Margita

Pont 3 éve a Margita volt az első teljesítménytúrám. Herr Lehrerrel (mein Bruder) lenyomtuk kapásból a 40 kilóméteres távot, olyan frankón elfáradtunk hogy alig tudtunk hazabotorkálni az Üllői úti az albiba, nameg olyan mocsok kajásak voltunk hogy egy hatalmas pizzát befaltunk. És másnap is csak a zabálás ment, alig éltem. Azt hiszem az volt az első alkalom hogy Herr Lehrer megesküdött hogy nem csinálja ezt az őrültséget.
Dehogynem :)

Na, a mai napom lustán indult, eredetileg 6kor akartam kelni, de csak a 7 jött össze, 8-ra kint voltam már az Örsön de csak 8:30-kor indult hév, így csak 9:20-kor tudtam elstartolni, 20 perccel a határidő után. Az a lényeg hogy ilyen rutinos vagyok ennyi túrázás után :-D
Egész hamar utolértem a seprőembereket, köszöntem hogy én voltam az utsó. Aztán ezzel a lendülettel ment az egész. A terep sajátossága hogy szinte nulla emelkedő van benne, ami meg van az nem olyan lihegős fuldoklós hanem csak úgy jól esik, szóval ennyi minimum kell bele. Valahol találkoztam egy csapattal akik első 40-es túrájukon voltak. Na itt érdemes lett volna a hittérítés jegyében pár biztató szót mondanom, hogy mekkora királyság ez az egész, hogy kicsit kiszálsz a mókuskerékből, kicsit kimész a természetbe, beengeded azt a nyugit ami ott van kint, esetleg dumálsz egy jót a barátaiddal, kitalálsz valami észbontóan újat a következő hétre, meg jól elfáradsz persze. Agyilag, lábilag. De csak ennyi jött ki hogy "soha nem felejted el az elsőt" :) Dani retorikai képességeiből nem sok ragadt rám :)
Na, aztán ott volt a pihenőpont 20 kánál, kicsit letelepedtem meg elkortyoltam pár teát, zseniális tea, kicsi citromkockákkal, nagyon ért hozzá valaki. Tovább bóklászva a 30 kánál megint zseniális tea, egész citromkarikákkal. Na itt már csak 10 ká volt hátra, és gondoltam hogy ez nem lesz jó, mert nem fogok elfáradni a végére, úgyhogy az utolsó EPtől lefutottam a hátralevő távot. Na így az elfáradás is megvolt :)
Nem tréfa, a 40 kilóméter kevesebb mint 6 és fél óra alatt lement.

Király dolog a Margita túra, a szervezés is jó, meg ez a kis koratavaszi/későtéli hangulat, nagyon jó volt. Nem tudom hogy ez most akkor a harmadik vagy a negyedik teljesítésem volt, de jövőre valószinűleg inkrementálom a számlálót megint.

Fénykép egyetlen egy sem készült. Lemerült a gép az első kisérletnél, szóval megintcsak példa a gyakorlott túrázó rutinos dolgaira.