Túra helyett

Péntek este még úgy fél kilencig melóztam (fusi), aztán Kisdanival futottam össze a Keletiben, ő a Lemaradás 100-ra volt úton, este nálam parkolt. Egy pizzát bekajáltunk, aztán punnyadás, de így is csak 4-5 óra maradt alvásra. Reggel a metróig lementünk, innentől én bringával dél felé. Felderítési feladat, a küldetés célpontján megtalálni az élet értelmét.
Mivel itt még alaposan sötét volt, villogóm meg nincsen, nem ülhettem fel a bringára, mert a rendőrök jól keresnek abból ha mégis. Hát nem egyszerű kikeveredni a városból, az idő fele azzal tellett hogy Gyálra kikeveredjek, onnantól azt lehet mondani hogy havaj volt :) A kedvenc hidrogénbombám már az Ócsára vezető úton kacsintott rám, itt volt egy zöldségesbolt, tulajdonképpen semmi egyébhez sem közel, semmi más nem volt ott, éppen ezért ideális helynek tünt egy reggelihez. Betöltöttem a majomreggelit, közben egy öreg rakodómunkás nézegette a bringámat hogy milyen királyosan néz ki. Hát igen királyosan néz ki. Ócsától kezdve mondhatni extra-havaj volt az út. A minősége ugyan nem, de viszonylag kevés autó, viszonylag kevés navigáció, mert itt a lajosmizsei vasút mellett visz az öregországút. Ez elméletileg (a táblák szerint) egyenesen Örkényre vezet, gyakorlatilag inkáb csak Hernádra. Hernád elött beletorkollik az 50-es útba, ahonnan kezdve 2 kilóméteren keresztül tilos biciklizni, amig a Dabasról jövő erdei út be nem kanyarodik. Hogy ez kinek jó, nehéz megmondani, de tapostam keményen hogy nehogy pont itt fussak össze egy egyenruhás piócával. Innen meg már percek alatt célba értem.

Szombat azzal tellett hogy az öreg házat bontottuk. Voltak áldozatok, szögbe léptem, megharapott egy darázs, meg ilyesmi, de csodaszép napsütés volt, jó volt kint lenni a levegőn. A régi falvakra jellemző közösségi munka volt, hatalmas hangulattal. Átjött a szomszéd srác is, segített lepakolni a cserepeket, aztán megállt a házuk elött egy másik srác autóval, átkiabált neki hogy jöjjön ő is, és jött. Egy teljesen idegen csákó, soha nem láttam elötte, de jött segíteni, ez az igazán frankó dolog a falvakban amit a városiak többnyire (de nem kivétel nélkül) elfelejtettek.

Hétfő reggel visszaút Pestre. Inkáb Hernádon keresztül indulta, így szerintem valamivel hosszabb, de autómentesebb (ami nagyban növeli a túlélési esélyeket). Egy óra alatt tekertem fel kényelmesen Ócsáig, ami a féltáv, itt úgy gondoltam hogy szivesen megtakarítanám a szombat reggeli szívást a külvárosi közlekedéssel és begurulok vonattal. Jött a vonat, felszáltam, ez a koszos szaros másodosztályú marhavagon, ami Lajosmizse felé jár. A másodosztályú marhavagonokról még azt tudni kell, hogy az egész szerelvényen tilos a dohányzás, mert a szalma könnyen lángra kap a menetszélben és pillanat alatt kisütia zsírt a sok baromból. Jött egy nő a kislányával (lehetett vagy 13) mindketten rágyujtottak, megkértem őket hogy menjenek egy fülkével arrébb cigizni. Az öregnőn látszott hogy nem is érti hogy mit kértem, a kiscsaj mondta neki hogy menjenek. Megdöbbentő amikor valaki ilyen finnyás dolgokat mond másoknak férfilétére hogy nem akarja az ő koszos levegőjüket szívni meg nem akar büdös lenni. Aztán jött egy napégette arcú paraszt a fiával, ő elhatározta hogy itt fog bagózni és kérésre se megy arrébb. Ezt meg is magyarázta, és a magyarázat érdemel egy idézőjeles bekezdést:

"Mi dohányzók is dolgozunk annyit az országért mint ti."

Szóval amit az aglomerációban soha nem kedveltem az az emberek értelmi szintje, úgy döntöttem hogy inkább bringával megyek hazáig. Úgy se jött még a kalauz, megúsztam a párszáz forintos vonatjegyet, a MÁV-ot meg nem sajnálom, csak a vasútat. Visszafelé találtam valami bicikliutat, de hamar elveszett. Lehet hogy mégis van valami értelme beszerezni egy budapesti bicikliutak térképet, gondolom van rajta egy piros vonal hosszába meg egy keresztbe, az jelzi a bicikliutat.

Sajnos valószinűleg jövő héten is lemaradok a túráról, megint bringázás lesz helyette, meg építkezés. Így lesz ez ezen a nyáron többnyire.

Azért elgondolkodtat a dolog, hogy vajon Magyaoroszág szól-e bármi másról, foglalkozik-e bármi mással mint az autók. Talán, de nehéz megtalálni az egyebet benne, pedig én keményen próbálom.

Furcsa, hogy amikor a szittyák mondják hogy ébredj fel Magyarország, akkor az ember jót derül rajtuk, mert hülyeségeket hordanak össze, pedig az ország tényleg valami amerikás állomvilágban él.