Na, időbe tellett életre lehelni a gépemet, de most már ékezetek is vannak, úgyhogy leadom a jelentésemet a Bükk 900-as csúcsai túráról.
Péntek délután 3 körül eltéptem a melóhelyről, még kellett 1-2 dolgot bevennem, mindenesetre kényelmesen elkaptam a 17:41-es vonatot Kelenföldön. Valahol 60-nál csatlakozott Anna is, MÁV-hoz képest szerény késéssel érkeztünk Miskolcra, a buszt még elkaptuk de jegypénztárak már nem nagyon voltak nyitva, amúgy meg kurva drága a buszjegy Miskolcon 200 forint. Igy aztán igyekeztünk takarékosan bánni vele, már amennyire lehetett, nekem 1-et sikerült megspórolnom, a Miskolci Kávéra szántam igy is elég ZS-t.
Szóval pöccre terv szerint értünk Ómassára és kezdtünk felmászni Bánkútra, közben Annát frekventáltan hivták telefonon. Teljesen megértem a szüleit, én is félteném a lányom ha éjszaka a Bükkben mászkálna egyedül egy olyan emberrel aki szabadidejében Váci utcai pincéreket pofoz. Végülis egészen pontosan 23:00 körül elértük a célpontot, csak én nem igazán vágtam hogy melyik is a szállás, úgyhogy kevertünk még egy kört, bemásztunk pár keritésen, leütöttünk pár biztonsági őrt, de ilyen későn ez már nem volt mulattató, úgyhogy Anna felébresztette a Siklub gondnokát, aki meglehetősen barátságtalanul kijött végül, durcáskodott, úgyhogy én nem is mentem be aludni. Ha neki nem annyira fontos az 1200 forint hogy ügyfélhez méltóan viselkedjen velem, akkor aludhatok máshol is. Igy aztán a sipályán aludtam.
Reggel gyülekező, derülnek a dolgok kifele, például az hogy javasolt útvonal az ugyan van, de csak irány, mert konkrétan út nem köti össze ezeket a csúcsokat. A 20-ból csak 4-en megy át túristaút. Az első csúcs után hasznosnak tünt hogy hosszú nadrágban jöttem mert nyakig ért a dzsindzsa amiben gázoltunk, de aztán hamar elfogadhatóvá vállt a terep. Helyenként köves meg meredek, de nem dzsindzsás.
A levegő viszont cefetül párás volt egész nap, nekem meg szar a motor, nagyon melegedik, úgyhogy kell a hűtőfolyadék, ittam mint egy állat, de csak másfél liter vizet hoztam, a fennsikon meg nincs forrás sehol. Na ez volt az első számú hiba. Ötletem sincs mások hogy birják ilyen kevés vizzel :( A 11. pontnál mondtam hogy én innen magánban mert egyrészt ebéd, másrészt innom muszáj. Igaza lehetett annak aki azt mondta hogy egyedül érdemes ezen a túrán menni, tulajdonképpen innen tök jó volt egyedül navigálni a térkép alapján. Na megjegyzem a térkép helyenként egyáltalán nem egyezik a csúcsokon lévő táblákkal illetve az útvonaltervvel.
Ebéd után folytattam az utam, néha összefutottam más túrázókkal, volt aki megszánt fél liter vízzel, életet mentett :) A 16. csúcsig végigmentem az ótvonalon, aztán ott kicsit parázni kezdtema vonat miatt, mert igazából nem sok kedvem volt Miskolcon aludni, akkor 9 kilóméterre voltam a céltól, még egy elkavarás és csövezhetek, úgyhogy inkáb a kék ótvonalon elindultam Bánkót felé. Végülis hiába volt a para mert elég korán visszaértem, azon is hiába volt a para hogy Ómassára hosszú az út mert 40-50 perc alatt lent voltam, a busz meg jött 10 percen belül, az 1-es busz meg azonnal, így több mint 2 órával a vonat indulása elött a Tiszain voltam. Hát szép nagy parás vagyok, szégyellem is magam :) Na meg volt itt olyan is hogy elméletileg egy tesómat el kellett volna hoznom Miskolcról, szóval kavar is volt azért.
Ami üt: Anna és a másik srác aki velünk túrázott ott volt pár percen belül, őket lehozták autóval. Na kész. Hazafelé dumáltunk, olvasgattam (mire nem jó egy még a fejlámpa ugye...).
Szóval tanácsok annak aki megy jövőre:
- hosszú nadrág nem jó, a rövid megfelel bármilyen időben, a dzsindszát ki lehet kerülni (és ráadásul csak kicsivel több idő)
- Nagyon takarékosan a vízzel, legalább 2 liter (nekem 3 :) )
- Úgy érdemes készülni hogy a vasárnap jössz vissza, akkor nincs para a végével, amúgy a 20 csúcs simán belefér 9-10 órába.
Ma így a nyár végén olyan nap van amikor kicsit eltűnődök azon hogy mi is volt idén nyáron. Ha Ferinek hívnának biztosan tartanék félévértékelő beszédet, amire egy Viktor nevezetű hengergetne egy tonna fikát, az összes szarlap erről a nem hétköznapi esetről cikkezne, míg egy Kocka nevű paraszt le se szarná az egészet. Nade vissza a valóságba. Abba a százszor elfúrt szürkébe, hétköznapiba.
