Balatonátúszás 2007

Na, nézzük... Reggel 6:15-ös vonattal akartunk volna legurulni, erről kiderült hogy IC, úgyhogy az egyébként nem csekély útiköltséget fejenként még egy ezressel megtoldhattuk volna. Nem volt kedvünk, inkáb megvártuk a 7-es vonatot, ami 4 óra alatt megtette a 160 kilométeres távolságot, ami nem kevesebb mint 40 kilométer óránként. Bringával egy ilyen teljesítményhez azért jól jön egy kis hátszél. Állítólag gyorsvonat volt. Rendkívül szinvonalas szolgáltatás a MÁV-tól.
11-re jutottunk oda hogy nevezhessünk, gyorsan, sorbanállás nélkül orvosi vizsgálat, nevezés, lecuccolás, 11:15 körül már vizben voltunk. Megálltunk 2 kilométernél a Turul nevű vitorlásnál, aztán 3.5-nél, és 4.5-nél ha jól emlékszem, lényegesen lassabban haladtunk mint tavaly így csapatban, de sokkal jobban tellett az idő.
A végére még beletettünk egy sprintet meg egy futást a derékig érő vízben, az jól betett, a vége 3 óra 35 perc, ennyi időt én még nem töltöttem folyamatosan vízben :)
A hazafelé útra a MÁV is megemberelte magát kicsit, jött egz expressz, ami egész jól hasított és a helyjegy nem került egy ezresbe csak egy százasba. Na itt eljött nekem a világvége, mert sokat sütötte a nap a fejemet, lekókadtam aludni. Ákosnak is meg nekem is leégett az orrunk, mert azt nem védte a kalap a naptól. Szar érzés.

Ennyi!

Holnap (hétfőn) CS koncert! A zülletéshónapom utolsó eseménye. Úgy biza. 27 éves lettem, és 27 évesen az élet überelhetetlenül frankó, eddig úgy tűnik. Soha nem gondoltam volna amúgy.

Ma bort iszom, holnap nem lesz.