2008. augusztus 4.

elszámla, izé

A számlával együt kaptam egy cetlit, amit félredobtam, de a pénztáros rámtukmálta, hogy azzal megfogdoshatom Isten lábát. Elindultam hát az üzletházban és néztem hogy hova kell bedobni, kis keresés után meg is találtam. Kétszer kanyarodott a sor a böszmenagy ojjektum körül, mint a plázajárók Mekkájában. Odamentem a sor végén egy lányhoz és odaadtam neki a cetlit, hogy tessék itt van mégegy, ő meg nézett hogy "És ha te nyersz?" Kicsit mintha hülyének nézett volna...
Én már nyertem. Nekem jobb szórakozásom is van, mint Isten lábát kajtatni.

A mai nap tanulsága: határidők vannak a magánéletben is, amiket a megrendelők be is tarttatnak.
Zenei aláfestés: Samuel Barber: Adagio for Strings

Nincsenek megjegyzések: