500

Had legyen itt egy ilyen blog a blogról dolog, mert ez pont az 500. bejegyzés ebben a blogban. Két és fél évvel ezelött azért nem gondoltam volna hogy ennyi szart össze tudok hordani. Mostantól amúgy inkáb csak a túrabeszámolók mennek fel.

Megvan persze a bringám, nem az IronMan lett, hanem egy teljesen fekete Gepida. Nagyon jól megy és csodaszép szerkezet, alig 10 kiló az egész. Érdekes egybeesés hogy a 400. post körül a lakásom lett meg, kiváncsian várom hogy mit hoz a jövő...

Végülis milyen lesz... milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe?
Nem tudom, és mégis ha valamit tudok, hát ezt tudom. Egy forgó folyosó, egy nyílegyenes labirintus, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény hogy repülünk.
(Számomra ismeretlen eredetű szöveg a Korai Öröm Unflyable című számának végéről)