Egy rövid mese Rambóról

Rambó megtorpant. Döbbenetes dolog történt vele: kifogyott a töltény a gépfegyveréből, pont támadás közben. Nem arról van szó, ha lett volna hozzá kedve hogy mégtöbb gonosz kommunistát öljön, akkor lett volna hozzá töltény is, de pont akkor nem volt. Leült egy kicsit elgondolkodni a dolgokon, közben a gonosz kommunisták jól bekerítették.
Rambó ekkor, egy szintiszta megvilágosodós pillanatban rájött hogy ez az egész film egy istenverte szar és hogy a nézőknek a kurva nénikéjüket, de hát nincs más hátra mint előre. Happy end kell a rohadékoknak. Ettől hirtelen megint lett töltény a gépfegyverében. Vagy nem is, tudok jobbat, igen: gyalogsági műanyagkanállal vágta ki a gonosz kommunisták szivét, így jár a demokrácia minden ellensége. Ehe.

Mi ebből a tanulság?
Na mi?

Amerikai mega-giccs rovatunkhoz volt balszerencséd, szevasz.

Kultúrális izé...

A múzeumok éjszakájának az a felső határa -amit már elért- hogy elég nagy érdeklődés esetén reménytelen egynél több múzeumba bejutni, míg a jegy amúgy hétköznap olcsóbb is. Szóval az ügyfelek számának növekedésével nő az ügyfelek elégedetlensége. Így megy ez, helyette elmentünk megnézni egy francia művészfilmet, Transylvania címmel. Ja az volt a kitétel hogy az első művészfilmet megnézzük, és nincs válogatás. Egy félelmetesen ronda arcú francia lányról szólt, aki egy szemet tetováltatott a tenyerére. Végigtombolta a filmet, engem borzasztóan zavart az egész, meg nem is igazán Erdélyben játszódott mert alig voltak benne székelyek (mondjuk mit is várunk azoktól akik a trianoni békeszerződés kitalálói oktattak történelemre...). Inkább cigókkal volt tele, lejmoltak, szétbarmolták egymást, magukat, meg minden mást. Szóval ugyanaz mint rendesen. Viszont nagyon jó zenéje volt a filmnek, az az egy királyos volt.

Hangulatjelentés: a nép rázizzent hogy paraszt, nagy a letargia és a önmeghasonlás, de már dolgozik a marektingbrigád valami katartikus élményen a film végére. Csak nézek ki a fejemből, nézem a filmet, kiváncsi vagyok hogy mi jön, kicsit szorítok is Kockának, ennek a suttyó városi-parasztnak hogy valami frankó dolog történjen vele, bár tartok tőle hogy most valami nem jó fordulat jön már megint. Annál nagyobb lesz majd a film végén a vidámság, nem?
Nem hát.

Büntető

A legdurvább büntetés ha sajátmagam szerény társaságában kell töltsek egy napot. Eddig 2, még 2...
Na ilyenkor írok ilyen szarokat :)

Túra, végre

Eötvös 50/30

Reggel 6:10-kor csörren az órám és lebóklászok a számítógépemhez, ott virít rajta Dani üzenete hogy reggel 6:40-es hévvel indulnak ki Pomázra. Hát nagy hévvel én is összecsaptam a cuccomat és bringára pattantam, valahol Árpádhídnál találkoztam is azzal a hévvel amin utaztak. Kifelé a városból viszont szembeszelet kaptam bár így is kiértem Pomázra úgy 7:15 körül, na itt olyan kihívásokkal kellett szembenézzek hogy például hol vannak a többiek, de szerencsésen rámtaláltak. Felismerték a csodaszép bringámat amíg bevásároltam :)
Lindával kicsit elhúztunk mert Linda nagy harcos (láttátok a filmet, na... még annál is inkáb), Dani csak valahol a Rám szakdékban ért utol minket, akkor már Ákos nélkül jött. Ákos megint kiszált a térde miatt :(( Na innentől hárman, lazítós tempóban, mert Dani sem érezte az erőt. Szerdán este csináltunk egy olyat hogy egy kör a Margit szigeten, utánna fekvőtámasz, egy erős sprint, és a sprint után egyből a második kör. Eddig ez az egyetlen ismert módja annak hogy hogyan lehet Danit kifárasztani.
Na és innen kicsit sántkálós volt Lindának, izomlázas Daninak, nekem meg rohadtul meleg. Teljesen egyetértettem azzal hogy Dobogókőnél tovább ne menjünk, onnan már úgy sincs semmi extra. Úgyhogy punnyadtunk egy hatalmasat a fűben Dobogókőn amíg meg nem jött a busz, aztán legurultunk vele Pomázra. Itt én berohantam a célba a biciklimért, a szervezők meg olyan jó arcok voltak hogy megadták nekünk a 30 kilóméter teljesítését. Jelvény, emléklap, minden.
Fagyi-teszt, dumcsizás, aztán Hév vs Gepdia sebességteszt.
Pont egyszerre indultunk el Pomázról, mire kikeveredtem a parkolóból addigra kapott egy olyan 2-300 méteres előnyt is, de egy megálló után behoztam a lemaradást, mire a városba beértem addigra már magam mögött hagytam. A belvárosban maradtam le, mert ott sok volt a keverés, meg a Margit híd rossz oldalára mentem fel, a bicikliseknek elkerített terület az északi oldalán van, így pont ugyanakkor értem a Jászaira mint Dani. De érhettem volna oda hamarabb is persze :)

Most következik a következtetés: számomra ez az eset tökéletesen bizonyította a biciklis közlekedés totális felsőbbrendűségét a koszos-büdös és drága BKV felett.

Képek is vannak, majd feltöltöm.

Kisérlet

A héten pszichológiai kisérletet hajtottam végre önmagamon, az eredmény páratlan siker. Kipróbáltam néhány új memetikai fegyvert az agyamon és fantasztikus pusztításokat végeztek.

Háborúról, áldozatokról, törpökről...

Agyilag megterhelő ez a dolog mostanság. Holnap találkozó valakivel aki nagyon utál, és remélem most az egyszer szeretni fogja a ronda arcomat. Ilyen kispolgárias dolgaim vannak. Rühellem is magamat érte.
Amúgy meg kit érdekel :)

"41 éves vagyok"

Folklór gyüjtemény következik.
Ebbe a Práter utcán sétálva botlottam bele. Egyébként az arc volt már olyan elhasznált hogy akármennyit is kinéztem volna belőle, egy szintén használtas asszony társaságában mentek elöttem.

- 41 éves vagyok, én már vótam minden... én már voltam strici!
- Há vót ez már minden!

A stricik élete se csak játék és mese - ezek szerint. Kicsit mesterkélt jelenet, mert ezt a nő ugyan kinek mondhatta ha nem a közönségnek, de van jobb, tessék:

- A méhem fáj. Nincs aki megb.sszon.

Ez egy félelmetesen lelakott arcú nőtöl származik, aki a házban lakik és a lakók nagyon utálják. Szerintem igazán kifejezi a "felköpök és aláállok" életérzést, és csupán pár szóval. Azt hiszem a költészet rendelkezik hasonló attribútumokkal, ilyen nagy kifejezőerővel.
Ez a még nem teljesen agyonszocializált kerület egyébként bővelkedik az ilyesmiben, igazi folklór-kincsesbánya.

Nyócker

Épp most tettem ki egy besurranótolvajt, persze miután megvendégeltem, hiszen vendégszeretet meg miegymás. Meg volt ijedve, mert a konyhakés ott volt a kezem ügyében. Persze szinészkedett valamit, hogy cukorbeteg, ezért az alakításáért kapta a narancslét.
A torkára kellett volna tennem a kést, persze barátságosan, de hogy tudjuk mindketten hogy mindketten tudjuk, és ez már ne legyen félreértés. A tiszta és egyenes beszéd hatalmas luxus jogállamban, csak az engedheti meg magának akinek orvosi papírja van róla.

Rasszista dolog, majd ha egyszer a peace-love hippiszar elönti az agyam akkor ki fogom cenzúrázni, de kevés annál idegesítőbb dolog van mint amikor egy roma azt mondja az ember bringájára hogy szép. Tudom hogy szép, nem kell ilyesmivel rombolni a gyenge társadalmi fejlődést.

Eztet mosant a sátán mondatja velem, személyesen. Itt űl, azt üzeni nektek hogy: helló.

A mini szigetállam 2004 októberében került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy a pedofília amolyan népszokás. A kiszálló új-zélandi rendőrség 4 személyt (a 15 fő munkaképes férfilakosság több mint egynegyedét) – magát a helyi kormányzót is – előzetes letartóztatásba helyezte. Az ügy kimenetele nem ismeretes.

Ugyanakkor viszont...

Minden pitcairni lakos a Hetednapi Adventista Egyház tagja.

Önkényesen összeválogatott idézetek rovatunk jelentkezett.

10 millió magyar

Az anyaszomorító Karib tenger kalózai után muszáj volt megnézni valami egyebet, így hát beszereztem Al Gore filmjét. Nem tudom mi a magyar címe, amerikaiul An Inconvenient Truth.
Végig tipikusan amerikai oldalról nézi a globális felmelegedés kérdését, a végén még ilyenekkel jön fel, hogy egy ilyen okos nép, aki képes volt elrepülni a holdra, legyőzte a kommunizmust (lol), függetlenséget kiharcolt, rabszolgákat szabadított fel, ilyesmi, biztos lesz olyan okos hogy megállítsa a felmelegedést. Elég egyszerű hogy ez a zseniális nemzet miért nem fogja megtenni: a holdraszálláshoz szükség volt 4 bátor emberre és párezer nagyon okosra, ez még csak összejön 300milkából, a gazdasági kanyarhoz ehhez több kell, mert amennyi akkor megvolt az még most is megvan söt több is, mégse kanyarodik semerre.

Amúgy érdekes számadatokkal támogatta meg a prezentációját, szép munka, a személyes részeket meg áttekertem. A magyar vonatkzásáról meg annyit hogy mi még mindig az amerikai álmot kergetjük középeurópában. Egy ilyen zsebkendőnyi területen legyen annyi autópálya mint amerikában, meg annyi autónk is legyen, és persze ragaszkodunk a 10millió magyarhoz, egy szállal sem lehet kevesebb, csak több esetleg. Tömeges méretekben elterjedt megalomániás gondolat, ezen a területen soha nem élt ennyi ember egyszerre.

Velence 35

A növények két fő rendszertani ágát: gaz és virág, többféle definícióban használhatjuk:
Közgazdász: "A virágot pénzért vesszük a boltban, míg a gaz ingyen nő."
Jogász: "A virág az az, amit ha leszedünk megbüntetnek."
Bölcsész: "Virágra tekintve kicsi szívem vidám dobbanása, ragyogó örömmel..." (hiába no, nem volt köztünk egy bölcsész sem)

Dani összegzése a szombati túrán elmondottakról.
Igazi királyos dolog volt a túra. A távot kicsit bele kellett hajtogatni a Velencei dombságba, szint se fért bele sok, de nagyon jó kis baktatós nap volt. Ez volt a minusz első teljesítésem mert tavaly neveztem de nem mentem be a célba, idén meg nem neveztem de bementem :-)
A vizre figyelni kell, mert csak úgy 20 kilóméter körül van csap.
Pákozdon a cél mellett a fagyizóban zseniális a fagyi, érdemes kipróbálni, majdnem olyan jó mint a szentendrei.