2007. április 22.

Alternatív megközelítés

Sárga 70/40/20

Teljesen alternatív megközelítésből, én ugyanis pontőrként egész nap az Újlaki hegyen sütettem a hasam a nappal. De kezdjük az elején.
Tavaly jött az ötlet több embertől az elte listán is hogy legyen már egy saját túránk, ez lett a Sárga, ami Esztergomtól követi a sárga útvonalat. Kurva sok meló volt benne, remélem látszott. Nem ám baszakodni rajta, ezek a dolgos arcok már hónapok óta jártak bejárni, felfesteni, lemérni.
Szombaton még egész nap melóztam, aztán este 8:30-ig még órán voltam, hazagurultam és elkezdtem összepakolni. Térkép, papírok, pecsét, szallagok, kaja, víz, tinta... mindig minden túrán otthonfelejtek valamit, de ha nem a cipőm az, akkor még simán végig lehet csinálni, most viszont mással tolok ki ha valamit elszúrok. Dani hívott éjfél elött hogy már nagyon sok embert elindított, nekem kemény lelkiismeret furdalásom kezdett lenni hogy a túratársaim kint vannak én meg most lefekszem aludni. De lefeküdtem aludni, és aludtam is 3 órát.
Reggel 3:20, nyergeltem a bringám, 20 perc alatt átértem Budára Gáborhoz, akinél leparkoltam a kecskét, innentől a BKV becses szolgáltatásával jutottunk Hűvösvölgybe. Köszi Békávé, az Isten fizesse meg :) Ezalatt kiderült a nap első bakija, a telefonom azt mondta hogy heló.
Hűvösvölgyből gyalog mentünk ki Virágos-nyeregig, aztán innentől szallagoztunk. Sárga krep-papír szallagok. Végigszallagoztuk itt követtük el a nap második apró bakiját, kiegyenesítettünk egy kanyart a sárga útvonalon, jó 50-100 méterrel az útvonal alatt. Pontosabban ez a világhatalmi tervünk része volt, de valaki rájött és arrébb rakta a szallagokat. Ne aggódjatok, van B-tervünk a világuralomra. Leparkoltunk az ellenőrzúponton, ekkor már 6:30 volt kábé, bő 40 perc a pont hivatalos nyitásáig. Az első ember 6:50-kor állított be, kemény tempó.
7-8 óra között kedtek el igazán nagy számban jönni a 70-es túrázók. Voltak páran akik a szallagozást kifogásolták, én vissza is mentem és mégjobban kiszallagoztam, de jelek is voltak a fákon. Sokféle baja volt az embereknek, összességében én azt vontam le hogy aki nagyon fáradt volt már és nem tudott eléggé odafigyelni, az nem tért le a sárga útvonallal együtt a murvaútról ami a Hármas-határhegyre vezet. Minderre rájátszott az is hogy sajnos ez a sárga szín nem valami feltűnő a sok zöld lomb között így tavasszal. Ezt mondjuk tudhattuk volna előre, de annyi más dolgunk volt.
A nap amúgy kellemesen tellt, Gábor írt, én pecsételtem, vadonatúj tintapárnám, csak erre az alkalomra vettem, meg az OKT-re amit majd lassanként végigcsinálok ha lesz időm. A reggeli enyhe zimankót kellemes, nem túl meleg napsütés váltotta fel, kis szellővel, minden irányban szép kilátással. Lent siklóernyősök gyakoroltak, érdekes volt a sok szines muslinca.
Jöttek ismerősök egész szép számban. Volt akit csak arcról ismerek, volt akivel sokat túráztam együt, örültem az arcoknak. Szerintem ha valakivel az ember sokat megy együtt, akkor valószinűleg összebarátkoznak. A sok szívás, meg az ilyenek, attól van, nem holmi macska-tappancs testvériség. És télleg: a legtöbb barátom túrázik. Ezzel most nem a matematikai levezetést akartam megúszni, csak példával alátámasztani a hipotézist :)
13:45 körül beállított Zsombor egy nagyobb csapat élén, ez volt a szedőcsapat. Összepakoltunk, léptünk. Lent Hűvösvölgyben még egy randiszendvicset begyűrtem az arcomba, nem mintha elfáradtam volna, csak a hagyományok.

Gáborral hazabékávéztunk, bringám elő. Innen volt egy 25 percem hogy átérjek Újpest-rakpartra a critical mass-ra. Már itt, Buda déli részein is rengeteg bringás tartott arrafelé, kemény tempókban. Pontosabban montival biztos kemény, én meg nem tudok menni a montiktól előre. De ez nem is olyan buli. A Margit-hídnál utolártem a menetet, hihetetlen milyen hosszú volt már akkor is. A túlpartról láttam ahogy hömpölyög végig a rakparton, hatalmas. Ami a sebességet illeti, nos voltak dugók, amúgy pedig sokan hozták a gyerekeiket, ami nagyon helyes, de lassít.
Szabály: nem leszállni, nem leállni az úton, mert akkor kialakul a dugó. Ha van elötted szabad út, akkor biztonságot nyilván szemelött tartva odalépni a pedálra. Volt egy baleset, egy csákó az alagútban nagyon csúnyán elesett, mentő jött érte, remélem nem lett komoly baja. Az alagutak amúgy hatalmas móka, mert mindenki kipróbálta benne az akusztikát :) Végigröhögtem az egészet, hatalmas hangulat volt.
A durva az, hogy amíg én, aki úgy 4-5 kilóméterrel lehettem a menet eleje mögött a budai rakparton tekertem, a Pesti rakparton még mindig csak egyre jöttek az biciklisek.
Voltak különös alakú bringák, például családi 3-gyerek utánfutós bicikli, a gyerekek is tekertek persze. Kellene rá egy LONG VEHICLE felirat :)
Aztán kiérve az Andrási útra, kicsit lehetett tolni neki. Na az nagyon jól esett, mert minden nap megyek arra és nem lehet egyáltalán. Tele van autókkal, a bicikli-út meg használhatatlan rajta.
Innen bekanyarodott a menet a városligetbe, itt szétnéztem, aztán hazagurultam.

Ennyi volt ma, még azért lehet kinézek arra a Korai Öröm koncertre, de ha ilyen tömeg lesz ott akkor talén mégse kéne.

1 megjegyzés:

Peter I. Papics írta...

Szerintem nagyon jó túra volt, csak gratulálni tudok hozzá! A legjobban a Pilis-nyereg környékén a fényvisszaverő jelölések tetszettek! Tuti ötlet! Az útvonal is nagyon szép, bár a talaj elég kemény... De hát ezért TT, vagy mi a szösz :-D Szóval további hasonló jól szervezett túrákat kívánok magamnak :-) Nektek meg sok erőt, mert biztos lesznek kritikusok is, de bíztasson a tudat, hogy nincs igazuk :-D

Üdv.: [PSP]

www.kektura.eu
papics.web.elte.hu