2009. november 22.

termék

Átvettem a project eredményét, ami fizikailag egy nagy ronda varangyosbéka. Igazából akkor még nem gyanakodtam, odacsűrtem a többi genya közé, de pár napon belül az ügyfelek panaszkodni kezdtek, hogy gebasz van a szőke herceggel, nem megy az alapfunkconalítás. Ja hoppá. Ez lenne az? A gyártó visszaszólt, hogy persze ez rendeltetésszerű, különleges feature-ként a varangyosbéka csók hatására átváltozik szőke herceggé, így ilyen kompakt formában szállítják le. Mondtam hogy jól van akkor jöjjenek és azt a puszit nyomják már oda a béka orrára, de és itt kezdődött a gubanc, hogy ők ezzel a részével nem foglalkoznak. A management is közbelépett, mondták hogy ebből a dologból a hónap végére szeretnének stabilan működő szőkeherceget, ezért vagyok felvéve, oldjam meg. Mondtam hogy hát jó, ezt a dolgot itt kidobom vagy valami és hajtok valahonnan egy szőkeherceget, nem olyan nagy ügy. Csak hát ez egy többmilkás befektetés volt, _kész_ van, miért is kéne kidobni? Ja, mert ez a lusta dög irígyel tőle egy puszikát?

Na, most ott tartok hogy találtam hozzá egy plasztikai sebészcsapatot, aki pár hónap feszített munkával tudna belőle homo szapienszt faragni. Hát azért már ez is igéretes, viszont a határidő az bukó.

De most őszintén... miről beszélünk? Minek néztek engem? Ne szopass, hogy királylánynak!

1 megjegyzés:

Renszarv írta...

Hát így megy ez. Hehe.

De mi?