Péntek este még 10 óra körül is megbeszélés tárgyát képezte az hogy reggel hol legyen túra, de úgy alakult hogy maradok a Mátra túránál. Egész másnap reggelig, amikor a vonatom tervezett indulásakor sikerült felébrednem. Még szerencse hogy nem vettem meg előre a jegyet.
Így hát megindultam Csillaghegy felé és út közben felcsörgettem Kisdanit hogy a startnál várjon má meg. Ez nem egy hivatalos teljesítménytúra, hanem a cserkészek egy túrája amire mehet bárki. 48 kilóméter. A csodaszáp időnek köszönhetően hatalmas tömeg szállt le a hévről, igyekeznem kellett a nevezéssel, ami mellesleg pofátlanul olcsó volt, de tényleg, valami 300 forint. Mondhatni jelképes. Nekivágtunk ketten Kisdanival, eleinte nagyon ismerős volt a táj, pont mint a Kinizsi útvonala, itt még jól téptünk. Voltak borzasztóan fiatal túrázók. Hogy tizenéves az hagyján, de annak is az elején :) Mondtam is nekik hogy ez a 48 kilóméter ez nagyon szép munka és hajrá, a célban is láttam őket, le a kalappal. Fent a Dobogókőnél kicsit kajáltunk, üldögéltünk. Különösebb látnivaló nem volt mert párás volt a levegő. Én fügét hoztam az útra, nos erről a következő mérési eredmények születtek: a füge kiválló üzemanyag, de rémesen füstöl :)
Innetől kezdve Kisdani elkezdett lemaradozni, egy helyen leültem hogy megvárom és egyszercsak ott parkolt mögöttem és bagózott. Nekem inkáb mehetnékem volt mint bagózhatnékom, úgyhogy megbeszéltük hogy majd találkozunk, aztán a célban találkoztunk is... Ehh, bagósok.
Szóval valahogy az utolsó EP-hez vezető úton pikoszul elkavartam, nem volt elöttem senki, csak a jelek után mentem, de aztán a jelek elhalványultak és eltüntek. Maradt az aszfaltos út, és még az életbe nem jártam arra. Egy idő után volt egy tábla ami jelezte hogy Lajosforrás, arra. 120 fokban jobbra, előre, találtam túristajelzést, a jelzésen egy idő után eljutottam egy túristaházhoz, ahol volt térkép. Na és itt ahogy gondoltam, kiderült hogy szép nagy kört tettem meg Lajosforrás körül és nem vagyok közelebb hozzá mint az előző EP-nél voltam, úgyhogy úgy döntöttem hogy nincs is kedvem oda elmenni, célba megyek mert Dani már biztosan ott lesz. Ja térerő ilyen helyeken nem szokik lenni a vodafon hálózaton úgyhogy az esélytelen hogy túra közben valakit felhívni, de jobb is így. Köszönöm vodafone hogy az élet ezen távoli darabjait még nem rongáltad meg. Mindenesetre rátértem a cél felé vezető útra, hamarosan megtaláltam a K+ jelet, ami a Lajosforrástól megy a cél felé, lassan utolértem azokat akiket aznap már háromszor utolértem, bebóklásztam a célba, randiszendvics, ilyesmi, Dani is megjött úgy fél órával később. Ezek a bagósok...
Köszi a szervezőknek, ez télleg frankó kis túra volt!
Hazafelé hév, a legdrágább közlekedési eszköz a világon, a fapados repülőjáratok nem tudom miért nem célozták még meg ezt a területet.
6 óra tájban hazaértem, zuhany, kis kaja, valami erőtlen rendrakásféle, aztán 9-kor Deákon találkozó, Gödör klub. Leüldögéltünk a büfében, két együttes szólt jobbról és balról, persze mehettünk volna tombolni az Üllői Úti Közösülés zenéjére, de nem vagyunk nagy rajongói a punk műfajnak úgy látszik. Aztán Colorstar, tombolás. Az új számaik is jók, de persze az Állomadalom című nótát elhúzták a végére mert az üt. Le mertem volna fogadni hogy nem csinálnak annélkül koncertet :)
Aztán rájöttem hogy engem az ágyam sokkal jobban érdekel már mint a további tombolás, így Gáborhoz csatlakoztam hazafelé. 2-3 óra felé már itthon is voltam. Aludtam majdnem délig. Eszek, tanulok, aztán lemegyek kondiba.
A Tündérground koncertjét de kár hogy ilyen későre tették, azt még nagyon meghallgattam volna.
