyen istenben nem hisz. Hát én se, csak én nem hittérítek egy "egyháznak", ha már tudom magamról hogy nem hiszek benne.

Az ember azóta rohad hogy nem sikerült elegánsan és jókedvűen áthagva a matamatikai szabályokat megoldani a Königsbergi hidak problémáját, most meg már késő mert nincsenek meg a hidak se. Az emberek mindig kitalálnak maguknak valami bóvlit hogy azt hihessék hogy van fejlődés. Gumicukor, divat, szines dizájn, közben sötétebb középkorban vagyunk mint valaha. Ilyen katasztrófamámor van ma.

2006. október 6.

Ez már megint kész

Egy kis ideje kiváncsiságból bekapcsoltam a google analitics-et a blogon. Csak hogy ki lehet az a "heti 3 ember" aki ide látogat :) Hát legtöbben persze barátaim, mindig ugyanaz a néhány ember, ezt eddig is tudtam, 50 % visszatérő, de nagyon sokan google-ról jöttek.

És mégis mire kerestek a gúglisok? Sokmindenre de a legfrekventáltabb keresőkifejezés a "baszós kisfilmek". Na most ilyen tartalom nyilván nincs a blogomban, az elöbbi szót egy kispál versből szedte, a másodikat valahonnan másik bejegyzésből, de mindenesetre én is lefuttattam a keresést és döbbenten láttam hogy az első helyen van a blogom az eredményben :-D

Örömmel vettem viszont tudomásul hogy a Königsbergi hidak problémaköréről irt ál-intellektuális (ennyire tellik) eszmefuttatásom is sok látogatót hozott. Van még remény, van akit nem a malacfilmek érdekelnek :)

2006. október 5.

Mégtöbb hülyét a térre!

A tegnapi lazítókörről hazafelé muszáj volt betérni a Kossuth térre. Egy öreg nő énekelt és szavalt mindenféle Petőfi cuccot lelkesítőleg. Ha ilyen volt 1848 is akkor jövőre legyen inkáb munkanap a márc 15 :-D Kicsit elvegyültünk a tömegben, aljas kémekként ugyebár, bár most nem betűzte el senki a nevét hogy a szocpárt emberei fel tudják írni, most másféle arcok voltak a szinpadon. Közben elolvastam pár plakátot amit kiragasztgattak a forradalmerek, hát kész voltam attól is. Persze igen frekventáltan szerepelt benne a "zsidó" szó, de mint tudjuk ez nem jelent szélsőséges nacionalizmust, antiszemitizmust, oda volt írva: az igazság nem nacionalizmus. Tulajdonképpen minden plakát mást akart, királyságot, demokráciát, néptörvénykezést, hogy térjen vissza a hét vezér, vallási vezetést, egy közös pontjuk annyi hogy Gyurcsány kapja befele. A szent célért együtt...

És elgondolkodtam, hogy 1848 is ilyen volt-e, és majd 100 év mulva ezeket a barmokat fogják tisztelni és töriórákon szép jelzőkkel illetni, hogy milyen áldozatot hoztak a nemzetért hogy 2 hétig folyamatosan tüntettek. Tragikomikus.

Hétvégén Börzsöny, ez az egyetlen biztos pont az életben. Ez már egyébként a 401. post.

2006. október 4.

Börzsöny!

Igen igen kérem, nem csalás, nem ámítás, immár több mint 1 éve túrafüggő vagyok, arra legalábbis határozottan emlékszem hogy a tavalyi Lokomotiv 42 elött már elvonási tünetek jelentkeztek. Hogy ezt méltóképpen megünnepeljem, idén is le lesz nyomva, most már társaságban persze. A csapat kemény magja. Az elvetemültek.

Közbe meg háború van. Jött a lakás eladója hogy vegyem meg a legányolt bútorokat amik bent vannak. Pedig az egyezségben benne voltak. Sajna a szerződésben viszont nem. Éppenséggel kezdetnek elmentek volna, de hogy egy fillért nem adok értük az biztos, szart se érnek. Hopszáré, egy elkúrás, remélem ennél nagyobb nem lesz, meg több se.

2006. október 2.

Villanyzene

Villanyból van, de azért jó, meg fizetni se kell érte :) Programozós.