legyen ma is egy idezet

Kalidasa napokig búsult, de bánkódása dührohamba csapott át, amikor elfogták a perzsa utolsó Iszfahánba küldött levelét. Valaki figyelmeztette Firdazt, hogy megvakítják, amikor elkészül munkájával; és hogy ez az egész átkozott hazugság volt.

Sosem fedezte fel a szóbeszéd fonását, noha nem kevesen haltak meg lassú halállal, mielőtt bebizonyították volna ártatlanságukat. Elszomorította, hogy a perzsa elhitt egy ilyen hazugságot; biztosan tudnia kellett volna, hogy művésztársa sosem fosztotta volna meg a látás képességétől.

Kalidasa nem volt kegyetlen vagy hálátlan ember. Megpakolta volna Firdazt arannyal – vagy legalább ezüsttel – és útjára bocsátotta volna szolgák kíséretében, hogy vigyázzanak rá élete hátralévő részében.

Sosem lett volna szüksége többé arra, hogy ismét kezeit használja; egy idő után nem is hiányoztak volna neki.

(Az eden szokokutjai)