Hősöm tere

Na azért kaptok valami tényleges irodalmat is, ne csak tesco-gazdaságos borítsa az asztalt. Részlet Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényéből amire link lejjebb található és tessék elolvasni.

Mit akar ezzel mondani, kérdeztem. Nem hiszem, hogy ismernék bármilyen Kálmánka bácsit.

Bármilyent nem is, válaszolta Tubica, de a Hulla a Balatonban-t azt csak én tetszettem írni, nem?

Nem, mondtam, bár egy A hullámzó Balaton című novellát, azt tényleg írtam.

Úgy is lehet mondani, bólintott nyájasan látogatóm, neki mindegy. Lényeg, hogy azt én írtam, amiben a fönt nevezett Kálmánka bácsi szépen bediktálja az életét, satöbbijét. És nem kell tettetni a mauritiusi dodót, kistestvérem, mondta, mert az fuckot se segít, hanem tessek elmondani, amit tudok, de gyorsan!

Nézze, az biztos, hogy se nem róka, se nem nyúl, meg hogy mimimi, de ennél többre én se emlékszem, mondtam hirtelen ötlettel, mire látogatóm erőltetett, idegbeteg jókedvet mutatott. Összegörnyedt, zubbonyát kigombolta, s úgy kuncogott, akár egy kórházi fokhagymaprés.

Kruhaha, mondta, kruhahaha, hát az egyébként kész röhej lesz, ha én vélük örökké ilyen feledékeny leszek. Meg fasz. Ők barátkoznak, én meg ódzkodok? Lenézek? Két napig nem nyitok se ajtót, se ablakot? Hát milyen hozzáállás az? Mellesleg nem fogom elhinni, de ha valakit jégcsappal szúrnak agyon, annak annyi nyoma se marad, mint a légyfing. Hogy ezen el-e gondolkoztam már. Vagy a szegény házmesterünk esetén. Akit effektív kannibalizmussal vittek el, ő ezt ismerős ápolóktól tudja. Mert találtak neki a mélyhűtőjében ezt-azt. Szőröstülbőröstül, ha értem. Maguk a nyomozóhaverek is el voltak képedve, akik kijöttek helyszínelni. S most elmekórház, elmebörtön.

Le kellett ülnöm, hogy ne lássa a lábamat remegni.

Jól van, na, szerencsére ez a miénk egy kissé más eset, fújt egyet látogatóm, én nékik szinte egy ölükbe pottyant megtiszteltetés vagyok, bár ez nem az én érdemem teljességgel, hanem a farkcsíkmirigyemé és az övé. Különben is: „sej, a galambostort türelemből fonják”, ez magyarul nem jön ki jól, viszont azért jegyezzem meg! Apropos, megjegyzés! Hát az agyam megáll, csapott a pisztolytáskájára Tubica, a nyelvemen van, valamilyen faszi meg nő, ezek ugornak ki, csak más szavakkal. A zöldleveles bokorból. Ez a bokor is egy konkrét izé, mintha Lipton volna vagy Kamilla, na mindegy, van időnk, hál’ isten, még nem olvadnak a jégcsapok. Bár kiesni akkor is ki lehet.

Bizonyára, mondtam epésnek szánt hangon, és éreztem, ahogy az agyamból lefut a vér.

Szóval, a Kálmánka bácsi érdekel minket, tesókám. Hogy mi volt a trükkje, a módszere, a lóizéja, sorolta Tubica, és szépen húzkodta le az ezüst bokszerkesztyűit. Nekem elárulja, mondta, hogy alapjában véve ez az érdeklődésük főcsapása, a többi csak tollpúder, szezámmag a lószaron, úgyhogy ezt most ne vicceljük el, ha kérheti.