Tortúra 65 beszámoló

Copy-paste a TTT-ről. A képet pedig Dani lőtte rólam a Tar-kövön, ilyet tennék igazolványba ha lehetne.

Minden túlzás nélkül: meseszép túra, másodszor is érdemes volt megnézni és akárhanyadszor is talán mert mindig más és ennyire még soha nem tetszett mint ezen a hétvégén.

Péntek este a Keletiben találkoztunk Danival, gyorsan elkaptunk egy Miskolc felé tartó vonatot, amin kiderült hogy szivatásból IC, a nem IC 5 perccel később a szomszédos vágányról indult. Kedvem lett volna a máv vezérkar vérébe fojtani a kalauzt, de békés növényevő vagyok :)
Miskolcon összefutottunk pár régi ismerőssel: Anna és Feri, valamint Dani, az új arc. Kellemes helyünk volt a tornateremben, volt még szivacs amikor odaértünk. Azt hiszem valamivel kevesebben voltunk idén mint tavaly.
Reggel 6-kor csatlakozott a csapathoz Zsombor, elvetemült eltés túrázó, így hatan toltuk végig, és nagyon jó kis társaság volt.

A napkelte a Bükk oldalában mindig nagy fotó-téma kicsit lemaradgatta a csapattól hogy dokumentáljak, aztán lassan értem utol, mert tök jó tempóban mentünk. Néhány elkavarás után felértünk Bükkszentkeresztre, ahol én boltoztam amíg a többiek pecsételtek nekem. Nagy elkeseredésünkre nem lehetett sehol se kakaót venni :) Szép napsütésben indultunk továb Bánkút felé, megint kicsit elkavartunk, mert valahol le kellett térni vadászgörények miatt, de délre odaértünk és tartottunk egy hosszabb pihenőt. Frankó volt a tea, meg a napsütés is nagyon, meg persze volt randiszendvics is. Valahol itt került elő a hátizsákból egy nagy zacskó aszalt ananász is.
6 kilóméterrel arrébb, Tar-kő. Ahogy közeledtünk a hegytetőhoz, kinéztem a fák között és figyelmeztettem a többieket hogy agy-eldurranás veszély fenyeget. Amúgy biztosan eldurrant volna, ha nem szólok. Szóval a felhők 4-500 méter magasan folytak alattunk mint a kávén a tejszin, helyenként kiálltak belőle dombok, és felette az ége teljesen tiszta. Legszivesebben belefeküdtem volna a felhőkbe, Feri mondta hogy itt akar majd meghalni, volt aki repülni szeretett volna, de lebeszéltük :-D Na erről készült persze nagy panorámakép, meg csapatkép is, csakhogy sejtse hogy milyen volt aki otthon bambult a tévén.

Tovább indltunk miközben a nap már lefelé haladt az égen. Lefelé a Tar-kőről belementünk egy felhőbe, érdekes volt hogy láttuk mesziről hogy ott a felhő és egyszerűen csak belementünk. Aztán kicsit lejjebb kijöttőnk belőle. Ellenőrzőponton forró tea, nagyon jól esett, randiszendvics és indultunk is tovább. Jobboldalt a nap vörös naplementét produkált a kedvünkért, meg is dicsértük érte mert nagyon szép volt, aztán ránksötétedett, felkerültek a fejlámpák és a dér apró jégkristályai úgy csillogtak ránk vissza mint egy hatalmas gyámánterdő, amihez képest minden drága nagyvárosi ékszerüzlet csak nyomorult utánzat. Agyelpukkanás megint.
Már az utolsó 5 kilóméteren jártunk amikor észrevettük hogy Danik és Zsombor eltüntek mögűlünk. Megálltunk és vártunk, Feri visszafordult hogy megkeresi őket, eltellt fél óra is talán, de semmi. Nem volt más, továbbmentünk, leértünk a városba és bementünk a célba. Daniék már ott voltak, kiderült hogy a kerítás mentén smián továbbmentek és elmentek valahol mellettünk :-D

Mivel az utolsó vonatot lekéstük már, tornateremben alvás ismét. Én szétzuhantam. Reggel ébresztő, vonathoz kalauzolt egy helyi alkesz, aztán vonaton megint jókedv meg részemről ismétcsak szétesés. Itthon meg megint szétesés pedig tapétáznom kellene.
Elöbb a pihenés aztán a munka :) (logikus, fáradtan nem lehet dolgozni)

Über frankó volt, köszi a rendezőknek!