Egy ilyen

All work and no play makes Jack a dull boy

Parti Nagy

Szóval Parti Nagy Lajos műveit itt lehet letölteni. Ez alkalomból megjegyezném hogy a blogger rémesen bugzik, de ez manapság divat.
Valamint van fent a neten 3 órányi felolvasás is az író előadásában: 1 óra Hősöm tere, 2 órácska más novellák és versek. Ha egyszer végre hazaérek, összeszedem.

Hívhatjuk úgy is

... a lelkivilágnak csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha kijön a lélek az ólból.

Kispál és a borz, Jutka

A pontos definíció. Ha nekem kellene írni a magyar értelmező kéziszótárat, alighanem ezt tenném a szerelem bejegyzés alá.

Úgy néz ki...

Hogy nézel ki? - kérdezte az ötcentis, metálszinűre festett körmű nő a kutyáját.

Mese Kőszegről

Elég régóta nem voltam túrázni. Talán a Corvin-80 óta. Azóta a brúder építkezésén lapátoltam, meg bringáztam mindenfelé. Többek közt. Meg persze melóztam. Elég rendesen szar volt.
Szombati meló és téblábolás után felhívtam Danit, hogy vele tartanék Kőszegre a hétvégén. Érdekes társasággal dumáltunk egész úton lefelé, aztán egészen későn, úgy 11 körül betoppantunk a start helyére a tornaterembe. Akkorra már elsötétítés volt, csendben lepakoltunk és megpróbáltunk aludni. Na, ez volt a hétvégén az első szopás, mert kifogtunk valami osztálykirándulást idétlen kiskamaszokkal, akik végigvihogták az egész éjszakát, plusz volt hozzá egy női hang aki megpróbálta őket fegyelmezni mindenféle fenyegetésekkel, persze negatív eredménnyel. Amikor mégiscsak elfáradt a sok kis gyökér és végülis aludhattam volna, akkor megjöttek a nagy gyökerek úgy hajnali 2-3 órammagasságában és természetesen zseblámpával meg mobiltelefonnal -kinek mije volt- belevilágítottak az arcomba. Biztos csak mert még soha nem láttak és csodálkoztak hogy vajon ki ez...
Egy ilyen pihentető éjszaka után 5-kor felkeltünk és lassan (minek sietni) összepakoltunk. 50-es táv kis módosítással Annával és az osztálytársával, meg egy sráccal, aki pont most fejezte be a 2600-adik kilóméterét ebben az évben. Kőkeményen ünnepelte is...

No, a legszebb dolgok a túrán: Ahogy mentünk fel Irottkőre, lassan összefüggő hótakaróra értünk, még hógolyóztunk is. Sajnos a kilátóból semmit nem lehetett látni a köd miatt, de azért felmásztunk, a diannás cukorból meg vámoltam rendesen mert rohadtul éhes voltam akkorra. Amikor alacsonyabban voltunk és nem egy felhőben, akkor nagyon szép kilátásunk volt a tájra, a tarka fák. Talán az utolsó igazán szép őszi nap. Tettem is fel a fuckr-re egy kicsit sötétre sikerült panorámaképet.

Sötétedésre értünk be Kőszegre, kaja, pakolás, irány a vasútálomás. Még útküzben meglátogattunk egy nagyon elegáns cukrászdát süti ügyben. Tortaszelet, süti, hogy megjutalmazzuk saját magunkat, majd befutottunk a vasút állomásra, ahol még egy teljesen részeg arc (és valószinűleg gyenge elméjű is) elkezdett kötöszködni Danival a sála miatt. A vonat olyan volt mint egy BKV-járat: nem működik a lyukasztó, esetleg jön ellenőr bunkózni.
Az IC körülbelül 11 évig kocogott velünk hazafelé, ebből 9 évig külön egy pusztában állt és várt valamire. Mi főleg aludtunk ezalatt. Pontosabban én csak próbáltam aludni, többnyire az életem dolgain gondolkodtam, valamennyit sikerült is talán behozni a végiggondolnivalómból. Talán lehet mégsem kéne, olyan jó amikor az ember élete csak úgy megy magától és nem kell tolni mint egy öreg trabantot. Vagy esetleg nem megy és ott rohad az út szélén.

Az úgyistudás egyeteme

A miértek és hogyanok helyett. Néhány gyűlöletbeszéd a magam-fajtám ellen, de nekem békés kis parasztnak meg kell maradnom. Ez jön most, vagyis hát valami ilyesmire számítok.
Hát akkor...

Általános tulajdonságokról

A csillagok állása és a hold, meg a nap is, és ebből kivonom a születési dátumomat, megszorzom a mágikus Euler-számmal, hogy biztosan jó eredményt kapjak, majd kivonom belőle hogy mennyi időbe tellene ledoktorálnom kvantunfizikából, végül bázisvektor-transzformációk sorozata után megkapom a végeredményt.
Minket pedig csakis a végeredmény, csakis a végeredmény, csakis a végeredmény érdekel, semmi más nem. Nem bizony.

Közhangulat

Ismét megkeresett a hivatal, amely ha véletlenül véres és brutális terrormerénylet áldozatául esne, az lényegesen emelné a magyar életszinvonalt. Ezt írták, többek közt:

A fellebbezés illetéke a vitatott összeg minden 10.000 forintja után 400 forint, de legalább 5.000 forint, legfeljebb 500.000 forint. Fizess, kis geci!

Biciklis az sáv közepén

Remélem ezt olvassa majd olyan, aki nem közlekedik bringával a városban és idegesíti amikor a bringások a sáv közepén mennek elötte.

Azért nem megyek az út szélén biciklivel, mert az balesetveszélyes. Nemkicsitnagyon: leszorítanak, rámnyitják az ajtót, kikanyarodnak elém, kátyúba futok, felkenődök a korlátra, ilyesmi. Amúgy se tudnak az autósok sokkal gyorsabban menni nálam. Aki ki akar előzni, az váltson sávot, úgy mintha autót kerülne ki!
Másrészt pedig bár nem fizetek benzinadót, se regisztrációs adót, söt súlyadót sem, mégis jogom van ott menni.

Városon kívül kis forgalomban természetesen én is elengedem az autósokat.

Hát ennyi...

A nagy amerikai felkelés

Korait hallgatni késő este egy kihalt irodaházban, alattam elcsendesedő éjszakai forgalom, sötét park. Az ablak olyan mint egy nagy panorámatükör, ahol megnézhetem hogy mennyire vagyok fáradt. A vonal túlvégén hébe-hóba egy-egy válasz.

Az ENRV project

Enterprise Nagy Rozsdás Vas

• Telepítési költség: 800 millió forint
• Fentartási költség: erről nincs pontos adat, de mióta szemmeltartom (év eleje óta), napi 8 órában legalább 4 ember dolgozik rajta.
• Az eredmény: nagy, rozsdás és kétségtelenül még mindig vas.
• Üzemeltetési kockázatok: a levegőböl kiveszi a zoxigént.
  

Fogalmazásgátlás alapszinten

Amikor kiccsákó voltam, volt még olyan tantárgy hogy fogalmazás. Lehet hogy most is van, de akkor biztosan volt, több éven át. A következő volt az osztályzási algoritmus: egyes ha nem adtam be, kettes ha beadtam, hármas ha jóanyám írta meg helyettem (ilyenkor ezt úgyistudták), ennél jobbat soha nem sikerült belőle elérnem. Az átlagom úgy a kettes körül kószált, mert rühelltem is ezt a marhaságot nemkicsitnagyon.
Tartalmilag pocsék ember voltam már akkor is.

Na, ez most valami teljesen mással kapcsolatban jutott eszembe.

Nem gondol

A dologba belegondolva nekem is kicsit elment a jókedvem, az álom is elkerült. Okos ember nem gondolkodik, okos ember csak... izzzéééé.

Liftakna

Azt álmodtam hogy a munkahelyem kiresource-olt egy irodaházba ami vagy bontás, vagy építés alatt állt éppen, mindenesetre csak a váza volt meg. A liftaknán keresztül lehetett felmászni a 13. emeletre, ahol nem volt semmi, éppúgy mint a 12 alatta lévő szinten, kivétel a liftaknában belül elhelyezett világító feliratokat, amikre a rendkívül tehetséges designer az előző nap lezuhant titkárnő zuhanás közben előpattant görcsös gondolatait örökítették meg. Konkrétan már nem sokra emlékszem hogy miket, de az utolsó 5 emeleten már végig ugyanazt volt.

Példázat a szerelem erejéről, kitartásról... ilyenek

Folklórgyüjtemény, életstílus szekció.
Lementem edzeni, az utcán egy szerelmes pár tépte egymást. Két órával később jöttem vissza, akkor még mindig verekedtek. Vagy már megint.

28

Ja még annyit, hogy megbízható források szerint 28 évesnek lenni sokkal királyabb mint 27-nek. Meglássuk, ha addig e nem rabolnak az ufók.+

Balatonátúszás 2007

Na, nézzük... Reggel 6:15-ös vonattal akartunk volna legurulni, erről kiderült hogy IC, úgyhogy az egyébként nem csekély útiköltséget fejenként még egy ezressel megtoldhattuk volna. Nem volt kedvünk, inkáb megvártuk a 7-es vonatot, ami 4 óra alatt megtette a 160 kilométeres távolságot, ami nem kevesebb mint 40 kilométer óránként. Bringával egy ilyen teljesítményhez azért jól jön egy kis hátszél. Állítólag gyorsvonat volt. Rendkívül szinvonalas szolgáltatás a MÁV-tól.
11-re jutottunk oda hogy nevezhessünk, gyorsan, sorbanállás nélkül orvosi vizsgálat, nevezés, lecuccolás, 11:15 körül már vizben voltunk. Megálltunk 2 kilométernél a Turul nevű vitorlásnál, aztán 3.5-nél, és 4.5-nél ha jól emlékszem, lényegesen lassabban haladtunk mint tavaly így csapatban, de sokkal jobban tellett az idő.
A végére még beletettünk egy sprintet meg egy futást a derékig érő vízben, az jól betett, a vége 3 óra 35 perc, ennyi időt én még nem töltöttem folyamatosan vízben :)
A hazafelé útra a MÁV is megemberelte magát kicsit, jött egz expressz, ami egész jól hasított és a helyjegy nem került egy ezresbe csak egy százasba. Na itt eljött nekem a világvége, mert sokat sütötte a nap a fejemet, lekókadtam aludni. Ákosnak is meg nekem is leégett az orrunk, mert azt nem védte a kalap a naptól. Szar érzés.

Ennyi!

Holnap (hétfőn) CS koncert! A zülletéshónapom utolsó eseménye. Úgy biza. 27 éves lettem, és 27 évesen az élet überelhetetlenül frankó, eddig úgy tűnik. Soha nem gondoltam volna amúgy.

Ma bort iszom, holnap nem lesz.

Folklór gyüjtemény

Ha geci lennék már rég beköptem volna, bazdmeg. Érted, ha geci lennék.

Ezt az a lány mondogatta aki itt ül tőlem pár méterre. A népies stílus, lendületes manager tartalom, multinacionális környezet. Itt a helye a giccsgyüjteményben.

A törpök életőről csak röviden

27 éves lettem. Az élet szép.

Itt a vége, ennyi, hepiend, most egy ideig ne történjen semmi, mert ennél jobb úgyse lehetne :-)

Corvin János emléktúra 2007

Corvin 80.

Elösször is: A háborúban áldozatok vannak. A törpök élete se csak játék és mese. Ezt mindenki tudja csak hogy nehogy elfelejtsük...

Na nézzük csak. Szombat kora reggel a Újpest-városkapu metrómegállónál gyülekezett a csapat: Linda, Gábor, Kisdani, Dani és Ákos. Az interneten kinézett menetrendhez képest jelentős késéssel érkezett egy busz, ami még kicsit lassabban is botorkált le Erdőkertesre mint ahogy ki volt írva, így mi is csak 7:40-kor tudtunk elindulni (miután nagyon röviden megemlékeztük a Vietnámban maradt bajtársainkról és Rambóról), pedig 7 órára számítottam. Sebaj, egész jól kibírtuk az első kútig, nem olvadtnk el :) Elsőként Ákos vállt el a csapattól, ő most csak 25ös résztávra jött, az útvonala elég hamar eltért a miénktől.
Aztán a Geodézia toronynál kezdtünk kicsit szétszakadni. Sajnos nem lehetett felmenni, belülről elbontották a lépcsőket, pedig tavaly még teljesen jó volt. Gondolom nem volt eurokonform, és ha nem eurokonform akkor keleteurópai szar és dögöljön meg :( Mindenesetre itt Gábor és Dani nem tudott utolérni mert nem volt miért megállnunk, bent Penc-en pedig csak ittunk egyet és mentünk is tovább. Itt kezdtem gyanítani egyébéként hogy az a förtelmes bűz ami időnként megcsap, az a naptej lehet amit a bőrömre kentem reggel, a nap során egészen félelmetes dolog alakult belőle :)
Lindát kezdte erősen motiválni az a tény hogy el kell kapnia a 16:30 körül induló buszt Acsán, úgyhogy itt hozzákezdtünk lendületesen gyalogolni, Mónika pihenőnél felhívtam Gábort hogy mizujs vele, merre vannak, annyi derült ki hogy Gábor kiszált Pencen, a talpa és a cipője eddig bírta. Felcsörgettem Danit is, hogy mikor ér utol, de egészen közelről hallatszott a telefonja csörgése, a srác ennyi idő alatt utol is ért minket. Nekivágtunk a dzsindzsás szakasznak Lindával az élen, bevettük Csővárat, leigáztuk Nézsát, földdel egyenlővé tettük Nógrádsápot, és a busz tervezett indulása elött 12 perccel megérkeztünk Acsára, kemény menet volt. Linda első 45 kilóméteres túrája, kapott egy jelvényt a 40 kilóméteres résztáv teljesítéséért, én meg bebújtam egy csap alá. Ez a dolog valakinek annyira tetszett hogy le is fényképezett ahogy ott punnyadok a csap alatt és engedem magamra a hidegvizet. Megjött Kisdani és Dani is, nekiláttunk pihenni, Linda pedig hazaindult auutóval. Kemény harc volt, de nekünk még hátra volt a neheze. Bevetettem a csodafegyvert, a pusztító erejű szotyisütit, ennek meg is lett a hatása. Indulás után Kisdani és Dani elött 2-300 méterrel húzva előztünk le sok embert aki Acsáról sokkal elöttünk indult. Sietni kell minnél messzebb elérni mielött még elfáradok, ez a logika ebben. Most gondolom adtam valami ötletet :) A Rózsa kút vizét kár kihagyni a nagy sietségre hivatkozva. Csodálatosan hűvös és finom víz, karnyi vastag sugárban ömlik, itt kicsit el is időztünk a két Danival. Aztán továbbrohanva, elértünk a Csonkás-nyereg ellenörző-pontjához, ahol megkaparintottam a túrabotot amit Linda itthagyott nekünk, ezzel megint sikerült egész jó tempóban elhúzni Galgamácsáig. Idáig semmiség az egész, itt kezdődik a háború, mert a talpamat ekkorra rendesen megharapta a sok aszfalt, elnyúltam egy padon, bevetettem egy tiszta zoknit. A táv utolsó negyede, mindig ez a legnehezebb. Ráadásul ilyenkor az hogy pár kilóméterre vagyunk a céltól, de kerülni kell, az totál demoralizáló. Kisdanit elvesztettük valahol Galgamácsán, azt hittük utolér mire kiérünk a faluból, de valahol elkavart mögöttünk, csak az Egres-pataknál ért utól. Mi addig csillagásztunk, láttunk egy pár hullócsillagot és egy fényes dolgot amit én kineveztem ISS-nek. Nekivágtunk, de a kocsmánál megint elvesztettük Kisdanit :) legközelebb csak a célban láttuk. Itt rossz irányba indultunk el, csak Dani frankó ötletével jutottunk vissza a piros jelre és Margita aljára. Itt nekem eljött a világvége, lefeküdtem az útra aludni, nem tudom mennyi ideig feküdtem ott, Dani ébresztett hogy induljunk. Nekivágtunk a Margitának. Nem hiszem hogy ez a pattanásnyi domb még bármilyen kihívást jelentene bárkinek 80 kilóméter gyaloglás után, de a talpam nem kivánta a hátralevő kilómétereket. És persze el is kavartunk, nekem köszönhetően, mert teljesen biztos voltam benne hogy a sárga jelen jobbra. Szerintem egy kilóméter pluszt biztos beletettünk itt. Erdőkertesre beérve leültünk kicsit az élet, a világmindenség és a többi kérdéseit megbeszélni, volt még másfél óránk a szintidőből. Egy ponton még a rendőrök is beszálltak, hogy ők nem igazoltatni akarnak, csak beszélgetni az élet értelméről. Nem hiszem hogy érdemben hozzá tudtam szólni a dologhoz :) Egyszercsak ismerős hangokat hallottam az útról, odanéztem hogy mi ez, és valami olyasmit kiabáltam hogy: "Neeee, Zalán utolért! Fussunk!", na és innentől a hátralevő 1-másfél kilómétert Zalánnal lefutottuk, "versenyezve" :) Betoppantunk az oviba, mindenki meglepődve nézett minket ahogy berohantunk, a pillanatnyi csendben ennyi jött ki: "Ugye mindenki látta hogy Zalán elött értem be?" Kiválló ellátást kaptunk, főttvirsli, jégkrém. Én mindenekelött felinstalláltam egy tiszta pólót, mert olyan ocsmányul éreztem magam benne mint ahogy ki is néztem. Jégkrémből még lecsúszott 4. Megjött Dani is, majdnem ő lett az utolsó beérkező az utolsó Corvin 80 túrán, pedig én akartam az lenni, csak azt azért mégse hagyhatom hogy Zalán elöttem érjen be.

Elég cifra lett a vége, az utolsó 18 kilómétert durván 5 óra alatt nyomtuk le, ennyit máskor 3 óra alatt teszünk meg.

Ennyi, sajnálom nagyon hogy nem lesz többet ez a túra, mert az egyik kedvencem volt, még ha nehéz is. Nagyon jó hangulat volt végig, hatalmas poénok voltak. Bár majdnem végig egy medencényi hideg vízről álmodoztam, tényleg, egy strandon töltött hétvégére pár nappal később már nem emlékszik az ember, erre pedig sokáig emlékezni fogunk.

Képek: egyik, másik

Program

Ez a születéshavi program:

• 14: Corvin-80
• 21: Balatonátúszás
• 26: Korai Öröm
• 30: Colorstar

Ennyi, ez ilyen nyugdíjas dolog lesz most...

Mit kell tudni Tibetről

Legalábbis amit a Kinai Népköztársaság budapesti nagykövetsége szeretne hogy tudjunk Tibetről.

Igen, semmit :) Van valami kifejezőereje és tömörsége a dolognak, szerintem stílusos, szóval feltétlen érdemel egy bejegyzést így vasárnap este. Na jó, majdnem az összes menüpont üres amúgy....

Egy rövid mese Rambóról

Rambó megtorpant. Döbbenetes dolog történt vele: kifogyott a töltény a gépfegyveréből, pont támadás közben. Nem arról van szó, ha lett volna hozzá kedve hogy mégtöbb gonosz kommunistát öljön, akkor lett volna hozzá töltény is, de pont akkor nem volt. Leült egy kicsit elgondolkodni a dolgokon, közben a gonosz kommunisták jól bekerítették.
Rambó ekkor, egy szintiszta megvilágosodós pillanatban rájött hogy ez az egész film egy istenverte szar és hogy a nézőknek a kurva nénikéjüket, de hát nincs más hátra mint előre. Happy end kell a rohadékoknak. Ettől hirtelen megint lett töltény a gépfegyverében. Vagy nem is, tudok jobbat, igen: gyalogsági műanyagkanállal vágta ki a gonosz kommunisták szivét, így jár a demokrácia minden ellensége. Ehe.

Mi ebből a tanulság?
Na mi?

Amerikai mega-giccs rovatunkhoz volt balszerencséd, szevasz.

Kultúrális izé...

A múzeumok éjszakájának az a felső határa -amit már elért- hogy elég nagy érdeklődés esetén reménytelen egynél több múzeumba bejutni, míg a jegy amúgy hétköznap olcsóbb is. Szóval az ügyfelek számának növekedésével nő az ügyfelek elégedetlensége. Így megy ez, helyette elmentünk megnézni egy francia művészfilmet, Transylvania címmel. Ja az volt a kitétel hogy az első művészfilmet megnézzük, és nincs válogatás. Egy félelmetesen ronda arcú francia lányról szólt, aki egy szemet tetováltatott a tenyerére. Végigtombolta a filmet, engem borzasztóan zavart az egész, meg nem is igazán Erdélyben játszódott mert alig voltak benne székelyek (mondjuk mit is várunk azoktól akik a trianoni békeszerződés kitalálói oktattak történelemre...). Inkább cigókkal volt tele, lejmoltak, szétbarmolták egymást, magukat, meg minden mást. Szóval ugyanaz mint rendesen. Viszont nagyon jó zenéje volt a filmnek, az az egy királyos volt.

Hangulatjelentés: a nép rázizzent hogy paraszt, nagy a letargia és a önmeghasonlás, de már dolgozik a marektingbrigád valami katartikus élményen a film végére. Csak nézek ki a fejemből, nézem a filmet, kiváncsi vagyok hogy mi jön, kicsit szorítok is Kockának, ennek a suttyó városi-parasztnak hogy valami frankó dolog történjen vele, bár tartok tőle hogy most valami nem jó fordulat jön már megint. Annál nagyobb lesz majd a film végén a vidámság, nem?
Nem hát.

Büntető

A legdurvább büntetés ha sajátmagam szerény társaságában kell töltsek egy napot. Eddig 2, még 2...
Na ilyenkor írok ilyen szarokat :)

Túra, végre

Eötvös 50/30

Reggel 6:10-kor csörren az órám és lebóklászok a számítógépemhez, ott virít rajta Dani üzenete hogy reggel 6:40-es hévvel indulnak ki Pomázra. Hát nagy hévvel én is összecsaptam a cuccomat és bringára pattantam, valahol Árpádhídnál találkoztam is azzal a hévvel amin utaztak. Kifelé a városból viszont szembeszelet kaptam bár így is kiértem Pomázra úgy 7:15 körül, na itt olyan kihívásokkal kellett szembenézzek hogy például hol vannak a többiek, de szerencsésen rámtaláltak. Felismerték a csodaszép bringámat amíg bevásároltam :)
Lindával kicsit elhúztunk mert Linda nagy harcos (láttátok a filmet, na... még annál is inkáb), Dani csak valahol a Rám szakdékban ért utol minket, akkor már Ákos nélkül jött. Ákos megint kiszált a térde miatt :(( Na innentől hárman, lazítós tempóban, mert Dani sem érezte az erőt. Szerdán este csináltunk egy olyat hogy egy kör a Margit szigeten, utánna fekvőtámasz, egy erős sprint, és a sprint után egyből a második kör. Eddig ez az egyetlen ismert módja annak hogy hogyan lehet Danit kifárasztani.
Na és innen kicsit sántkálós volt Lindának, izomlázas Daninak, nekem meg rohadtul meleg. Teljesen egyetértettem azzal hogy Dobogókőnél tovább ne menjünk, onnan már úgy sincs semmi extra. Úgyhogy punnyadtunk egy hatalmasat a fűben Dobogókőn amíg meg nem jött a busz, aztán legurultunk vele Pomázra. Itt én berohantam a célba a biciklimért, a szervezők meg olyan jó arcok voltak hogy megadták nekünk a 30 kilóméter teljesítését. Jelvény, emléklap, minden.
Fagyi-teszt, dumcsizás, aztán Hév vs Gepdia sebességteszt.
Pont egyszerre indultunk el Pomázról, mire kikeveredtem a parkolóból addigra kapott egy olyan 2-300 méteres előnyt is, de egy megálló után behoztam a lemaradást, mire a városba beértem addigra már magam mögött hagytam. A belvárosban maradtam le, mert ott sok volt a keverés, meg a Margit híd rossz oldalára mentem fel, a bicikliseknek elkerített terület az északi oldalán van, így pont ugyanakkor értem a Jászaira mint Dani. De érhettem volna oda hamarabb is persze :)

Most következik a következtetés: számomra ez az eset tökéletesen bizonyította a biciklis közlekedés totális felsőbbrendűségét a koszos-büdös és drága BKV felett.

Képek is vannak, majd feltöltöm.

Kisérlet

A héten pszichológiai kisérletet hajtottam végre önmagamon, az eredmény páratlan siker. Kipróbáltam néhány új memetikai fegyvert az agyamon és fantasztikus pusztításokat végeztek.

Háborúról, áldozatokról, törpökről...

Agyilag megterhelő ez a dolog mostanság. Holnap találkozó valakivel aki nagyon utál, és remélem most az egyszer szeretni fogja a ronda arcomat. Ilyen kispolgárias dolgaim vannak. Rühellem is magamat érte.
Amúgy meg kit érdekel :)

"41 éves vagyok"

Folklór gyüjtemény következik.
Ebbe a Práter utcán sétálva botlottam bele. Egyébként az arc volt már olyan elhasznált hogy akármennyit is kinéztem volna belőle, egy szintén használtas asszony társaságában mentek elöttem.

- 41 éves vagyok, én már vótam minden... én már voltam strici!
- Há vót ez már minden!

A stricik élete se csak játék és mese - ezek szerint. Kicsit mesterkélt jelenet, mert ezt a nő ugyan kinek mondhatta ha nem a közönségnek, de van jobb, tessék:

- A méhem fáj. Nincs aki megb.sszon.

Ez egy félelmetesen lelakott arcú nőtöl származik, aki a házban lakik és a lakók nagyon utálják. Szerintem igazán kifejezi a "felköpök és aláállok" életérzést, és csupán pár szóval. Azt hiszem a költészet rendelkezik hasonló attribútumokkal, ilyen nagy kifejezőerővel.
Ez a még nem teljesen agyonszocializált kerület egyébként bővelkedik az ilyesmiben, igazi folklór-kincsesbánya.

Nyócker

Épp most tettem ki egy besurranótolvajt, persze miután megvendégeltem, hiszen vendégszeretet meg miegymás. Meg volt ijedve, mert a konyhakés ott volt a kezem ügyében. Persze szinészkedett valamit, hogy cukorbeteg, ezért az alakításáért kapta a narancslét.
A torkára kellett volna tennem a kést, persze barátságosan, de hogy tudjuk mindketten hogy mindketten tudjuk, és ez már ne legyen félreértés. A tiszta és egyenes beszéd hatalmas luxus jogállamban, csak az engedheti meg magának akinek orvosi papírja van róla.

Rasszista dolog, majd ha egyszer a peace-love hippiszar elönti az agyam akkor ki fogom cenzúrázni, de kevés annál idegesítőbb dolog van mint amikor egy roma azt mondja az ember bringájára hogy szép. Tudom hogy szép, nem kell ilyesmivel rombolni a gyenge társadalmi fejlődést.

Eztet mosant a sátán mondatja velem, személyesen. Itt űl, azt üzeni nektek hogy: helló.

A mini szigetállam 2004 októberében került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy a pedofília amolyan népszokás. A kiszálló új-zélandi rendőrség 4 személyt (a 15 fő munkaképes férfilakosság több mint egynegyedét) – magát a helyi kormányzót is – előzetes letartóztatásba helyezte. Az ügy kimenetele nem ismeretes.

Ugyanakkor viszont...

Minden pitcairni lakos a Hetednapi Adventista Egyház tagja.

Önkényesen összeválogatott idézetek rovatunk jelentkezett.

10 millió magyar

Az anyaszomorító Karib tenger kalózai után muszáj volt megnézni valami egyebet, így hát beszereztem Al Gore filmjét. Nem tudom mi a magyar címe, amerikaiul An Inconvenient Truth.
Végig tipikusan amerikai oldalról nézi a globális felmelegedés kérdését, a végén még ilyenekkel jön fel, hogy egy ilyen okos nép, aki képes volt elrepülni a holdra, legyőzte a kommunizmust (lol), függetlenséget kiharcolt, rabszolgákat szabadított fel, ilyesmi, biztos lesz olyan okos hogy megállítsa a felmelegedést. Elég egyszerű hogy ez a zseniális nemzet miért nem fogja megtenni: a holdraszálláshoz szükség volt 4 bátor emberre és párezer nagyon okosra, ez még csak összejön 300milkából, a gazdasági kanyarhoz ehhez több kell, mert amennyi akkor megvolt az még most is megvan söt több is, mégse kanyarodik semerre.

Amúgy érdekes számadatokkal támogatta meg a prezentációját, szép munka, a személyes részeket meg áttekertem. A magyar vonatkzásáról meg annyit hogy mi még mindig az amerikai álmot kergetjük középeurópában. Egy ilyen zsebkendőnyi területen legyen annyi autópálya mint amerikában, meg annyi autónk is legyen, és persze ragaszkodunk a 10millió magyarhoz, egy szállal sem lehet kevesebb, csak több esetleg. Tömeges méretekben elterjedt megalomániás gondolat, ezen a területen soha nem élt ennyi ember egyszerre.

Velence 35

A növények két fő rendszertani ágát: gaz és virág, többféle definícióban használhatjuk:
Közgazdász: "A virágot pénzért vesszük a boltban, míg a gaz ingyen nő."
Jogász: "A virág az az, amit ha leszedünk megbüntetnek."
Bölcsész: "Virágra tekintve kicsi szívem vidám dobbanása, ragyogó örömmel..." (hiába no, nem volt köztünk egy bölcsész sem)

Dani összegzése a szombati túrán elmondottakról.
Igazi királyos dolog volt a túra. A távot kicsit bele kellett hajtogatni a Velencei dombságba, szint se fért bele sok, de nagyon jó kis baktatós nap volt. Ez volt a minusz első teljesítésem mert tavaly neveztem de nem mentem be a célba, idén meg nem neveztem de bementem :-)
A vizre figyelni kell, mert csak úgy 20 kilóméter körül van csap.
Pákozdon a cél mellett a fagyizóban zseniális a fagyi, érdemes kipróbálni, majdnem olyan jó mint a szentendrei.

Best of APEH

Tegnap benéztem az APEH-hoz, hazánk szeretett ranbszolgahajcsárához. Imádom. Amikor bementem éppen egy őrült üvöltözött a biztonsági őrrel, de az egészen jól bírta. Húztam számot, kisorsoltak, ablakhoz mentem a nyereményemért, ott mondták hogy áldozzak fel 300 forintnyi illetékbélyeget a bürokrácia oltárán, ehhez soroljak át a másik pulthoz és ott vegyek, aztán jöjjek vissza és adjam oda. Ez az áldozati procedúra.
És ekkor derült ki, hogy az az őrült, aki akkor még mindig a biztonsági őrnek örjöngött, tőle kell venni a bélyeget. Kicsit mondjuk visszábfogott amikor rosszul adott vissza, meg akkor sem kezdett el pusztítani amikor szóltam neki hogy bélyeget is adjon azért, még akkor sem amikor mondtam hogy 300 forintnyit, szóval adjon csak még. A pénzáldozat bemutatása is speciális mutatvány természetesen, mert nem elég csak úgy odaadni, úgy kell adni hogy a banknak is jusson egy kicsi. Szeretet.

Bürokrácia a bürokráciáért. A jövő héten divat-bürokrata leszek. Mondjuk a divat-feminista hetet is nagyon elhanyagoltam, szinte semmi ide tartozót nem csináltam, látszott hogy nem azonosulok szívből a ideológiával, de most rákapcsolok.

Karib tengeres kalózós

Mozi, most megint úgy egy évig nem megyek moziba, még akkor se ha ingyen van, mint ez.
A grafikusok minden dicséretet megérdemelnek, még ennyi és ilyen grafikát belegyúrni egy filmbe, hát le a kalappal. A forgatókönyvírók is keményen megdolgozhattak, egy történetbe ennyi szerelmi háromszöget, négyszöget, oktaédert és paralepipedont, párhuzamot és ellentétet, drámai fordulatot, miegymást és csingilingit kemény lehetett belegyúrni. De megtették, sajnos a műveletbe a történet belehalt, mint a gyár többi filmjében is. Miszlikbe tépték és összeragasztottak belőle egy zombit. Logikus, egy zombifilmnek így lesz méltó sztorija.
Ha ez a film ház lenne, úgy nézne ki mint a két cigány-palota amit Dani fényképezett tavaly Erdélyben. A giccs szó nem elég, de kár is rá pazarolni a rossz szót :)

Végfelhasználói szemszögből

Kicsit furcsa belááításai vannak a budapesti bringautak jelzőlámpáinak. Látszólag tiszta eset, párhozamos a gyalogos és a bicikliközlekedés, a gyalogosoknak zöldet jelez, a bringásoknak viszont pirosat. Gondolhatnám azt hogy biztos mert féltik szegény bringásokat mert felelőtlenek és butábbak mint a gyalogosok hogy ilyen szarokkal közlekednek, viszont vannak egészen hajmeresztő esetek is, például a Könyves Kálmán körút és az Üllői út kereszteződését ha északrol közelíted meg az Üllői úton, akkor jó eséllyel pont ugyanakkor kapsz zöld jelzést mint 4 sávnyi kamion elötted.

A rosszul felkonfigurált eszközök csak rontják a rendszer használhatóságát. Majd ezt mondják az első ember temetésén aki beteker a kamionok alá ebben a kereszteződésben.

Mátrai Csillagok 2007

No, hazatérés, szétzuhanás és alvás megvolt. Nézzük. Jelenlevők: Szandra&anyukája (túrázó család), Mazsi, Tamás, láttuk még Joe-t is, meg úgy 500-an akiket nem ismerek annyira :-)
Odautazás busszal, a hivatalos közlemény szerint egyes diákok jegyára 80-100 százalékkal nőttek, nos akkor szerintük én már nem vagyok diák mert nekem kerek 400 százalékkal nőttek egy hónap alatt. A tömegközlekedés becses szolgáltatásait mostanában minnél ritkábban próbálom igénybevenni, és akkor is bliccelve :-D
A tavalyi túrával összehasonlítva:

• sokkal több volt az ember
• sokkal kevesebbet kavartunk el
• sokkal kevesebb volt az eső is, de azért volt a végén egy kicsi csak a hangulat kedvéért
• Idén is sok jó nő volt, ezt majd kicenzúrázom ha felébredtem normálisan...
• Volt randiszendvics és ilyesmi, de a célban tavaly volt valami menza-leves is.
• Idén is elfogyasztottam útközben egy zacskó szotyit
  
• Idén nem sikerült elfáradni, még annyira se mint tavaly, csak fejben
  
• Az idei jelvény kerek és az nem áll jól a hátizsákomon :-)

Mivel most a járható volt a túra második szakasza, új útvonalon mentünk. Nekem igazából nem jött be ez a vasúti tültésen botorkálás, onnantól hogy leértünk a hegyek közül én a célt szivesebben vettem volna célba a célt mint egy extra ellenőrzőpontot csak hogy meg legyen a kilóméter pöccre és pontosan.

Na hát ennyi.

The Atomic Cafe

Ma megnéztem egy filmet a fenti címmel a 80-as évekből. Pihenésképp... Az alkotók semmi mást nem csináltak csak feltúrták az amerikai archívumokat katonai reklámok, híradások és más felvételek után kutatva, aztán időrendbe tették és megvágták, kész a film. Semmi komment, semmi keverés.
Például van benne egy pár felvétel az említett Castle Bravo teszt útóhatásairól a Bikini zátony lakosságával. Nem akármilyen sugárdózist kaphattak, az arcuk és a bőrük mintha összeégett volna, a hajuk kihullott, másokon rettenetes elváltozások és daganatok.
Aztán a saját katonáikat hajtották bele egy atomrobbanásba. Villanás, gombafelhő, lökéshullám, az emberek előugrálnak és célbaveszik a területet úgy 2-3 kilóméterrel elöttük amit vastag, kavargó, forró radioaktív por fed, elrohannak hogy legyőzzék a képzeletbeli ellenséget -ami valahogy túlélte az atombombát- miközben beszereznek egy valódi sugárfertőzést. A malacok is kiveszik a harcból a részüket, ipari mennyiségben telepítik őket a robbanás helyszinére, aztán a félig elégett jószágokat teherautókra dobálják, még van amelyik mozog.
Közben elhangzanak ismerős szövegek a kommunistaellenes reklámblokkban: Miért nem mennek el egy olyan országba ahol kommunizmus van? Miért nem tudja mindenki pont azt gondolni amit én? Nem olyan nehéz,
A gyerekeket meg az asztal alá bujtatták az atombomba elől. A reklámok se változtak semmit, abban nem mutattak összeégett embereket.

Apróbb számítási hibák

Majdnem 50 éve, amikor az amcsik és az oroszok a megalomániás bombáikat gyártották, az amcsik kipróbáltak a Bikini zátonyokon -ami elötte lakott volt- egy 5 megatonnásra tervezett bombát. Ez volt a Bravo bomba, a név alighanem megelőlegezni szándékozott a felrobbanását követő tapsvihart. 5 megatonna már magában sem apróság, de hogy meglepődhettek amikor valahogy 15 megatonna erővel robbant fel. Na erről találtam valami kissé bizonytalan anyagot, hogy az extra erő az abból következett, hogy nem számoltak a Litium-7 izotóp hasadásával, ami a ugyanúgy deutériumra és tríciumra hasadt, de még egy extra neutront és eredményezett, ami még rásegített a plútóniumnak a hasadásba, mégtöbb hő, mégjobb fúzió. Jó mi?
Persze ez még nem lett volna akkora gebasz, egy háromszoros robbanóerejű bomba nem tarol le háromszor akkora területet, de viszont ezek az elmés amcsik a szélirányban levő szigetekre telepítették ki a lakosságot.
Nos, a Bikini-zátony története itt körülbelül véget is ért volna, kurvára radioaktív lett, pár évvel később viszont a mi kis optimista empirialistáink ismét lakhatónak nyilvánították a zátonyt és visszatelepítették a lakosságot. Kellett hozzá megint pár év hogy valaki odamenjen és megmérje mégegyszer hogy tökre nem egészséges az a radioaktivítás ami ott van, akkor megint kitelepítés, pármillió dolcsis pereskedés, ügy és terület lezárva.

Mellesleg, erről a zátonymaradványról kapta a nevét a kétrészes fürdőruci. Biztos a mellek és a bomba kapcsolatát akarták vele érzékeltetni, ma már kicsit kevésbé jó marketingfogásnak számít a bármit a radioaktivítással kapcsolatba hozni.

Osztás szorzás kivonás és tapasztalatlevonás következik, ta-taaam:

1. Mindig mindenkinek van még mit tanulni.
2. Ez azokra is vonatkozik akikben éppen valamiért megbízunk.
3. Na és pont az ilyen "megbízok benned, te jót akarsz nekem, csináld csak" hatalmakról szokott kiderülni hogy valójában leszarják mi lesz velünk.
4. Megfelelően választott marketinggel viszont elfeledtethetjük a közösség nagy részével azt hogy egy kissebb részét igen aljas módon megszopattunk. Mellekkel meg bármit fel lehet dobni.
   

Na és most a történelmi tapasztalatok birtokában mérlegeljünk hogy mennyire baszunk ki az unokákkal, Paks, meg az ilyesmi, hogy vajon télleg annyira zseniálcsákók vagyunk-e hogy mi erről az egészről mindent tudunk 10millió évre előre.

Ennyi kérem, szombaton éjszaka Mátrai CSillagok, addig legyetek jók és ne engedjétek senkinek hogy hidrogénbombát teszteljen a lakóhelyeteken, akármilyen mélyre is ássa a lyukat!

Összeesküvéselméletes

A jövő héten divat-feminista leszek. Gondolva a jövő hét utáni hétre, amikor divat-hímsoviniszta, nem szúrom magam ugyan tökön, de kurvára le fogok nézni mindenkit aki szerint nincs férfiuralom.
Ez sok gyakorlást nem igényel szerencsére, pár hete voltam egy hétig divatnáci, akkor azokat kellett lenézni akik még nem hallottak zsidóuralomról.
Egyszer ki kéne próbálni az ufóhívős dolgot is, csak erről még nincs elég infóm, hogy pontosan kik is nyomnak el ilyen esetekben, de ennek az egésznek lehet a nagy mértékű homály adja meg a fílingjét.
Valami hasonló azért van a divat-feminista dologban is, mert még soha senki nem volt férfi is meg nő is egyszerre hogy el tudta volna dönteni hogy mi van. De hát ezek a dolgok nem az egyenlőségen meg a megértés eszmélyén alapszanak, szóval holmi testvériség egyenlőség lószarral ne tessék jönni ám.

Hajrá a holnapi napra a Kinizsi százasoknak! Én dolgozgatok...

Gyógyfürdő lovaknak és német nyugdijereknek

Adóbevallás, fáradtság, undor a közélettől. Ez van most. Hajrá.

De legalább nem a zsidóknak dolgozok
(Az élet értelme - Monty Python)

Ma bort iszom, holnap nem lesz.

Útálom azokat akik a tudományos igazságokból gyakorlati következtetéseket vonnak le és átviszik a tant az életbe,

A küzdelem itt is egy legendás és alaktalan fikcióért folyik, mint a tudományban, ahol a nem létező és nem is kivánatos igazságot keresik. Itt meg azt a vagyont aminek már méreteinél fogva sincs semmi értelme, ennek a kedvéért veszítik el azt a vagyont aminek értelme van.

Erre alszok be mostanában. Kapa beszél benne az etruszkok nagypinájú halál-alakjáról, érdekes. Ez az egész egyébként az Utas és holdvilág hangjátékból lett kirángatva.

Rendellenes

Sok embernél, sajnos nálam is tapasztalható ez a rendellenesség, hogy mindenben értelmet keresek. Ez egy BUG. Tudok róla, tudom hogy nem jó, időnként sikerül kiiktatnom.
Majd úgy járok mint Kilgore Trout inteligens nyula, ilyen érdeklődési kör felesleges egy embernek.

Izmusokról röviden

Olvasmányok...
Sztálin: A leninizmus kérdései
Lenin: A sztálinizmus kérdései
Lenin: És egyébként Sztálin be is kaphassa

Egy retúr jegyet kérek

Ha lenne ilyen, visszamennék az időben hogy találkozzak 3-4 évvel ezelötti önmagammal, csupán az egóm hízlalása céljából, mert akkoriban 40-50 Km gyalog az halálközeli élménynek számított. Most meg már rutin, álmomból felébresztve is tudom, meg ilyesmi.

Piszok jó volt a tegnapi túra, de nem jut eszembe róla semmi amit le lehetne írni, úgyhogy csak szaporítom még a betűket, nehogy valaki azt higgye hogy ilyet nem tudok. Jó mostmár biztos elég lesz.

Megint nem túra

ELTE Triatlon.

300 méter úszás, 16 km bringa, 4-5 km futás.

Na ez úgy volt hogy hát igen szarul úszok, mert csak mellúszásban tudok úszni. Tipikus, én még csak a második köröm fejeztem be amikor már mindenki mászott ki :-D Itt maradtam le nagyon, ezután a kecskével utánnuk eredtem, pár embert sikerült is beérnem, de hát elég szép hátrányom volt, szóval sokra nem volt elég. A bringás szakasz végén már éreztem hogy lassulok, egy rakás kiscsákó utol is ért, mondjuk ők egy körrel mögöttem voltak. Futás, hát azt a nyomorult kis csoszogás amit csináltam ezután azt nem nagyon lehet futásnak nevezni, inkáb totyogás. Alig volt valami energiám ehhez az egészhez.
De a lényeg nem ez, hanem az hogy király volt, éreztem a végén hogy el vagyok fáradva :) A nyári Balaton-átúszásra meg jó lesz elkezdenem kicsit ráedzeni ha nem akarom a tavalyi eredményemet alulmúlni. (Ami elég szép negatív rekord lenne :))
Az IK hallgatói közül biztos én voltam a leggyorsabb, meg persze az egyetlen.

Adás vége.

Biztonság

- Kés, bicska, vágó- illetve szúróeszköz van nálad?
- Én csak tömegpusztító fegyverekkel foglalkozom.
- Rendben, bemehetsz.

Így megy ez. Ez volt ma, holnap meg meló, kiirtok pár települést egy túlnépesedett bolygón. Szemét egy meló, de jól fizet és hát ezt is meg kell csinálnia valakinek. És akkor már inkább én, az együttérző szivű, nem valami szemét diktátor.

Imázsipítőipari szakmunkás

A mai napra úgy hozta az izé... a sors ugye, hogy összefutok pár percre mindenkivel akivel úgy 15 éve nem, és úgy sejtem neheztelnek rám ezért. Arra utalnak jelek.
Úgyhogy gyorsan befizetek egy reklámkampányra. Pármilliárdot csak tudok rá nélkülözni! Sok-sok plakát virítson a faluban hogy "Nem ért rá", "Sokat dolgozik", "Ő ilyen dolgos gyerek" meg hogy "De te se nagyon kerested ám bazdmeg"! Pontosabban ezt majd a marketingesek találják ki, ez az ő szakmájuk, én csak nyomogasam a gombokat, nekem az a szakmám.

Nektek meg jó hétvégét és menjetek helyettem is túrázni!
Megin meló lesz.

Nem akármitől hülye a magyar

Az, hogy élő emberről elnevezni valamit az csak szokatlan vagy ízléstelen döntsenek a filozófusok, mindenesetre ilyen szart hogy médiaarcokról nevezzék el a 4-es metró fúrópajzsait, hát ez nálam kiveri a biztosítékot.
Iparilag megy a parasztvakítás.

Hangulat-jelentés

Alternatív megközelítés

Sárga 70/40/20

Teljesen alternatív megközelítésből, én ugyanis pontőrként egész nap az Újlaki hegyen sütettem a hasam a nappal. De kezdjük az elején.
Tavaly jött az ötlet több embertől az elte listán is hogy legyen már egy saját túránk, ez lett a Sárga, ami Esztergomtól követi a sárga útvonalat. Kurva sok meló volt benne, remélem látszott. Nem ám baszakodni rajta, ezek a dolgos arcok már hónapok óta jártak bejárni, felfesteni, lemérni.
Szombaton még egész nap melóztam, aztán este 8:30-ig még órán voltam, hazagurultam és elkezdtem összepakolni. Térkép, papírok, pecsét, szallagok, kaja, víz, tinta... mindig minden túrán otthonfelejtek valamit, de ha nem a cipőm az, akkor még simán végig lehet csinálni, most viszont mással tolok ki ha valamit elszúrok. Dani hívott éjfél elött hogy már nagyon sok embert elindított, nekem kemény lelkiismeret furdalásom kezdett lenni hogy a túratársaim kint vannak én meg most lefekszem aludni. De lefeküdtem aludni, és aludtam is 3 órát.
Reggel 3:20, nyergeltem a bringám, 20 perc alatt átértem Budára Gáborhoz, akinél leparkoltam a kecskét, innentől a BKV becses szolgáltatásával jutottunk Hűvösvölgybe. Köszi Békávé, az Isten fizesse meg :) Ezalatt kiderült a nap első bakija, a telefonom azt mondta hogy heló.
Hűvösvölgyből gyalog mentünk ki Virágos-nyeregig, aztán innentől szallagoztunk. Sárga krep-papír szallagok. Végigszallagoztuk itt követtük el a nap második apró bakiját, kiegyenesítettünk egy kanyart a sárga útvonalon, jó 50-100 méterrel az útvonal alatt. Pontosabban ez a világhatalmi tervünk része volt, de valaki rájött és arrébb rakta a szallagokat. Ne aggódjatok, van B-tervünk a világuralomra. Leparkoltunk az ellenőrzúponton, ekkor már 6:30 volt kábé, bő 40 perc a pont hivatalos nyitásáig. Az első ember 6:50-kor állított be, kemény tempó.
7-8 óra között kedtek el igazán nagy számban jönni a 70-es túrázók. Voltak páran akik a szallagozást kifogásolták, én vissza is mentem és mégjobban kiszallagoztam, de jelek is voltak a fákon. Sokféle baja volt az embereknek, összességében én azt vontam le hogy aki nagyon fáradt volt már és nem tudott eléggé odafigyelni, az nem tért le a sárga útvonallal együtt a murvaútról ami a Hármas-határhegyre vezet. Minderre rájátszott az is hogy sajnos ez a sárga szín nem valami feltűnő a sok zöld lomb között így tavasszal. Ezt mondjuk tudhattuk volna előre, de annyi más dolgunk volt.
A nap amúgy kellemesen tellt, Gábor írt, én pecsételtem, vadonatúj tintapárnám, csak erre az alkalomra vettem, meg az OKT-re amit majd lassanként végigcsinálok ha lesz időm. A reggeli enyhe zimankót kellemes, nem túl meleg napsütés váltotta fel, kis szellővel, minden irányban szép kilátással. Lent siklóernyősök gyakoroltak, érdekes volt a sok szines muslinca.
Jöttek ismerősök egész szép számban. Volt akit csak arcról ismerek, volt akivel sokat túráztam együt, örültem az arcoknak. Szerintem ha valakivel az ember sokat megy együtt, akkor valószinűleg összebarátkoznak. A sok szívás, meg az ilyenek, attól van, nem holmi macska-tappancs testvériség. És télleg: a legtöbb barátom túrázik. Ezzel most nem a matematikai levezetést akartam megúszni, csak példával alátámasztani a hipotézist :)
13:45 körül beállított Zsombor egy nagyobb csapat élén, ez volt a szedőcsapat. Összepakoltunk, léptünk. Lent Hűvösvölgyben még egy randiszendvicset begyűrtem az arcomba, nem mintha elfáradtam volna, csak a hagyományok.

Gáborral hazabékávéztunk, bringám elő. Innen volt egy 25 percem hogy átérjek Újpest-rakpartra a critical mass-ra. Már itt, Buda déli részein is rengeteg bringás tartott arrafelé, kemény tempókban. Pontosabban montival biztos kemény, én meg nem tudok menni a montiktól előre. De ez nem is olyan buli. A Margit-hídnál utolártem a menetet, hihetetlen milyen hosszú volt már akkor is. A túlpartról láttam ahogy hömpölyög végig a rakparton, hatalmas. Ami a sebességet illeti, nos voltak dugók, amúgy pedig sokan hozták a gyerekeiket, ami nagyon helyes, de lassít.
Szabály: nem leszállni, nem leállni az úton, mert akkor kialakul a dugó. Ha van elötted szabad út, akkor biztonságot nyilván szemelött tartva odalépni a pedálra. Volt egy baleset, egy csákó az alagútban nagyon csúnyán elesett, mentő jött érte, remélem nem lett komoly baja. Az alagutak amúgy hatalmas móka, mert mindenki kipróbálta benne az akusztikát :) Végigröhögtem az egészet, hatalmas hangulat volt.
A durva az, hogy amíg én, aki úgy 4-5 kilóméterrel lehettem a menet eleje mögött a budai rakparton tekertem, a Pesti rakparton még mindig csak egyre jöttek az biciklisek.
Voltak különös alakú bringák, például családi 3-gyerek utánfutós bicikli, a gyerekek is tekertek persze. Kellene rá egy LONG VEHICLE felirat :)
Aztán kiérve az Andrási útra, kicsit lehetett tolni neki. Na az nagyon jól esett, mert minden nap megyek arra és nem lehet egyáltalán. Tele van autókkal, a bicikli-út meg használhatatlan rajta.
Innen bekanyarodott a menet a városligetbe, itt szétnéztem, aztán hazagurultam.

Ennyi volt ma, még azért lehet kinézek arra a Korai Öröm koncertre, de ha ilyen tömeg lesz ott akkor talén mégse kéne.

Egy náci roma

Asztória, megdonádsz. Jól emlékszem vajon hogy itt pár éve egy arc agyonlőtt 4 tizenévest rosszkedvében? Na én is ilyen rosszkedvű roma gyereknek kerültem útjába tegnap, de nála csak kés volt, és különösebben nem mert vele rambózni. Nem érdekes hogy mit mondott, mert ha kihagyom belőle a trágár sértegetést akkor tulajdonképpen csak kötőszavakat mondott. Otthagytam, bringával voltam.
Még gondolkodtam rajta, hogy ha útközben 300 méteres távolságon belül találok egy rendőrt akkor elvetetem a srác kését mert aztán valakit felbosszant vele, de se rendőr nem volt, meg ha lett volna se nagyon érdekelte volna. Egy náci cigó nem jelent komoly bevételi lehetőséget.
Erre ma, valaki rossz kedvében kicsit arrébb fejbelőtt valakit a villamoson. Így megy ez.

1. A Lipótmezei elmegyógyintézet bezárása szerintem tragédia. Közveszélyes őrült nem csak az ameriaki filmekben vannak.
   
2. A romák között a rasszizmus arányában sokkal elterjedtebb mint bármelyik másik népnél.
3. A rendőr is csak arra jó hogy legyen kinek pénzt adni ha nem ég a bicón a lámpa.
   

500

Had legyen itt egy ilyen blog a blogról dolog, mert ez pont az 500. bejegyzés ebben a blogban. Két és fél évvel ezelött azért nem gondoltam volna hogy ennyi szart össze tudok hordani. Mostantól amúgy inkáb csak a túrabeszámolók mennek fel.

Megvan persze a bringám, nem az IronMan lett, hanem egy teljesen fekete Gepida. Nagyon jól megy és csodaszép szerkezet, alig 10 kiló az egész. Érdekes egybeesés hogy a 400. post körül a lakásom lett meg, kiváncsian várom hogy mit hoz a jövő...

Végülis milyen lesz... milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe?
Nem tudom, és mégis ha valamit tudok, hát ezt tudom. Egy forgó folyosó, egy nyílegyenes labirintus, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény hogy repülünk.
(Számomra ismeretlen eredetű szöveg a Korai Öröm Unflyable című számának végéről)

Túra helyett

Péntek este még úgy fél kilencig melóztam (fusi), aztán Kisdanival futottam össze a Keletiben, ő a Lemaradás 100-ra volt úton, este nálam parkolt. Egy pizzát bekajáltunk, aztán punnyadás, de így is csak 4-5 óra maradt alvásra. Reggel a metróig lementünk, innentől én bringával dél felé. Felderítési feladat, a küldetés célpontján megtalálni az élet értelmét.
Mivel itt még alaposan sötét volt, villogóm meg nincsen, nem ülhettem fel a bringára, mert a rendőrök jól keresnek abból ha mégis. Hát nem egyszerű kikeveredni a városból, az idő fele azzal tellett hogy Gyálra kikeveredjek, onnantól azt lehet mondani hogy havaj volt :) A kedvenc hidrogénbombám már az Ócsára vezető úton kacsintott rám, itt volt egy zöldségesbolt, tulajdonképpen semmi egyébhez sem közel, semmi más nem volt ott, éppen ezért ideális helynek tünt egy reggelihez. Betöltöttem a majomreggelit, közben egy öreg rakodómunkás nézegette a bringámat hogy milyen királyosan néz ki. Hát igen királyosan néz ki. Ócsától kezdve mondhatni extra-havaj volt az út. A minősége ugyan nem, de viszonylag kevés autó, viszonylag kevés navigáció, mert itt a lajosmizsei vasút mellett visz az öregországút. Ez elméletileg (a táblák szerint) egyenesen Örkényre vezet, gyakorlatilag inkáb csak Hernádra. Hernád elött beletorkollik az 50-es útba, ahonnan kezdve 2 kilóméteren keresztül tilos biciklizni, amig a Dabasról jövő erdei út be nem kanyarodik. Hogy ez kinek jó, nehéz megmondani, de tapostam keményen hogy nehogy pont itt fussak össze egy egyenruhás piócával. Innen meg már percek alatt célba értem.

Szombat azzal tellett hogy az öreg házat bontottuk. Voltak áldozatok, szögbe léptem, megharapott egy darázs, meg ilyesmi, de csodaszép napsütés volt, jó volt kint lenni a levegőn. A régi falvakra jellemző közösségi munka volt, hatalmas hangulattal. Átjött a szomszéd srác is, segített lepakolni a cserepeket, aztán megállt a házuk elött egy másik srác autóval, átkiabált neki hogy jöjjön ő is, és jött. Egy teljesen idegen csákó, soha nem láttam elötte, de jött segíteni, ez az igazán frankó dolog a falvakban amit a városiak többnyire (de nem kivétel nélkül) elfelejtettek.

Hétfő reggel visszaút Pestre. Inkáb Hernádon keresztül indulta, így szerintem valamivel hosszabb, de autómentesebb (ami nagyban növeli a túlélési esélyeket). Egy óra alatt tekertem fel kényelmesen Ócsáig, ami a féltáv, itt úgy gondoltam hogy szivesen megtakarítanám a szombat reggeli szívást a külvárosi közlekedéssel és begurulok vonattal. Jött a vonat, felszáltam, ez a koszos szaros másodosztályú marhavagon, ami Lajosmizse felé jár. A másodosztályú marhavagonokról még azt tudni kell, hogy az egész szerelvényen tilos a dohányzás, mert a szalma könnyen lángra kap a menetszélben és pillanat alatt kisütia zsírt a sok baromból. Jött egy nő a kislányával (lehetett vagy 13) mindketten rágyujtottak, megkértem őket hogy menjenek egy fülkével arrébb cigizni. Az öregnőn látszott hogy nem is érti hogy mit kértem, a kiscsaj mondta neki hogy menjenek. Megdöbbentő amikor valaki ilyen finnyás dolgokat mond másoknak férfilétére hogy nem akarja az ő koszos levegőjüket szívni meg nem akar büdös lenni. Aztán jött egy napégette arcú paraszt a fiával, ő elhatározta hogy itt fog bagózni és kérésre se megy arrébb. Ezt meg is magyarázta, és a magyarázat érdemel egy idézőjeles bekezdést:

"Mi dohányzók is dolgozunk annyit az országért mint ti."

Szóval amit az aglomerációban soha nem kedveltem az az emberek értelmi szintje, úgy döntöttem hogy inkább bringával megyek hazáig. Úgy se jött még a kalauz, megúsztam a párszáz forintos vonatjegyet, a MÁV-ot meg nem sajnálom, csak a vasútat. Visszafelé találtam valami bicikliutat, de hamar elveszett. Lehet hogy mégis van valami értelme beszerezni egy budapesti bicikliutak térképet, gondolom van rajta egy piros vonal hosszába meg egy keresztbe, az jelzi a bicikliutat.

Sajnos valószinűleg jövő héten is lemaradok a túráról, megint bringázás lesz helyette, meg építkezés. Így lesz ez ezen a nyáron többnyire.

Azért elgondolkodtat a dolog, hogy vajon Magyaoroszág szól-e bármi másról, foglalkozik-e bármi mással mint az autók. Talán, de nehéz megtalálni az egyebet benne, pedig én keményen próbálom.

Furcsa, hogy amikor a szittyák mondják hogy ébredj fel Magyarország, akkor az ember jót derül rajtuk, mert hülyeségeket hordanak össze, pedig az ország tényleg valami amerikás állomvilágban él.

Higrogénbomba házilag

Szombat, reggel 6:55-kor a Nyugatiban gyülekezett a sok nép akik a csodaszáp tavaszi időnek engedve a Börzsöny felé vették az irányt. Hát nem egy utolsó választás ugyebár :) Zalánnal már a metróban összefutottam, hamarosan előkerült Zalán egy haverja meg három kis partizánlány. A peronon összefutottunk Danival, így összeállt a csapat.
A vonaton dumálgattunk, már aki nem volt teljesen szétesve a hét megpróbáltatásaitól. Startnál amikor megállt a vonat, hatalmas tömeg indult meg a nevezés felé, én kiléptem hogy gyorsan nevezőlapokat beszerzek, de nem sikerült. Pontosabban odaérnem sikerült, csak lapot szereznem nem sikerült a tömeg odaérése elött. Vártam pár percig aztán mondtam a többieknek hogy én azt támogatnám hogy egyszerűen csak menjünk, a halál túrósába a nevezéssel. Dani csatlakozott, szóval itt elhagytuk őket, még a partizánlányokat láttuk a zöldséges felé. A zöldségesnél bevettünk a szükségesnél jóval több gyümölcsöt, aztán hajrá. Útközben találgattuk kifelé az útvonalat, mert nem volt valami sok túrázó elöttünk. Nyilván a vonatok jelentenek nagyobb hullámokat óránként.
Az első EP-nél csináltam egy pár panorámaképet, amiből még mindig csak egyet állítottam össze, az van fent, a link rajta meg nagyban, és szinseben. Ha érdekel valakit ilyesmi. Lementünk a 20 kilóméteres EP-ig, bolt, kaja, napon punnyadás, meg a szokásos ötlet hogy várjuk meg Zalánékat. Úgy fél óra punnyadás után mégiscsak továbbindultunk. Ahol tavaly mocsokul nagy sárdagasztás volt, ott idén keményre száradt a föld. Szóval a sár nem volt akadály a nap során egyszer volt valami kis tocsogós, de annyiért nem érdemes elhozni a kamáslit. Nem lett volna érdemes elhozni, így korrekt. Meg a 20 fokos melegbe nem volt jó ötlet a pulóvert elcipelni sem, meg a tisztáranyalt ég és seholegyfelhő ugyebár a kabátot is indokolatlanná tette, és ezek mind ott lötyügtek a hátizsákomban, a kajával amit aztán másnap ettem meg reggelire, és még maradt is.
Definíció: Sétafügének nevezzük a már jópárszor megsétáltatott fügét. Ugyanolyan kiválló üzemanyag mint a sima füge és ugyanolyan csúnyán füstöl.
Megtaláltuk azt a helyet ahol tavaly csúnyán elkavartunk, éppen egy pár túrázó indult a rossz irányba. Indultak volna, de Dani lebeszélte őket. 30 kánál a tópart akkora királyság volt hogy kipunnyadtunk a tópartra úgy egy-másfél órára. Nekünk nincs szintidőnk :) de ha lenne is simán bennelennénk még. Na itt továbbá az derült ki hogy a bakancs randán kidörzsölte a lábam. Túracipő kellene sürgősen. Nem is indultunk tovább. Kimentünk a buszhoz. Megcsodáltuk a szép kis börzsönyi falut, ami hát igen, tele van alkeszekkel, meg valamiért az összes ilyen börzsönyi faluban mulatóstechnót hallani mindenhol. Ezzel tartják távol a budapestről kitelepülőket. Jó módszer, még ha fájdalmas is. Hamarosan megjött a busz, ami csak kicsit volt tele. Busz FAQ: Nem mennének egy kicsit beljebb? Válasz: Nem. Az ilyenek hogy fognak hiányozni amikor már bringás leszek. Azaz pár hét illetve remélem nap múlva.
Az azért tényleg igaz hogy ha neveztünk volna akkor csak azért is végigmentünk volna az 54 kilóméteren, de nekem egész hét meló, tanulás és szaladgálás után ha van valami amit nem akarok az a sorbaállás. Ez biztos azért mert most hogy van lakásom postán is sorba kell állnom, és rohadtul utálom.

Ma kertet építeni segítgettem egy 8kerbeli utcában, olyan arcok vannak arrafelé hogy ajjaj, nem mennék arra ha finnyás titkárkislány lennék. Csövesszálló bal felöl, hulladéklerakó jobbfelől, beomló, nyitvahagyott pincék, a város talán legrondábban legányolt és telehányt tere csak pár centire. De kert lesz ott bassza meg, ha fene fenét eszik is. A projectet a rendőrség bűnmegelőzési akármilye támogatja, szerintem jó ötlet tőlük, mert ilyenekkel lehet.

Hazafele úton szúrta nagyon a szememet a reklámok mesevilágának és az utca lehangoló valóságának kontrasztja. Mint egy menyasszonyi ruha egy ordaskurván.

A reklámok mondanivalók, azoktól akiknek jól gurul a szekér, azoknak akiknek bizony beszart a taliga.

Összeesküvéselméletes

Most ezt ide, hogy a hátradőlj a fotelba amíg megnézed és reggel könnyebb szívvel punnyadj bele a kocsiba amíg bepöfögsz a munkahelyedre, hogy ezek a gáccci zöldek hát persze hogy hazudtak. Azért hazudtak mert nekik nem jutott autó meg légkondi. Rohadt egy fajta. Meg amúgy is, igen, a munkádból akarnak kiforgatni. Amit úgy szeretsz pedig. Ez mind kiderül az alábbi kisfilmből.

Ezzel szeretnék segíteni azoknak akik még nem találtak maguknak mumust. Mumusra minden embernek szüksége van, tudta ezt már az öreg puncibajszos is.

A nagy klímaváltozás hazugság.

Téry 50

A kissé otthonülős idő miatt a szombaton túrázni szándékozó egyetemisták serege reggelre mindössze hat főre olvadt. Ezt egyébként én még mindig nem tartom rossz létszámnak ahhoz képest hogy milyen szomorkás volt néha az idő. A túra eleje jópofa mókákkal tellett, Ákos felvetette hogy milyen Lonsdale-s pulóverem van, erre elkezdtem előadni hogy tévébontós skinhead vagyok, ahogy előresandítottam a lányok felé a döbbent arcokról azt olvastam le hogy ezt komolyan vették :) Furcsa bug nálam az hogy az irónia dolgot nem tudom egészen jól kifejezni és ezért úgy tünik mintha komolyan gondolnám. Utánna jól el is beszélgettünk arról hogy a tévé milyen agymosás, nem kellett hozzá az hirtelen rögtönzött egyéniségemet használnom mert amúgy is utálom a tévét mint a sszz..-t
Aztán Joe és Ákos elhúztak, nekik nagyon fontos teendőik voltak a délután a női nem szolgálatában. Ilyesmi. Lassan bóklászósan mendegéltünk Piliscsaba felé, mert nekünk 12:10-kor érkezett az a vonat amivel nem jött senki, de megigértük hogy megvárjuk hogy hátha (igazi lelkiismeretes hittéritők vagyunk mi ketten Danival). A lányoknak meg úgyis volt egy órájuk a következő vonatig. Megszállt minket a délelött laza szitálósesős, nyugodt hangulata és Dani agya le is gyártotta a világbéke gondolatát. Én is úgy voltam vele hogy ha ma jut kezembe a világhatalom, akkor béke fog honolni a földön. Másnap reggelig legalábbis :) Aztán kicsit erősebb lett a szél meg az eső is, igazából ha kicsit jobban esik akkor már lehet hogy azt mondtam volna hogy ejnye, De ez szerencsére nem történt meg :)
Na, ahogy beértünk a féltáv-kocsmába, én megdöbbentem azon hogy hány túrázó bagózik. Itt elérkezettnek láttam az időt hogy megreggelizzek végre, megérkezett a vonat ami semmi ismerőst nem hozott. Még dumáltunk meg kajáltunk egy ideig, Ákos megpróbált demotiválni, de idejében lelepleztük a próbálkozásait. Aztán valamikor 12:30 körül Danival továbbindultunk. Innentől kezdve tényleg rendesen toltuk. Na és akkor most elmondom hogy miről maradtak el a huszaskák :)

• Pilisszentkereszten húsleves, miközben megszemlélheti az ember a szántásról alkotott legendás festményt. (csatolva, népművészet a javából, a leves is kábé ilyen szinvonalú volt)
• Dobogókőn a Eötvös túristaház motyói, életmentő alma, a kilátóban a gyönyörű fehér ködfal
• Kicsit arréb Dobogókőtöl kitisztult az idő, a felhő alatt ki lehetett látni a Börzsonyre, ahol a jelek szerint sütött a nap. Nagyon szép látvány.
• Hatalmas sárdagasztás útban Dömösre, pár zakóval tarkítva. Sajnos nagyon megkopott a bakancsom talpa és csúszik.
• Dömösön célsprint, célmotivációs süti betöltése
• Sok hamisan elénekelt dal amit út közben elő szokunk adni :)
  

Jófajta túra volt, kár hogy az idő ilyen ijesztgetősre sikeredett, de igazából szerintem nem volt ez semmi komoly. Szerintem jó mókárol maradt le aki engedett a lustaságnak.

Csatolok még egy képet demónak arról hogy mire lenne jó a lábszárvédő.

A törpökkel való szolidarítás jegyében...

Péntek este még 10 óra körül is megbeszélés tárgyát képezte az hogy reggel hol legyen túra, de úgy alakult hogy maradok a Mátra túránál. Egész másnap reggelig, amikor a vonatom tervezett indulásakor sikerült felébrednem. Még szerencse hogy nem vettem meg előre a jegyet.
Így hát megindultam Csillaghegy felé és út közben felcsörgettem Kisdanit hogy a startnál várjon má meg. Ez nem egy hivatalos teljesítménytúra, hanem a cserkészek egy túrája amire mehet bárki. 48 kilóméter. A csodaszáp időnek köszönhetően hatalmas tömeg szállt le a hévről, igyekeznem kellett a nevezéssel, ami mellesleg pofátlanul olcsó volt, de tényleg, valami 300 forint. Mondhatni jelképes. Nekivágtunk ketten Kisdanival, eleinte nagyon ismerős volt a táj, pont mint a Kinizsi útvonala, itt még jól téptünk. Voltak borzasztóan fiatal túrázók. Hogy tizenéves az hagyján, de annak is az elején :) Mondtam is nekik hogy ez a 48 kilóméter ez nagyon szép munka és hajrá, a célban is láttam őket, le a kalappal. Fent a Dobogókőnél kicsit kajáltunk, üldögéltünk. Különösebb látnivaló nem volt mert párás volt a levegő. Én fügét hoztam az útra, nos erről a következő mérési eredmények születtek: a füge kiválló üzemanyag, de rémesen füstöl :)
Innetől kezdve Kisdani elkezdett lemaradozni, egy helyen leültem hogy megvárom és egyszercsak ott parkolt mögöttem és bagózott. Nekem inkáb mehetnékem volt mint bagózhatnékom, úgyhogy megbeszéltük hogy majd találkozunk, aztán a célban találkoztunk is... Ehh, bagósok.
Szóval valahogy az utolsó EP-hez vezető úton pikoszul elkavartam, nem volt elöttem senki, csak a jelek után mentem, de aztán a jelek elhalványultak és eltüntek. Maradt az aszfaltos út, és még az életbe nem jártam arra. Egy idő után volt egy tábla ami jelezte hogy Lajosforrás, arra. 120 fokban jobbra, előre, találtam túristajelzést, a jelzésen egy idő után eljutottam egy túristaházhoz, ahol volt térkép. Na és itt ahogy gondoltam, kiderült hogy szép nagy kört tettem meg Lajosforrás körül és nem vagyok közelebb hozzá mint az előző EP-nél voltam, úgyhogy úgy döntöttem hogy nincs is kedvem oda elmenni, célba megyek mert Dani már biztosan ott lesz. Ja térerő ilyen helyeken nem szokik lenni a vodafon hálózaton úgyhogy az esélytelen hogy túra közben valakit felhívni, de jobb is így. Köszönöm vodafone hogy az élet ezen távoli darabjait még nem rongáltad meg. Mindenesetre rátértem a cél felé vezető útra, hamarosan megtaláltam a K+ jelet, ami a Lajosforrástól megy a cél felé, lassan utolértem azokat akiket aznap már háromszor utolértem, bebóklásztam a célba, randiszendvics, ilyesmi, Dani is megjött úgy fél órával később. Ezek a bagósok...

Köszi a szervezőknek, ez télleg frankó kis túra volt!

Hazafelé hév, a legdrágább közlekedési eszköz a világon, a fapados repülőjáratok nem tudom miért nem célozták még meg ezt a területet.

6 óra tájban hazaértem, zuhany, kis kaja, valami erőtlen rendrakásféle, aztán 9-kor Deákon találkozó, Gödör klub. Leüldögéltünk a büfében, két együttes szólt jobbról és balról, persze mehettünk volna tombolni az Üllői Úti Közösülés zenéjére, de nem vagyunk nagy rajongói a punk műfajnak úgy látszik. Aztán Colorstar, tombolás. Az új számaik is jók, de persze az Állomadalom című nótát elhúzták a végére mert az üt. Le mertem volna fogadni hogy nem csinálnak annélkül koncertet :)
Aztán rájöttem hogy engem az ágyam sokkal jobban érdekel már mint a további tombolás, így Gáborhoz csatlakoztam hazafelé. 2-3 óra felé már itthon is voltam. Aludtam majdnem délig. Eszek, tanulok, aztán lemegyek kondiba.
A Tündérground koncertjét de kár hogy ilyen későre tették, azt még nagyon meghallgattam volna.

Ironman

Ilyen bringám lesz. Ironman. Valahogy mostanában, főleg így tavasszal rettentő erős késztetést érzek arra hogy csak menjek mint barom bele a nagyvilágba és kurvára elfáradjak. Elfáradni meg egyre nehezebb...

Azért az élet nem csak játék és mese.

Reggel 5-kor startolok Mátra felé. Holnap kérem szépen úgy fogom magam kiütni mint ááááááálat. 24 órás bevetés, nem tréfa. Hú. most kicsit parázok is ahogy rá gondolok, meg holnap majd a végén pityergek, na de hát én akartam, megérdemlem. Dögöljek meg!
Van 6 órám aludni, kussoljak.

Jó túrát mindenkinek holnapra!

Izmus-jelentés dekódóló project

Piszok mód érdekelne hogy a természetvédelem és a feminizmusnak mi a kapcsolata, piszokul távolinak tűnik a kettő. Na ez úgy kezdődött hogy egy hírlistán kaptam egy linket egy blog bejegyzésre, ami egy zöld (most már kérdezem, de ez a természetvédelmet jelenti?) szervezet cucca.
Bekérdeztem hogy a feminizmus az a szexizmus egy esete? Hat mert a definiciók alapján logikusnak tűnik, a feminizmus pozitív megkülönböztetésben részesíti a nőket. Valami ilyesmit sejttet a név is, hogy ez a nőknek/ról szól. A szexizmus az a definíció szerint valamelyik nem pozitív/negatív megkülönböztetése. Szóval még mindig nem értem hogy a következtetés miért elvetendő, mindenesetre az kommenteket ennél az első pontnál azonnal le is tiltották, persze elötte egy pár leugató bejegyzést odavágtak.
Na ez a poén, kicsit emlékeztet egy kurvajó orosz film egy jelenetére :)
Korábban amikor a NOL-ra mindig feltolták a hamaranna című blogot, az N-edik alkalom után rákattintottam és beleírtam ha már lehetett, hogy hát nincs ezzel semmi baj csak mi keresnivalója van a címlapon. Volt ott valaki aki trágárul fikázott, de mindenesetre az én hozzászólásomnál betellhetett a pohár és letiltották a hozzászólásokat :-)

Your ellenvélemény is not wellcome.

Ilyen nap volt ma az eltén is, egy csákó arról kezdett el beszélni nekem hogy én fasz vagyok, mert nem megyek el a fideszre szavazni, de vannak nálam sokkal nagyobb faszok, na ők szavaznak az emeszpére :-D
Jáááááájjjjj :-) Megkérdeztem hogy ő nem tartja-e égőnek ezt a pártosdit. Nem tartja. Jó :)

Reggel kondi terem, rádió, betelefonáló. Mondja hogy fáradt. Ugye az esti partitól vagy fáradt, ugye?!?!? Nem azért mert sírt éjjel a gyerek, vagy mert melózni kellett, az nem trendi. Hazafelé ugye kocsival mész. Este azért ugye bebaszol, diszkó. Komolyan, így és ennyire kisegítik a betelefonálókat a műsorvezetők, hogy mit kell mondani magáról hogy mit csinál. Aki nem azt csinálja az cikis.

Az a cég, aminek dolgozom, álmokat és életérzéseket ad el. A marketing team kigondolja, a designer team megtervezi, a gyártás összedobja és a végeredmény az ember fejében landol. Valahogy így. Nem tréfa, hatalmas gépezet.

Az ember olyan majom hogy alig tud fára mászni, nagy feje van és valamivel meg kell tömje.
A legnagyobb iparág a világon nem az autóipar, hanem az emberi agy programozása. Programoztam már jobb harvert is :) de úgy tűnik erre is fejlesztenek sokan.

Hümm, na messzire kavarodtam, fáradt vagyok már a hegesztéshez. Próbáljatok csinálni valamit holnap ami átjut az ingerküszöbömön és röhögök rajta egy jót :)
Nem lesz könnyű.

... élete se csak játék és mese ...

Hát ma igazán kedves nap volt. Az ilyeneket lángszóróval kellene szaporítani.

Elmentem a közösképviselőhöz, 3 évig intéztünk ügyet, 70milliárd forintomba kerül ez nekem havonta.
Reggel posta, 2 évig álltam sorba, a postáscsaj meg becsukta az orrom elött az ablakot. Ennyi idő alatt nem lett volna rá alkalma szólni hogy kimenne egy pár évtizedre valahova.
Este elte. Nem tudom de mintha idén lényegesen több gyökérrel hozott volna egy beosztásba a balsors. Mint valami lepukkant gimnáziumban, nem hallom miről beszél a tanár. 20millió éve járok eltére, még vagy 20millió hátra van.

Ez van. Az a lényeg hogy soha nem adom fel, mert a végtelenig nyúló gumiszőnyegen mászó végtelenül fáradhatatlan csiga is egyszer utoléri a végtelenül nagy faszkalap manót, ez az egyetlen biztató amit el tudok mondani. Egyszer elkapom és kitekerem a nyakát. Valahol biztosan vége van ennek az egész bürokratikus szarnak.

Psziho-plasztikai sebészet

Ha ilyet lehetne akkor én eggyel kissebb lelkiismeretet kérnék. Nem mintha olyan nagy lenne, csak minnél kissebb annál jobb :)

Egyébként: A nők napja alighanem a mobil cégek találmánya, mint ahogy a valentin-napi biszbasz a virágárúsoké.

Egyébként: 17-én Colorstar és Korai a gödörben. Aki úgyisjön az már úgyistudja, csak hogy ne legyen hogy nem szólok.

Egyébként: kurva fáradt vagyok, alszok.

Best of Stencil atya

Na igen :)

Köszönjük Szeged város és a Katolikus egyház felháborodását

Hát hogy is...

Amikor ide írok az olyan mint amikor a guppiknak szórok be valami szines biszbaszt. Például mosóport, ma ilyen kedvem van, vagy hát mi is...
Vidám kis plüssfigurák, mint melóban. Kellemes hétköznapokat! Gondolatok a fejemben, dögöljetek meg.

Kis túlzással jó

Az új közhelyünk, nem tudom már melyikünk mondta.

Kis túlzással jó. Kis túlzás nélkül nagyon szar.

Ajánlom azoknak akik nagyon kultúráltan próbálnak fikázni olyan dolgokat amik igazán megérdemelnének pár keményebb szót is :)

jútúb besztof

Tudom hogy most azt várjátok hogy beszámoljak a tegnapi lefagyszról. Mingyá, ma rohadtul lusta vagyok. Elöbb elmegyek edzeni, meg kis szauna is jól esik majd, addig a kultúrvetélkedő kategóriában itt van betegpatkányember egy egész jó felvétele.
Ez a csákó az a csákó, aki a Korai Öröm legszolidabb tagjaként tradicionális hangszereken játszik, miközben a Sámán meg a közönség szétugrálják magukat. Mondjuk ez nyilvánvaló, csak sok ideig nem tudtam azonosítani a két teljesen különböző viselkedés miatt.
És ebből az jutott eszembe, hogy lehet hogy neki sincs saját egyénisége, úgy mint nekem. Sőt, lehet hogy senkinek sincs egyénisége, vagy csak épp aludtam azon az órán amikor az egyéniség-imitációt tanították. Megér egy utánnanézést a dolog...
Te vagy az egyetlen öntudattal rendelkező lény. Milyen érzés?

A legfaszább gyerekek szivatása 2007

Na, idén másodszor indultunk neki a lefagysz túrának, a tavalyi csúnya kudarc után. Ákos helyére ifjabb Dani állt be, ennyi a csapat módosulás, amúgy a szokásos radikális túrázók csapat. Úton a világhatalom felé :)

Reggel 5:30-as vonatnál igyekeztem összeszedni azt amire előző este nem volt időm. Itt a Szob felé tartó vágánnyal szemben van egy kis pékség, bementünk, már kintről hallatszott hogy az egyik eladócsaj telefonon üvölt valakivel, ilyeneket hogy "Ne idegesíts fel". Szakadtunk a röhögéstől, valahogy olyan nagy hatással volt rám a dolog, hogy egész nap ez a telefonálós üvöltözős téma vissza-vissza tért. Pár saját demó is sikerült, csak azt is elröhögtük :) Azért biztosan nem látszottam nagyon antiszociálisnak:)

Történt viszont pár elkeverés, Például elmentünk megnézni a kisvasúthoz hogy mikor jár, ezzel a zseniális csellel hirtelen az egész mezőny hátába kerültünk. Bár kicsit sok időbe tellett, és ekkor már gyanús volt hogy ha mégegyszer elkavarunk akkor vagy lemondunk az 55 kilóméteres távról, vagy gyalog megyünk haza. Na és erre a második elkavarásra se kellett sokat várni, bár ez már nem volt akkora nagy, de azért demotivált rendesen. Én meg közben olyan piszok módon kezdtem éhes lenni, hogy a hátizsákomból mindent felkajáltam, ami egyébként akkor már csak egy almában merült ki. Életemben olyan finomat még nem ettem mint azt az almát.
Csóványos fele a radikális túrázók elnöksége meghozta a mozgalom életének legnehezebb döntését: nem megyünk az 55-ös távra. Monjuk a zseniális hátbatámadási manőverünkkel együt a végén így is úgy 50 kilóméterre jött ki. Csóványoson kicsit elidőztünk, ahogy szoktunk, meg még annál is inkább mert Kisdani elkezdett SMS-t írni fent a toronyban, én meg kiabáltam neki hogy ne idegesítsen fel. Ez a mai fiatalság...
Lebaktattunk, benyeltük a célban a levest, az is király volt.

Hát közel sem volt annyira rázós mint a tavalyi, de azért sikerült elfáradni a szintnek köszönhetően. Nagyon jó volt a csapat meg a hangulat is, leszámítva persze hogy aznap egy agresszív eladólány egyénisége írta felül az enyémet :) Már amennyiben van sajátom.

gagyiwiw

Arra kérném minden ismerősömet hogy ha üzenetet küld akkor használja az e-mail címem mert az iwiwen annyi kecskebaszó ökörség van hogy ha nem muszály én oda nem megyek egy szál üzenetért. Ami többnyire spam :( A másik szarról már kiregisztráltam, de hamar ez is az agyamra megy.

Korszerű gondolat

No, meglepetésemre volt akinek tetszett a Kaophonic zenéje. Az egyszerűsítés végett egy új rendszerezési megoldással állok most elő: Ne legyen olyan hogy rock, meg ethno, meg rap, meg hardcore, psziho, meg ilyen apró kategóriák a zenében. Legyen csak kétféle: Fideszes meg Emeszpés. És akor eldöntöd hogy te Fideszes vagy, neked minden fideszes spanod és a fideszes zenét szereted, és az emeszpéseket nem komállod a zenéjük meg szar. És vice versa.

Mennyit egyszerűsítene ez az egész.

Egyébként a dolog nem egészen újkeletű. Ákos -aki egyébként példaképem a közhelykreálásban- már régebben kijelentette hogy ő fideszesen zenél. Tessék, kell a szarnak itt apró biszbasz kategória.

Képzeld csak el amikor az ELTÉn külön estis előadások fideszeseknek és emeszpéseknek. Ja és akkor persze kötelező lenne valamelyikhez tartozni, nehogymá csak úgy!

Kutlturális izé

Ez a Kaophonic A38-as fellépése, amin én is jelen voltam, még régen, fiatalkoromban. Nem tudom mit szívhatnak a srácok, különösen a basszusgitáros :) Jó kis cucc, még a tudomány mai állása szerint is.

Zepter 8ker módra

Ha esetleg találkoztok egy sráccal a metróban, aki "egészségügyi szolgáltatásokhoz" gyűjt adatokat: tudnotok kell hogy miután kérdez pár hülyeséget, a nevedet és a telefonszámodat akarja majd felírni. Mondtam neki hogy a telefonszámom nem eladó, nem szeretem ha marketingesek hívogatnak. Biztos marketingesek se szeretik ha programozók hívogatják őket. Mellettem egy lány is kb ugyanígy járt, csak néztem furcsán, hogy a srác sok időt megtakarítana ha elöbb a telefonszámot kérdezné, mert azt úgyse akarja senki.
Mindenesetre amikor megjött a metró és felszálltunk, a srác tanúsitandó kiemelkedő bátorságát utánnunküvöltötte hogy "Cseréljetek nyálat köcsögök"

Hmm. Amit láttam a kérdőiven, az a zepter logó. Megnéztem a honlapjukat, mindenféle szart árulnak és hosszú boldog miafaszt igérnek az embereknek. Például vegyél olyan porszívót amitől az életed hosszabb és boldogabb lesz.
És ez az egy bevállt mert tényleg a másik "köcsög"gel jót nevettünk azon hogy miféle emberekkel gyüjttet magának infót egy ilyen cég. Valószinűleg a termékeikkel nem tudnának felvidítani.

Vegyetek sok szart a Zepter-től!

Aztán hazajöttem és megsütöttem életem első pizzáját (liszt, élesztő, ilyenekből) egy recept alapján amit a neten találtam. A pozitív eredményekről annyit hogy végülis még élek és a lakás sem szenvedett kijavíthatatlan sérüléseket, a második már biztosan könnyebben megy majd.

Nem maradt más hátra mint várni hogy a fejemben lévő káoszból az egyetlen túlélő és minden mást legyőző gondolat kivánszorogjon a billentyűzetemre. Addig bután nézek ki a fejemből, meg talán aztán is.

Politics

No, életemben elösször résztvettem tüntetésen, ami első politikai aktivitásomnak betudható. Amennyiben ez politika, mert inkáb környezetvédelem talán, legalábbis nem arról akartunk vitatkozni hogy focista vagy futó legyen-e a miniszterelnök. Kicsit lényegesebb dolgokról, konkrétan hogy milyen a levegő amit belélegzünk.
Régen még természetes volt hogy mindenkinek jut tiszta levegő, ma már harcolni kell ezért is. Hogy baszódik el a világ...

Ez van, Rambó se tudna rá mást bökni, csak hogy a törpök élete se csak játék és mese.

Margita

Pont 3 éve a Margita volt az első teljesítménytúrám. Herr Lehrerrel (mein Bruder) lenyomtuk kapásból a 40 kilóméteres távot, olyan frankón elfáradtunk hogy alig tudtunk hazabotorkálni az Üllői úti az albiba, nameg olyan mocsok kajásak voltunk hogy egy hatalmas pizzát befaltunk. És másnap is csak a zabálás ment, alig éltem. Azt hiszem az volt az első alkalom hogy Herr Lehrer megesküdött hogy nem csinálja ezt az őrültséget.
Dehogynem :)

Na, a mai napom lustán indult, eredetileg 6kor akartam kelni, de csak a 7 jött össze, 8-ra kint voltam már az Örsön de csak 8:30-kor indult hév, így csak 9:20-kor tudtam elstartolni, 20 perccel a határidő után. Az a lényeg hogy ilyen rutinos vagyok ennyi túrázás után :-D
Egész hamar utolértem a seprőembereket, köszöntem hogy én voltam az utsó. Aztán ezzel a lendülettel ment az egész. A terep sajátossága hogy szinte nulla emelkedő van benne, ami meg van az nem olyan lihegős fuldoklós hanem csak úgy jól esik, szóval ennyi minimum kell bele. Valahol találkoztam egy csapattal akik első 40-es túrájukon voltak. Na itt érdemes lett volna a hittérítés jegyében pár biztató szót mondanom, hogy mekkora királyság ez az egész, hogy kicsit kiszálsz a mókuskerékből, kicsit kimész a természetbe, beengeded azt a nyugit ami ott van kint, esetleg dumálsz egy jót a barátaiddal, kitalálsz valami észbontóan újat a következő hétre, meg jól elfáradsz persze. Agyilag, lábilag. De csak ennyi jött ki hogy "soha nem felejted el az elsőt" :) Dani retorikai képességeiből nem sok ragadt rám :)
Na, aztán ott volt a pihenőpont 20 kánál, kicsit letelepedtem meg elkortyoltam pár teát, zseniális tea, kicsi citromkockákkal, nagyon ért hozzá valaki. Tovább bóklászva a 30 kánál megint zseniális tea, egész citromkarikákkal. Na itt már csak 10 ká volt hátra, és gondoltam hogy ez nem lesz jó, mert nem fogok elfáradni a végére, úgyhogy az utolsó EPtől lefutottam a hátralevő távot. Na így az elfáradás is megvolt :)
Nem tréfa, a 40 kilóméter kevesebb mint 6 és fél óra alatt lement.

Király dolog a Margita túra, a szervezés is jó, meg ez a kis koratavaszi/későtéli hangulat, nagyon jó volt. Nem tudom hogy ez most akkor a harmadik vagy a negyedik teljesítésem volt, de jövőre valószinűleg inkrementálom a számlálót megint.

Fénykép egyetlen egy sem készült. Lemerült a gép az első kisérletnél, szóval megintcsak példa a gyakorlott túrázó rutinos dolgaira.

Hadashi no Gen

Ha már a youtube jobbfajta filmeinél tartunk, legyen meg itt is a japán Hadashi no Gen című manga is, ami valószinűleg ott van a toppon a youtube anyagból. A fimlről annyit tudni kell hogy a csákó aki csinálta túlélte a hiroshima elleni atomtámadást. Szóval nem olyan viszonyban van a dolgokkal mint Andy Vajna Vietnámmal :-). Ezek a japánok se egyszerű gyerekek.

Zsidóvicc

Na, ez most muszáj :) Igen, Sun body edzőterem, Ráday utca. Ha nem lenne, valami mással kéne pusztítanom az agysejteimet :)

Reggel, kondi, talán már a jó öreg "if you go ride" agyzsibbasztó is lement. Bejön az edző srác, aki mindig valami jó cicit gyúr, és ebből az alkalomból köszönök neki hogy "halihó". Erre ugyebár a szabvány válasz valami hasonlóan értelmetlen dolog, de ő meg kérdezte hogy arra a zsidós viccre gondolok-e ami a következő: Mórickának amikor felnő elmondják a szülei hogy ő zsidó származású és a nagyapja Ausvicban végezte, ahol szappant csináltak az emberekből. Erre Móricka amikor a zuhany alatt szappanozza magát a következő jut eszébe: Halihó, halihó, mér nem habzol nagyapó?
Eccccsééééém, azért ekkora gyökérként még simán lehet edző az ember :-D Az első eset hogy valaki primitívebb mint a rádió-1 reggeli műsora.

Nagyapám tudtommal megpattant mielött a vonat elérte volna a haláltábort. Az őseim piszok jól értettek ehhez a megpattanás dologhoz. Borzasztóan hasznos tulajdonság. Hazabaktattak utánna orosz frontról, Csehországból. Nagyapó, nagyapó, nem lett volna olyan ország ahol kevesebb a tapló?

Holnap valószinűleg Margita túra, laza 40-es hogy én se punnyadjak el teljesen.

Husi

Fincsi mi? Komoly kis film.

Magányterület

És ma fel lett avatva hivatalosan a kéró. Voltunk jónéhányan, mondjuk nem jött el mindenki aki jó lett volna ha eljön, de jó hangulata volt az egésznek, letelepedtünik a lakás nagy füves pusztáin :) Aki nem jött, az azért csörögjön rám és jöjjön el valamikor!
A mese eleje az hogy reggel rábaszattam magam, mert pont most járt le a bankkártyám és egy barátomtól kellett kölcsönkérni hogy legyen valami kaja a cuccon :) Persze 3 éve rá volt írva a kártyára hogy ma lejár, az elején nyilván megnéztem hogy "Na igen, hol van az még..." és azóta egyszer sem, pedig naponta használtam.

Naponta olvasd el a kisbetűs részt is :)

Kitörés

Hú, kicsit rázós hétvégét zárok. Péntekről szombatra kicsit szarul aludtam (mégsem kellett volna bekajálnom), szombaton ennek eredményeként kicsit csökkentett üzemmódban startoltam. Délután 4-kor startoltam itthonról, mindenféle nehézséggel megküzdve (nem járó metrópótló) ógy 6 körül startnál volt a csapat. Bálint (jesssz, visszatért!!!), Dani, Ifjabb Dani, Ákos (szintén sok ideje elösször), két új srác egy üveg pálinikával.
Ja igen, erről a túráról azt tudni kell hogy sok military-fan indul rajta, mert ugyebár a 1945-ös, 40.000 áldozatot követelő német kitörés emlékére van. Ezek a németek nem igaz hogy nem találtak rövidebb utat Hűvösvölgy felé. Szerintem így történt ez az egész:

Srácok, jönnek ezek az orosz csákók, kinyírnak minket a kurva katyúsáikkal, úgyhogy most nincs komoly tétje ennek az egésznek, de szerintem akkor túrázzunk még egyet itt a hegyekben.

Elindultunk felfelé a hegyen. Nagyon kellemes szögben lejtenek a budai "hegyek", pont jól esik az ilyesmi, pofáztunk sokat, nagyon jó hangulat volt. Az új srácok mondjuk mondjuk időnként mondták hogy túl keményen toljuk, nekem meg túl lassú volt, látszott hogy szét fogunk szakadni egy idő után.

Fel is szakadoztunk, elvesztettük elösször Danit és Ákost, mert előre mentek, én a hátramaradt csapatot próbáltam húzni még akkor, aztán EP-nél utolértük őket és én inkáb követtem őket mert Ákost tudja az útat :)
A Jánoshegyen csatlakozott hozzánk Süti, így már 8-an voltunk a csaptban, a csapat meg többnyire két darabban. Legközelebb a 25-ös táv végén találkoztunk a mögöttünk jövő csapat maradványaival, az új srácok felszáltak a buszra a pálinkásüveggel Szépjuhásznénál, Bálintnak meg begörcsölt a lába. Azért frankó csákó hogy eljött üjra fél év után újra túrázni, majd lassan újra visszaszokik :) Én viszont itt kezdtem agyilag bezuhanni, úgy éjfél körül. Továbbindultunk és demoralizálásként 30 kilóméternél kiszállt Ákos is, meghúzta a lábát. Mi mentünk tovább, fizikailag egyáltalán nem voltam fáradt, de az agyam helyén egy nagy hideg követ éreztem, ami követelte hogy a szemeimet csukjam be és tegyem le őt egy párnára vagy bármi másra. Rosszabb mintha fizikailag fáradtam volna el :( Úgyhogy 35 kilóméternél kiszálltam, ez ott Nagykovácsitól nm messze, 2 óra körül. A Danik mondták hogy nem hagyhatom a túratársaimat cserben, de megmagyaráztam hogy bunkóknak lehet barátokat cserbenhagyni, és én bunkó vagyok, így már értették. Kár, jövőre alvással készülök majd erre a túrára.
Mindenesetre lebaktattam a buszmegállóhoz, úgy 2:30-ra ott is voltam, a legelső reggeli buszig még két bő órám volt, úgyhogy elindultam gyalog Hűvösvölgy felé, útközben találkoztam egy szintén hazafelé tartó informatikussal, dumáltunk, ami ébrentartott. Valahol utolért egy busz, felvett, behozott pestre, 4:30-ra már otthon is voltam a kényelmes kis 8kerbeli lakásomban. Ami akkor még felavatás elött ált :)

Daniék sikeresen teljesítették, nekem meg ég a pofám, de jövőre bizonyítok majd.

Aki nagyon utál annak ajánlom ezt a bukta rovatot mert biztosan élvezni fogja :)

Az 5milliárd dolláros showműsor

A kedvenc rendőrsétáltatóm elbontása mögött összevakart információim szerint az áll, hogy azidőtájt azt kellett volna megbeszélni a parlamentben hogy hogy is van az az 5milliárd amit évente zsebre eltesznek a képviselők benzinpénz címen. És hogy ezt nem írta meg sem a HVG, sem a NOL, se a MNO, az pláne nem, szóval frankón toppon vagyunk információval.
Nopolitika, de ez akkora poén hogy ez már űberelhetetlen :)
Hogy én ekkora egy majomnyájnak lehetek boldog tagja, ez mindent megér.

Magam lakom a pusztában egyedül

De csak keddig mert aztán már nem.

Ennyi. Vége a punnyadásnak, jövő héten kezdődik a tavaszi pörgés, ami -mint az közismert- kemény szokik lenni.

Állítólag elbontották a Kossuth téri rendőrsétáltatót. Basssszameg, pedig akartam róla csinálni pár képet. Mekkora király volt. A rendőrt etetni és ingerelni tilos. Remélem visszaépítik azért, mert mindig valami jó móka eszünkbejutott róla amikor arra jártunk, mi radikális túrázók.

Kétfarkú kutya, a kultúrzorró

Nem nézem sokba az indexet amúgy, de ez most nagyon jó lett: Kétfarkú kutya vs Fiat. Zöfi listáról kémkedtem ki.
Annyit fűznék hozzá hogy a tendencia mindenesetre biztató, ma aki tudja merre mozdul a világ, aki kicsit is tökös csákó, az mind bringával jár. Most hogy van hol tartanom majd én is jól átnyergelek :)

A Radikális Túramozgalom hivatalosan elismeri a Kétfarkú Kutya Párt erőfeszítéseit, még ha Szeged nem tipikusan is egy túrázós város.

Figyelem! Élő klasszis következik!

Van-e unalmasabb oldal ennél: http://www.szabadgondolkodo.hu
Az izzatag erőlködés, hogy "szabadon gondolkozzam", amikor ma egyáltalán nem ez a nagy mutatvány. Ugyanígy szánalmas, aki ma egyéniség akar lenni, amikor ma a közösség átélése a mutatvány.

Eccccsém, ez a nem semmi :) Csináltam hozzá logót is az amcsi DONT WALK mintájára, remélem teccik.

Volt olyan időszak, amikor a közösség átélése volt a fontos az egyéni gondolatokkal szemben. Több ilyen is volt. Meg bizonyos szempontból most is ilyen van. Hát, erről sokan gondolnak sokfélét. Lásd: ábra az említett időszakból.Amúgy valami passzol ebben, nincs közösség, képernyők vannak az emberek között. És senkinek nem is hiányzik.

Te vagy az egyetlen öntudattal rendelkező lény. Milyen érzés?

Szittya hácé

Büntetésböl :)

A mai legtrendibb közhelyek

Danitól: A szabadság rabság. - Ezt Orwell túrta fel nekünk annak idején és meghajlunk a műfaj nagyságai elött, ezt egyébként csak kultúrproletárok körében lelhetjük fel, az unterproletár nem olvas. Csak Blikket nézeget.

Nekem meg az ablakomon néz be a nap reggelente. Király dolog amikor a nap ébreszt fel, persze valamit üvölt a telefonom is. Délután megyek pénzemberekhez mosolygóversenyre, N-edik forduló, egy pozitív egyéniséget kéne kinézni a tévéből, alkalomhoz illő közhelyekkel. A fenti például nem lenne jó.

Téli mátra 40 beszámolok

Hát akkor. Újításként autóval mentünk, fejenként 900ért és kurva sokat kellett várni valakire, úgyhogy nekem ez a megoldás nem igazán jött be egyelőre, ennél most még biztos hogy olcsóbb a volán.
Namindegy, szóval reggel 5:00 start, Danival összefutottam a metróbuszon, Joe és Zsombor az Örsön. Zötykölődés Mátráig, reggel 7 után kicsivel érkeztünk, a futók pont elöttünk startoltak, a nevezésnél pedig döbbenetes méretű sorok álltak. Valahogy aztán átálltunk egy szerencsésebb sorba és elég hamar kész lettünk ezzel, lecuccoltunk, indultunk. Már itt szétestünk 2-2 fős csapatokra. Kb végig így is ment a dolog.
Az útviszonyok valamivel jobbak voltak mint tavaly, pont annyival hogy nem volt vastag hó, csak valami kis fika rajta, de attól mág csúszott rendesen. Meg helyenként cefet mód hideg volt, a szél is igen keményen tolta.
Na ezellen bevetettünk ipari mennyiségben teát a gyomrunkba, hántottszotyit (hu, teljesen lefagyott volna a kezem ha még pucolgatni is kell), aszaltszamócát, gyümölcsöskalácsot, ilyesmit. Ne mondja senki hogy nem készültem :)
A szervezők is adtak nagyon sok teát, volt randiszendvics a pisztrángos tónál, elötte a túristaháznál konzervleves. Nagyon jól esett.
A kaptató amin tavaly olyan csúnyán szétestem most nem vett ki belőlem sokat, söt igazábol nem is fáradtam el nagyon, csak zakóztam egy pár nagyot. Kell ilyet is. Egy bakancstisztítás is türtént egy patakban, Zsombor a zokniját is megmosta benne.
Szóval lemeneteltük a távot. Célban betöltöttük a célmotivációs sütit, aminek a megmaradt gyümölcsöskalácsot neveztük ki, ráöntöttük a teát, aztán indultunk is volna haza, ez kicsit vakarózósra sikeredett.

Képek kis mennyiségben, de készültek, később felpakolom valahová.

Hazafele villamoson meg megtámadtak a jehovisták, vagy fene se tudja mik voltak, olyasmik. Mondtam nekik hogy én nem ateista vagyok, még annél is rosszabb, engem egyszerűen csak nem érdekel hogy van-e isten. Akár lehet is. 200 évvel ezelött nagyon nyomós kérdés lehetett ez, baszakodtak is rajta magkat okosnak tartó emberek, aztán nem sikerült rá olyan választ találni ami csak egy mondat és mindenki elfogadná (pl "Igen." vagy "Nem."), szerintem azóta az emberek nagy része belefáradt ebbe az egészbe.
Mint amikor Rambó 3 órán át gyakja a vietnámiakat a filmen, kit érdekel akkor már hogy mi lesz a vége? :) Nem is tudom honnan vette Douglas Adams az ötletet hogy majd az emberek vagy bárki épít szuperinteligens számítógépet ami pármillió év alatt kiszámolja nekik minden ködös kérdésre a választ. Poénnak azért egész jó volt.

Ez hatásos recept egyébként, a semmin nincs mit vitatni, gyorsan le is koptak.

Érezd!

Na, ma meglett a galléria is. A festéktől még kicsit büdös, nade...

Február 4, vasárnap. Nem is, elöbb a kitörés.

szóval... Dír frendsz,

Február 3, Kitörés. Ez szombat este indul a városmajorbol és vasárnap délelött érünk célba valószinűleg.

És akkor, február 4, lakásavató. Jöjjön el mindenki aki jó arc, az asszonyával/urával együtt.
Az avatóbuli aranyfokozatú támogatója a Jóanyám Hitelügyintéző Központ Zrt, nélküle nem lett volna lakás.

Kokakóla disznópörkölttel!

Relavtivítás-gyakorlat

Hát ma sikerült igencsak relatívan mérni a távolságot. Alighanem belekerülhettem valahol egy olyan alternatív valóságba mint a Hajag túrán. Csak most másikba.

Mérések

Első mérés: a hír terjedési sebességéről. Erről még pontos mérőszámokkal nem tudok szolgálni, de annyi biztos hogy a rossz hír és a fénysebesség között van. És akkor már csak aztat kell nézni hogy ezek konvergálnak-e valahova.

Második mérés: a papírok és a valóság szinkronizációs idejéről. Mérési környezet: Budapest. Eredmény: 12 itt töltött év után most elösször hivatalosan budapesti lakos vagyok. Budapest-részvényes. Még egy dolog amire különösebben nem lehetek büszke.

Harmadik mérés: Budaörs-Esztergom távolság a sárga útvonalon. Eszköz: mérőkerék.

Ezt ide linkelem

Kiválló egyetemi rádióadó.

Hozzá bajnokok reggelije, szellemi táplálékkiegészítő.

Az afrikai törpök élete se csak játék és mese

Álmomban megjelent Rambó és ezt mondta:

A jelenlegi emberélet-árfolyamok alapján 150 afrikai lakos élete ér fel egy észak-amerikaiéval. Érzed ugye hogy mekkora böszmeség afrikába születni.

Vállság-management kickstart

Nem új gondolat, de ma nem történt velem semmi és firkálhatnékom támadt ennek ellenére is.

Szóval egy apró megfigyelés arról hogy hogyan oszlik el a lelkiismeretfurdalás (bár nevezzük inkáb felelősségnek, a lelkiismeret az elavult dolog) a cég management csapatában amikor valami csúnya dolgot kell csinálni. Nevezhetnénk load-balancing-nak ha IT lenne a téma.
Például veszel egy céget, ami nem muzsikál úgy ahogy kéne. A szakszervezetnek persze nem azt igérted hogy majd egyenként kirúgod őket. Következőt teszed: odaküldöd a vállság-managert, téged nem érdekel hogy oldja meg a problémát, de a megtakarítások X százaléka lesz az ő fizetése. Most már kurvára mind1 hogy az mennyi pénz, te etikusan jártál el, mert te csak átadtad a felelősséget valaki másnak, az a valaki más is etikusan jár el, hiszen neki a megélhetésért kell kirugdalnia embereket.

Ezt volt szerencsém páholyból nézni, de különösebben nem szórakoztatott a dolog.

Most így hogy a héten nem volt tekerés, tényleg elgondolkodtam rajta hogy a világ aminek építésében én buzgón segítkezek már majdnem 7 éve, egy nagy böszmeség, alkalmatlan az emberi életre. Nem kicsit. Nagyon.

És most had építsek magamnak egy lufiszobrot, hogy én biza ehhez is tudok jó pofát vágni. Percenként bizonyítom :)