Keleti Bakony 35 beszámoló

Szóval, hogy is volt...
Reggel 6, bootolok, cucc fel, metró. A metróban valami furcsa fazon egy csajt molesztált éppen, figyeltem nagyon hogy kell-e ütni, de a csaj nem szólt hogy üssem. Én meg békés ember vagyok alapvetően, ilyenmód elkerültük a konflikutus kiszélesedését, s lőn béke. A fazon különben sem volt erőszakos csak igen perverz, se hát a békéért ilyesmit el kell viselni. Bizonyám. Mert a béke egy szopás.
Egy nagyvárosban minden második ember ketyós. Ez az alsó becslésem.

Nade félre az offtopikkal. 6:50-es busz, Zalánnal dumáltunk végig, ülőhelyünk is volt, tiszta lelkiismeret furdalásom volt miatta mert nagyon sok ember kellett hogy álljon. Heringkonzerv 4 keréken, már csak olajat kellett volna önteni rá.
Leértünk Bodajkra, regisztráltunk indultunk, csatlakozott hozzánk egy túrázónő, haladgattunk. Csak így az elején valahogy ez nem az én tempóm volt. Mondjuk volt benne pár létrázás is ami lassít, meg szűk ösvény hogy nehéz kikerülni az embereket, de aztán 5 kánál mégiscsak mondtam hogy én átlépek hiperűrsebességre mert mostmár télleg mehetnékem van.
És akkor belehúztam, nagyon szép völgyben, erdőn és patakon át vitt az út és az időjárás is közel ideális volt egy túrához. (mondjuk nekem tág az ideálisnak számító tartomány :)) Szóval igen jól éreztem magam és jól haladtam előre. Később egy pécsi kőkeménytúrázóhoz csatlakoztam és szintén igen jó tempóban toltuk előre. Nem sietek, csak emelkedés kevés volt a távon, szintben meg ilyen a tempóm.
Bakonykúti (amit folyamatosan Bánkútként emlegettünk, hiszen csak 300 kára van tőle) ellenőrzőponton 19 kánál kiválló minőségű randiszendvics és szines üdítő várta a túrázókat, nagyon jól esett. Még pár percig kerestük a OKT pecsétet, (megoldás: a buszmegállóban van a településtérkép oszlopán kis fadobozban) aztán tovább indultunk. Igen hamar, úgy 6 káemperhás átlagot diktálva elértük Eszenyi-rétet, engem nem sikerült rábeszélni az 50-es távra (így is elég későn értem haza), úgyhogy elbúcsúztunk, én a szallagozás mentén már csak 8-9 kára lehettem a céltól. Innen kicsit monoton volt, szántóföldek, ültetett erdők, de hoztam magammal az út elejének a hangulatát úgyhogy ezzel nem volt gond :)
Volt valahol egy kódszám is amit meg kellett jegyezni szántóföld szegletén, PJ06NL. Úgy látszik sikerült megjegyezni, pedig senki se kérdezte a célban.
Ja és a célban kiválló virsilvel lepték meg az érkezőket, igazán jól esett a gyomromnak.
Igen kiválló túra volt, még ha ilyen rövidre is vettem. Szép táj, jó útvonal pontosan és egyértelműen kijelölve, jóarc pontőrök, randiszendvics és virsli, szóval érdemes elmenni rá jövőre is. Amennyiben lesz rá pénz, mert mint hallom sajna a diákjegyeket megszüntetik januártól. Túrázni valószinűleg csak oda fogok járni ahova eljutok 4-5 há alatt bringával.

Valamelyik pontnál a pecsét tintáját rátöröltem a nadrágomra és erről eszembejutott hogy milyen jól néznek ki a túrapecsétek egy bundeswehr nadrágon, elkezdtem ezeket is gyüjteni. 200 kánként mosásnál majd kicsit ritkulnak.