Mese Kőszegről

Elég régóta nem voltam túrázni. Talán a Corvin-80 óta. Azóta a brúder építkezésén lapátoltam, meg bringáztam mindenfelé. Többek közt. Meg persze melóztam. Elég rendesen szar volt.
Szombati meló és téblábolás után felhívtam Danit, hogy vele tartanék Kőszegre a hétvégén. Érdekes társasággal dumáltunk egész úton lefelé, aztán egészen későn, úgy 11 körül betoppantunk a start helyére a tornaterembe. Akkorra már elsötétítés volt, csendben lepakoltunk és megpróbáltunk aludni. Na, ez volt a hétvégén az első szopás, mert kifogtunk valami osztálykirándulást idétlen kiskamaszokkal, akik végigvihogták az egész éjszakát, plusz volt hozzá egy női hang aki megpróbálta őket fegyelmezni mindenféle fenyegetésekkel, persze negatív eredménnyel. Amikor mégiscsak elfáradt a sok kis gyökér és végülis aludhattam volna, akkor megjöttek a nagy gyökerek úgy hajnali 2-3 órammagasságában és természetesen zseblámpával meg mobiltelefonnal -kinek mije volt- belevilágítottak az arcomba. Biztos csak mert még soha nem láttak és csodálkoztak hogy vajon ki ez...
Egy ilyen pihentető éjszaka után 5-kor felkeltünk és lassan (minek sietni) összepakoltunk. 50-es táv kis módosítással Annával és az osztálytársával, meg egy sráccal, aki pont most fejezte be a 2600-adik kilóméterét ebben az évben. Kőkeményen ünnepelte is...

No, a legszebb dolgok a túrán: Ahogy mentünk fel Irottkőre, lassan összefüggő hótakaróra értünk, még hógolyóztunk is. Sajnos a kilátóból semmit nem lehetett látni a köd miatt, de azért felmásztunk, a diannás cukorból meg vámoltam rendesen mert rohadtul éhes voltam akkorra. Amikor alacsonyabban voltunk és nem egy felhőben, akkor nagyon szép kilátásunk volt a tájra, a tarka fák. Talán az utolsó igazán szép őszi nap. Tettem is fel a fuckr-re egy kicsit sötétre sikerült panorámaképet.

Sötétedésre értünk be Kőszegre, kaja, pakolás, irány a vasútálomás. Még útküzben meglátogattunk egy nagyon elegáns cukrászdát süti ügyben. Tortaszelet, süti, hogy megjutalmazzuk saját magunkat, majd befutottunk a vasút állomásra, ahol még egy teljesen részeg arc (és valószinűleg gyenge elméjű is) elkezdett kötöszködni Danival a sála miatt. A vonat olyan volt mint egy BKV-járat: nem működik a lyukasztó, esetleg jön ellenőr bunkózni.
Az IC körülbelül 11 évig kocogott velünk hazafelé, ebből 9 évig külön egy pusztában állt és várt valamire. Mi főleg aludtunk ezalatt. Pontosabban én csak próbáltam aludni, többnyire az életem dolgain gondolkodtam, valamennyit sikerült is talán behozni a végiggondolnivalómból. Talán lehet mégsem kéne, olyan jó amikor az ember élete csak úgy megy magától és nem kell tolni mint egy öreg trabantot. Vagy esetleg nem megy és ott rohad az út szélén.